ismeretvadász

Földes Károly írja:

A Tanulókör érdeklődött az 1992-94-es években végzett tevékenységem és a vele kapcsolatos kommunikációim iránt. Köszönöm a figyelmet. Memóriámra nem hagyatkozhatok, de a megmaradt dokumentációból bemásolom az alábbiakat.

Az East-Carolina University-n "Capital and Money in Hungary" cimmel 1992. március hónapban előadást tartottam ( Greenville, NC, USA).  Erről márc. 25-i keltezéssel elismerő levél jött. Egy másik egyetem ekkor publikálta ugyanazt a tanulmányt és előadást (European Studies Proceedings, Omaha, Nebraska, 1992. 38 o.)  A magyar miniszterelnöki hivataltól a tanulmány előzetes szövegéről jan.14-én küldött pozitív véleményről már említést tettem.

Márciusban Dr. Jörg Callies-től meghívást kaptam az Evangelische Akademie Loccum „Jenseits der Bipolarita”t: Aufbruch in eine neue Weltordnung” c. konferenciájára (ápr. 24-26.). A téma fontossága miatt, tájékozódás céljából  vettem részt az érdekes rendezvényen.

Áprilisban előadást tartottam a "Capital Economy in Hungary" témáról az ISA 33. Konvencióján (Atlanta, GA, USA, 1992. ISA= International Studies Association. A Konvenciók világkongresszusok voltak, a tényleges munka főképpen panelekben folyt. A mienkhez sikerült az MTA támogatását elnyerni.)

Július 21-i dátummal elismeréssel nyugtázták, majd publikálták a kínálati gazdaságtanról a hónap kilencedikén tartott soproni konferencia-előadásomat. Megjelent : "Supply Incentives and Systemic Changes in Hungary", Managing Change: the International Leadership Challenge for the 1990s. Stirling, Scotland, 1992, Vol.II pp 1-20). Fő kérdései: l. Az iso-output görbe, 2. Az adókompozició célszerű meghatározása, 3. A kinálatoldali elmélet kritikája, 4. A magyar stagfláció jellemzői, 5. Az állami újraelosztás kritikája, 6. Kínálatösztönzés, stabilizálás, külgazdaság.

Hasonló témájú előadást tartottam az omahai Nebrasca Egyetem vendégeként a  „European Studies Conference”(ESC) októberi konferenciáján (Omaha, Nebrasca okt 16.) Október 23-án kelt levelükben az egyetem illetékesei megköszönték a fent említett referátumot és meghívtak a következő évi ESC -re. Már jóval korábban kiutaztam. Az intézeti tájékoztató ezt be is harangozta. Szeptember 22- november  17. "Földes Károly az USA-ba (utazik), ahol a nebraskai és bostoni egyetemen előadást tart, Cambridgeben közös kutatásról folytat tárgyalásokat, New-Yorkban konzultációkat folytat az Academy for Advanced and Strategic Studies központjában. A költségeket részben a meghívók, részben OTKA pályázati díj fedezi."

Az 1993 -as év kezdetén viszont, amint azt az akkori aktuális intézeti tájékoztatóban olvasom, január 22-ig Londonban voltam az EK ösztöndíjából fedezett tanulmányúton. Közben érkezhetett meg Budapestre az ISA jan. 9-én kelt levele (W. Ladd Hollist vez.ig.), melyben a világszervezet az évi Konvencióján való részvételre invitál

1993- ban, szintén a tőkekutatás keretében, részletes statisztikai elemzés és a "magyar paradoxon" alapján kimerítően bíráltam a követett makrogazdasági politikát. Ekkor jelent meg ismét a "Capital and Money in Hungary" c. tanulmányom (1992 European Studies Proceedings, N.Iowa, 1993.) és a fenti meghívó alapján előadást tartottam Acapulcóban (Mexico) a kínálati gazdaságtan értékeléséről, az ISA 1993. évi 34. Konvencióján (március 27.) Egyébként akkoriban, az intézeti krónika szerint, márc. 5- től április 24-ig amerikai egyetemeken szemináriumokon és konzultációkon vettem részt a meghívók költségén, valamint pályázati alapokból.  A csütörtöki tematikus "lunch"-ök tanulságosak voltak, néhány bostoni professzorral későbbi rendezvényeken is találkoztam.

Dolgozataim ismételt megjelenése alkalmat adott arra, hogy rendszeresen frissítsem azok hazai adatbázisát, így belőlük az amerikai közönség a magyar gazdaság egykorú evolúcióját is megismerhette.

Az acapulcóihoz hasonló témájú tanulmányom szerepel az "Economic Transformation in Eastern Europe: Privatization and Foreign Investments" (Bank Austria, 1993.) c. könyvben (73-87pp.)  Az acapulcói előadás kivonata japán nyelven is megjelent a Japan Institute for Overseas Investment (JOI) folyóiratának 1993 május számában. Ez a japán előadótársak és Bakos Gábor magyar résztvevő szervezésének köszönhető.

Július 1. keltezéssel levél jött N.R. Richardson ISA programelnöktől (Wisconsin-Madison Egyetem). Kedvezően fogadta az 1994-évi washingtoni (DC) ISA Konvenció egyik paneljének témájára és résztvevőire javasolt tervemet, amely aztán a következő évben, némileg módosítva megvalósult.

Közben itthon vitába keveredtem az IMF képviselőjével, mert - jóllehet magam is szorgalmaztam a költségvetés reformját - elleneztem a jóléti kiadások általuk distinkciók nélkül javasolt megtakarítási elgondolását, amit az akkori racionalizáló pártok néhány hangadó szakértője is átvett. Nélkülözte a kiadási címek, megcélzott rétegek közti differenciálást. A  „Ténylapok a magyar gazdaságról” c. feldolgozásom az evvel kapcsolatos adatokat öntötte formába.

1994 április elején  előadást tartottam az ISA washingtoni (DC) XXXV. Konvencióján „Some Marketing Conditions in Hungary” címmel. Az előadás az imént említett panelen hangzott el.

Az év további részében azt vizsgáltam, hogy volt-e okozati kapcsolat egyfelől a magyar lakossági pénztulajdon változása, másfelől a két nagy mérleghiány között és hogy az üzleti életre ható tényezők mennyiben függenek az említett kapcsolattól. Következtetéseim a magyar gazdaságnak a hivatalostól merőben különböző leírását adták. A részletes vizsgálódásokat  később tettem közzé. Ugyancsak 1994-ben a fentiek alapján elkészítettem a "Tőke, egyensúly, jólét" c. OTKA program zárótanulmányát (98 o.).

Földes Károly írja:

A Tanulókör érdeklődése nyomán ide iktatom az 1991-es londoni tanulmányom második részének több fejezetét.

2. MONEY AND RELATIVE STABILITY

2.1. Economic performance and capital

A second brief remark on a question of first principles is surmised to be appropriate at this point. (The first has been made at the beginning of the previous part. Neither one is meant to say that all the rest derives from them.) One reason for considering monetary equilibrium conditions within the network of capital phenomena is the dependence of successful long-term stabilisation efforts on the regulating impact of profit motivation. There is a negative feedback between prices and market competition which is modified but not eliminated by monopolies. Technical progress with its intellectual requirements is an exigency for every actor of business life interested in getting hold of assets with added value returns. The latter is an attribute of an asset in its quality of capital. In a capital economy private market actors are the main risk- bearers and inefficient activities are eliminated on this elementary (micro) level. It is fool-proof in this crucial respect even if the profit maximisation is not an exclusive pattern of behaviour. /cf.1.7./ Efficiency remains a first principle of a capital-money-market system even if its functioning is consciously restricted with regard to labour participation /cf.1.1./ and long- term capital requirements /cf.1.4./The expansion of this system so that it embraces public welfare goods and services remains a contorversial issue. Here marketisation and demarketisation follow each other in a cyclical way.

In a command system the economic organisations are interested in getting hold of assets in the quality of the latter as production factors in general but not in their specific quality of profit- making factors. Without profit motivation and market there is no capital. Asset formation is called 'capital investments', assets are treated in many ways as if they were capital, even capital/production ratios are computed. Technical progress requirements and the intellectual tasks related to it are commanded from above, on behalf of an antiintellectual in its nature establishment. /cf.1.8/ Some workings of capital are simulated but nothing can substitute for the profit drive as an incentive of the economic performance. Accordingly, the system is not fool-proof on the level of national economy being the main risk bearer instead of the market actors themselves. For the last two decades the Hungarian economy has not been a traditional command one. Economic reforms amounted to the beginning of systemic change. Economic performance nevertheless remained weak because of the lack of capital stimuli of development and technical progress. It was not fool-proof either. For some 20-30 years there existed, in terms of animal-farm connotations, quite a number of dinosaur-like big enterprises with net incomes syphoned out of the state budget. That was equal to syphoning away net revenues from more efficient producers thus restricting their investments. Output volume and pattern developed independently of comparative advantages. Lack of competitiveness resulted in a downward shift of overall efficiency. Income- producing capacities of the national economy were not enough to sustain growth and welfare.

All this resulted in a creeping, and, after some time, gallopping inflation. Price rises escalated from a 7% average in the mid 80-ies to 16% in 1988, to 17% in 1989 and to 29% in 1990. /20/ The recent rate is estimated at more than 35%. As there exists a trade-off between the balance of payments and inflation the payments situation became better last year. While in 1989 the balance showed a 1,5 billion dollar deficit, in 1990 there was a modest surplus. (Ibidem.) But, as a result of domestic inflation it cannot be a lasting achievement.While the drive to achieve an ever better competitive performance is a longterm condition of a dependable and relatively stable economic environment inflation should not be explained away by the absence of this powerful motivation. Price stability existed in the fifties and sixties. Business is on an upward slope recently but so is inflation. Equilibrium depends also on how macro-policy meets the requirements of capital towards money supply.

2.2. Capital requirements towards money

It is well-known that market forces alone cannot stabilise the economy without proper macro-policy measures. An expectation- climate promoting capital accumulation and investments can be created only by a complex approach of which the relation of money and capital is an essential component. Capital as a determining factor of money-supply requirements is overlooked by one-sided analysis of money. There are autonomous value-preservation consequences of the capital stock. For example, accelerated depreciation-amortisation increasing after-tax profits leads to changes in velocity of circulation. The ceteris paribus rule applies here as well as in the whole of this paper. The relation of the volume side and the price side of productive capital is a determinant of the equilibrium of commodity markets, which is a main component of the overall equilibrium. Dynamic effects emanating from inner characteristics of capital pertain to the purchasing power of money. Efficiency and competitiveness exert a powerful impact on the dual /price and volume/ capital structure asynchronity of which is one of the roots of inflation. Some other parameters of capital structure are quoted below.

On the recent stage of development the exposure of market actors to a number of non-market influences distorts security prices. Under such conditions capital ratios provide an independent measure of assessment in supplement to security prices. In particular, capital ratios are widely in use for the analysis of bank activity. For example,the ratio of share capital to the total of assets. Regulating authorities control this ratio in narrow brackets. In the U.S.A., it should be within the brackets of 6%-12%. The larger the bank the smaller the ratio. In London clearing bank groups, between 1976-1983, total capital measured both against deposits and liabilities oscillated around 7%. Free equity capital measured against banking assets oscillated around 2%. /21/ These ratios in normal conditions provide some leverage for regulation in a degree necessary in a market economy. If that degree is not complied with, quantitative and institutional changes are called for.

Financial markets are the precondition of fiscal, monetary and credit incentives applied in conformity with international practice and requirements of business life. For example,necessary regulatory functions,such as open market operations or reserve requirements presuppose financial markets in the absence of which monetary flows can be influenced only through taxation or direct price and wage controls which increase market imperfections and interfere with property interests. Programs for coming decades should include monetary scenarios based on the growing role of long-term treasury bonds and other state-backed securities. These market instruments finance the budget deficit through increasing government debt. Long-term bonds may provide a yield producing, value preserving, profitable reservoir of wealth for private investors. Beside real estate and private securities, state bonds are also elements of wealth as an object of decisions on what is the advantageous allocation of individual financial resources. As elements influenced by open market operations they are instrumental in regulation of money supply.

2.3. Liquidity versus transactional approach

Monetary dynamics are partially under the impact of capital creating functions of the banking system. A well-known distinction between money demand and credit demand is adopted here. Credit demand expresses the needs of economic actors investing/spending more than their resources allow. Money demand is determined by transactional, liquidity and saving requirements. In Hungarian practice the main monetary aggregate is the stock of all liabilities of the banks minus intrasystem claims and foreign exchange.(M3) With set-aside or frozen deposits deducted from M3 one arrives at M2. Deducting from this long-term deposits gives M1. These definitions /in conformity with the definition of Hicks, 4./ rely on the liquidity approach, viz. on how quickly an asset can be brought into circulation. The most liquid asset is cash, not much different are current account balances. Equilibrium interests require that transactional needs are distinguished from the above. These needs derive from the fact that income and expenditure of economic units do not coincide in time. This asynchronity is bridged by transactional reserves which is causal foundation that the latter be selected within the M1 as subject to special regulation. The other part of recent M1, namely other assets up to one-year liquidity may be separated into some special aggregate.

The significance of all this is connected with deficit financing at high speed of inflation. The surplus of printed money which goes together with the increase of state expenditures has no autonomous mechanism of disappearance like the one in the case of credits created by banks. Increasing transactional needs are able to absorb a part of this surplus. Deficit financing beyond this level can be thought of as money- diluting emission. The proposition is that in Hungary inflation comes about mainly in result of this factor. Main economic indicators may be quoted as evidence. /21/ While additional working capital credit in l989-1990 was 148 billion net government credit took 99 billion Forints from the banking system or approximately 40% of credit growth since other items were not significant.

2.4. Redistributive effects

One of the main effects of inflation is the redistribution of real income. The owners of production factors try to compensate inflation by raising factor prices. The latter restricts the real demand for capital goods and though in accordance with the above paragraph aggregate nominal demand will not diminish partial equilibrium may be restored. But there are also actors of final consumption who are not owners of production factors. Among them the inactive population and governmental or any other public agencies insofar as their expenditures on health, education, social welfare and the like are financed by the state budget. Price rises diminish the real value of their respective budgets. That has, in itself, a boosting effect on their deficits and creates pressures on the whole of public finances. There is no negative feedback between deficit financing and inflation. The self-reinforcing effects of inflation increase even more if the government tries to compensate to a considerable degree the diminishing real purchasing power of final users who are not owners of production factors. Indexation which is a controversial practice even in conditions of creeping inflation, at galopping speeds works to the effect of further speeding up inflation itself. Price, wage, welfare, interest rate or tax measures are unable to stabilise the economy if they are taken in isolation. And even if they are taken together,but in a fictitious independence from their underlying conditions: their impact on the money supply and its impact on them, the state of savings and their trend,the speed and structure of growth , expectations,etc. The responsiveness of the economy to the same measures, e.g. 1%-point change in interest rates is quite different in different situations. As regards gallopping inflation, it puts in another perspective even the governing principles commonly agreed at in a normal setup.

As briefly mentioned above /cf.2.1./ marketisation is a controversial issue in the realm of public welfare services. Capitalization is a distinct matter and may be introduced independently of the above controversy. For example it offers some inflation shelters for the inactive population in the form of pension funds. Up to now pensions were paid from the state budget, with all problems resulting from that. There was no pension capital. The financial sources of pensions were accumulated on a yearly basis from old age security payments on behalf of active employees and from taxes. Under a planned new system anyone can make old age security payments into the pension fund he likes. The fund acts as capital, as a long-term investment fund subject to portfolio management. Long- term nature of these funds determines that a fair share of them would go into real estate business. Under specific circumstances of gallopping inflation the chances for preserving the real wealth in this form are better than in other forms. Pension funds may provide a part of purchasing power for privatisation of state enterprises especially in the service sector. They by no means can mitigate inflation in general but may be instrumental in preserving the purchasing power of pensions.

2.5. A diagnostic phase

Some exclusive schools of economic thought have offered one-causal therapies for curing the diseases of recession and inflation. These cannot be successful forever. Their application results in improvements for discrete periods of time. In scientific theory the purity of the main attitude is a precondition of creating a logically consistent system as a single, descriptive or presciptive, positive or explanatory approach to the object of investigation.

Macropolicy creates mixtures by taking and processing a multitude of components in order of attaining some particular objective. But, as in chemistry, it is not enough to have a variety of components. Their relative weight, the sequence of the operations and the temperature in which they take place must be set up in a conceptually proper way. A balanced mixed approach poised to slow inflation in a considerable degree may not be reduced to a composition with 2-3-4 elements. It is a matrix of tools applied to a matrix of circumstances. It needs to make use of a number of various schools of economic thought which all would be wrong if taken alone because each of them one-sidedly operates in a restricted zone of regulatory power of respective fiscal and monetary, expectational and supply side, exchange rate and securities market instruments. In 1980 Professor Samuelson said he could not see any plausible application of his theoretical synthesis which had performed perfectly when he was an invited member of the Council of Economic Advisers. The theory was designed so that it could not be utilised in stagflation.

The above is to draw attention to an example of researchers' self- reserve. As it has been mentioned their analysis like a software exists independently of its users. In way of self-reflection one may admit that it is independent also of the new suggestions made by the researchers themselves. If they try to apply their knowledge beyond its radius of action this amounts to assigning a job to a software which does not contain a related algorithm. To try to answer questions unanswerable because of lack of necessary information would mean the same. No one from outside the science is authorised to pass critical judgments on the views of the specialists. Self-reserve controls their assessment-making within the limits of their competence. And that is not just a moral question. As a scientist should mind the quality of a microscope which is placed between him or her and the investigated object, similarly an economist is obliged to be conscious of the relevance of available analytical tools.

This paper is not conceived so as to give a whole therapy. To try to do so would amount to the pretension that a proper diagnosis has already been done. Strategic schemas are indeed being built on this assumption which does not hold. The analytical phase attained so far is a pre-therapeutic one, i.e. that of diagnosis no matter how badly the economy would need a real cure. A relevant diagnosis often consists some elements of the treatment. The point of the above is that this should not be exaggerated. If it is then no matter how much one would like to be a doctor he may all right become the sickness itself.

2.6. Some features of a general diagnosis

It hardly needs to be said that circumstances in Central and Eastern Europe differ from whatever situations experienced before in the West. To draw attention to that Economics as a generalised understanding based on past situations is unable to cover this new one is not to underrate the significance of the tools of this science. What may be questioned is their direct applicability to a whole new situational matrix which does not fit into the system of assumptions of traditional economics as they are represented by neoclassical, keynesian-neokeynesian, monetarist, and neo- neoclassical schools.

It has been mentioned that East-European history has produced mutant societies /cf.1.8./ The mutants, inter alia, were antieconomical or noneconomical societies. Under the necessary impact of the past on the present this feature continues to exist well into the post-mutant stage of the nations in question. This scheme gives by no means an exhaustive picture but inasmuch as it is relevant one may ask if Economics can be applied to a non- economical situation. Assumptions on the state of affairs should  be made explicitly anyway. If the violation of behaviourial rules has been built into the cellular information system of the organism then the immediate cure must not concentrate on the application of these same rules because the governing principles of the organism had changed. The importance of the impact of deficit financing on investments, monetary aggregates on trade cycles, or taxes on supply side need no restating. But not any of the well-known cures making use of these cross-relations could have been conceived so as to be able to overcome the non-traditional disease of Central and Eastern Europe. This is demonstrated e.g. by the fact that the situation is neither Keynesian nor monetarist.

2.7. Non-Keynesian situation

Hungary is not in a keynesian recession situation where effective demand ought to be increased so as to reduce incompletely utilised capacities and manpower reserves. Certainly both of the latter exist but the nation is interested in further reducing inefficient capacities and therefore growing unemployment - however hated by everyone - should be tolerated. That even substantial unemployment benefits cost less than maintaining the production culture which existed up to now is not a relief for people who are to lose their jobs. But this cost-benefit explanation is just an emasculated rhetoric in this case. It is absolutely impossible to preserve the old structure. Therefore the recent state of the national economy calls for some more recession, not for the recession itself but in order to get rid of its uneconomic structural elements. The impact of relative wage and productivity level on the growth of unemployment which according to the actual shape of the Phillips- curve trades off with the price index is an essential determinant of macropolicy. In Hungary employment level was maintained in an artificial way and against any indications of the Phillips curve for a whole decade which amounted to compelling the national economy to support a situation which it could not afford. An inflation of significant speed has been going on for several years but unemployment has begun to grow by hundreds of thousands only in this year. Without inflation it could have reached even a third of the labour supply or more. Or else, without unemployment the price index could have approached a hundred per cents or more. Both would cause social unrest, nor the recent situation can last long.

There are two powerful economic exigencies which call for curbing the inflation. The first one is the long-term equilibrium of the balance of payments. In short term the price index trades off with the balance of payments. /cf.2.1./ More specifically, it exerts its impact through the trade balance. Payment problems resulted in accumulation of a heavy debt burden in time when inflation was relatively moderate. Recently the debt service absorbs a significant share of domestic savings. In 1989 and 1990 only the foreign income part of the debt service (interest payments) required more than 1600 millions of US dollars each year.// The savings can be transformed into foreign payments through the expansion of exports in general and net exports in particular. This is likely to boost inflation. The trade-off will work in a reverse way: while corroborating payments and debt situation it will add to the inflationary pressures. In other terms it will stimulate imports and slow down exports and result in worsening the trade balance situation.

The second one is the contrast of gallopping inflation with the long term interests of capital expansion, saving and accumulation. Efforts to involve more foreign capital into privatisation may come down to jejune rhetoric when elementary conditions of financial stability are lacking. Capital does not fear uncertainty or risk. But gallopping inflation generates an environment of unpredictability which is unbearable to business. Couragious risk- takers would go on with investments, but the bulk of medium-sized enterprises would rather stay off. Insofar as the crisis is multi-dimensional a multicausal approach to its treatment is indispensable. However the multitude of influencing factors should not be identified with a multitude of objectives of the operation. Factors are many, but, beyond 30% slowing down the inflation must be the objective in terms of macro- monetary policy. Beyond that speed the price expectations appear to have a propensity to remain positive, the price index can double the next year, treble in the second year and so on. Growth incentives of the inflation are switched off at this speed. Self- accelerating effects are switched on /cf.2.4./

   Földes Károly írja:

   Válaszolok a Tanulókörnek a kutató tevékenységem 1989-91-es körülményeire vonatkozó kérdéseire: „Tájékoztatást kérünk a szerző munkáját érintő külső történésekről, impulzusokról, recepcióról.” http://talon.blog.hu/2014/09/27/foldes_karoly_a_tokeuzletrol     Mivel nem bízom saját memóriámban, a szóba hozott időszak megmaradt iratainak tartalmára tudok csak utalni.

   Az év első felében négy széleskörű szakértői vita (l..: 03.06, 05.10, 05.22, 06.19. jegyzőkönyvek ) tárgyalta meg a komparatív tőkekutatás következtetéseit tartalmazó köteteket. Ezeket valamivel később (09.25.) az intézeti összefoglaló pozitívan értékelte és a pályázati szakzsűri elfogadta. - Még áprilisban felszólaltam a KGST borús jövőjéről a gazdaságpolitikai vezetők és kutatók vitafórumán (04.12.) - A fentiekkel párhuzamosan folytatódtak az intézeti reformbizottság tárgyalásai. Ottani felszólalásaimat a moreszk.hu blog gazdája idén digitalizálta, önzetlen munkájáért ezúton fogadja őszinte elismerésemet. - Abban a félévben egy másik pályázati projektem keretében működő szakmaközi munkacsoport elkezdte megvitatni a társadalmi átalakulásról kidolgozott köteteinket (06.12., 08.31.) Időközben tanulmányokat publikáltam a Politika-Tudomány-ban (89/1) és a Társadalmi Szemlében (89/8-9)

   1989.07.19-i keltezéssel levél jött a Svenska Institutet – től, miszerint az MTA-val fennálló egyezmény keretében nekem ítéltek egy kisebb, négy hónapos ösztöndíjat a szeptember- december időszakra . Azt köszönettel elfogadtam és fel is használtam egy stockholmi tanulmányútra, a svéd modell megismerésére. Majd ott-tartózkodásom vége felé (12.22.), egy másik írásbeli meghívást adtak át. Még első ottlétemkor az új évben magyar gazdaságpolitikai tárgyú előadást tartottam a Nemzetgazdasági Intézetben (01.08.) A Lindbeckék ismételt meghívásából következő látogatásra már abban, az 1990-es évben került sor az MTA anyagi támogatásával (három hét, 11.12.-12.02.)

   Intézeti tudományos osztályom már hosszú évek óta a tőkével foglalkozott, ezért némely akadémikus berzenkedése dacára az MTA KTI elfogadta az1990.01.25-én kelt javaslatomat, melynek értelmében a kollektíva nevét is Tőkegazdasági Osztályra változtattuk. Ez rövid életű volt, de 1990-ben az osztály neve alatt jelent meg a két társzerzővel két évvel korábban írt közös könyvecskénk Kelet-Európa hanyatlásának okairól (MTA KTI Közl. 44. sz.). - A tőkeüzletről összegező cikket publikáltam. (Vezetéstudomány 90/10). - Ugyanabban az évben két vitán tárgyaltuk meg a társadalmi átalakulás pályázati projekt keretében készült további köteteket (03.01. és 09.01.)

   Egyéb munkálatok közepette elkészítettem az „Elméleti megfontolások az akadémiai közgazdasági kutatások tartalmáról és módjairól” c. tanulmányt, melynek vitájáról már részben beszámoltam. Ezt az írást 90.09.22-én elküldtem Kosáry Domokosnak. A címzett az udvariasságon túlmenően nemcsak választ írt (10.04.) a kézhez vételről és személyes érdeklődéséről, hanem a levél szerint a dolgozatot el is juttatta az intézményi átalakulással foglalkozó akadémiai vezetőknek.  A dolgozat alapnézete a kutatás és a politika viszonyáról egybe is esett az ő további nyilatkozataival, csakúgy mint a következő elnök, Glatz Ferenc, majd napjainkban Lovász László megnyilvánulásaival. A tanulmányt a memo blog gazdája idén digitalizálta, amiért őszinte köszönetemet fejezem ki. Azért is, mert a Tanulókör több, nyomtatásban megjelent publikációmat ismertette.

   Az LSE (London School of Economics...) 1991. 01.16-án kelt levele értelmében egy kisebb, négy hónapos, 15000 écu-s pályázati támogatást nyertem az EC Phare ACE program keretében, az LSE Gazdasági Teljesítmény Központjában Londonban folytatandó kutatásokra. Ebből három hónapot annak az évnek az őszén fel is használtam a brit gazdasági szisztéma megismerésére és egy hosszabb tanulmány elkészítésére (Capital and Money in Hungary). A következő évben, szíves fogadó készségükkel élve és a maradék egy hónapnyi támogatást felhasználva, ismét odautaztam (12.28.), anyagot gyűjteni egy további projekthez. Ugyanis még korábban, 1991. 01.18-án kelt levelében az OTKA bizottság elnöke, Andorka Rudolf tájékoztatott egy újabb pályázat elnyeréséről a „Tőke, egyensúly, jólét” témában a '91-'94 évekre. A három milliós főösszeg mai szemmel nézve szintén csekély, ámbár a vásárlóerő azóta jócskán megváltozott. A londoni kutatási beszámolót már ennek a tőkegazdasági projektnek  a gerinc-tanulmányaként állítottam össze. Erről itthon Botos Katalin megállapította, hogy „igényes elméleti szinten dolgozza fel a témát, a korlátozott terjedelem ellenére széleskörű makrogazdasági és társadalmi összefüggéseiben.” (Észrevételek, 1992.01.14.)

   1991 tavaszán Vancouverben (B.C., Kanada) előadást tartottam „Economic Reorientation of Eastern Europe” címmel az ISA 32. Konvencióján (03. 19-23.), később (10.17.) ugyanerről az USA-beli Marylandi Egyetemen (College Park Campus). A kettő közti idő egy részében bostoni egyetemeken folytattam konzultációkat. Távolléteim alatt a tőke, a társadalmi átalakulás, illetve a nemzetközi összehasonlítások tárgykörében általam szervezett három munkacsoport nélkülem is folytatta a kutatási eredmények megvitatását és véglegesítését.

 Földes Károly írja:

A Tanulókör az 1966-ban megjelent cikkemmel kapcsolatos véleményekről érdeklődött. http://gaiablog.blog.hu/2014/07/09/foldes_karoly_regi_cikke_a_mezogazdasagrol

A cikkben is jeleztem, hogy annak előzményei korábbi évekre mennek vissza. Gondolatmenetét először egy 1963. június 21-i vitán tettem közzé, melynek jegyzőkönyve szerint Csikós-Nagy Béla a következőket mondta:

„Földes Károly végkövetkeztetéseivel egyetértek...a hangsúlyt a termelőeszköz árra helyezi. Egész kifejtése azonban tanulmányozást igényel, ilyen rögtönözve nem lehet reagálni rá. Néhány dolgot mindenesetre másképp említ, mint ahogy mi a dolgokat végiggondoltuk. Azt nem lehet elképzelni, hogy amit ma hitel vagy támogatás formájában adunk, azt holnap árban, árszintemelésben adjuk, mert más részesül az áremelés előnyében, mint aki a hitelt, a támogatást kapja. Ha megemeljük az árszínvonalat, számos szövetkezet kap pluszt, az is, aki semmiféle támogatásban nem részesül, sőt, hitelt sem vesz igénybe. Az árszínvonal kérdése ebből a szempontból a különbözeti földjáradék problémájával is összefügg.”- A vitában felmerült szempontokkal finomítottam a cikk érvelését, viszont megjelenésének idejére már a javaslataimmal szembeni fenti aggályok nagy része is megszűnt.

A cikk részét képezte egy hosszabb későbbi tanulmánynak. Ennek egyik opponense éppen Csizmadia Ernő volt, akinek a véleményéről a Tanulókör szintén tudakozódott. Az 1970. október 14-i jkv szerint „kiemelendőnek tartja az I. és III. fejezetet, amelyek a gazdaságelmélet és a gazdasági gyakorlat, a gazdasági mechanizmus kérdéseit integráltan, magas absztrakciós színvonalon, ugyanakkor a valóságos körülmények teljes figyelembevételére törekedve tárgyalják.” Különösen fontosnak tartja az egyensúlyi helyzet és a pénz vásárlóerejének vizsgálatát.

A Tanulókör által idézett nyolc egykorú folyóiratcikkben is ezeket a témákat dolgoztam fel.

Földes Károly írja:

Az itteni Tanulókör megtisztelő érdeklődésére válaszolva bemásolom az alábbi véleményeket.  A társadalmi átalakulásról szóló pályázat munkálataiból (1987-1990) csak a saját írásaimra vonatkoztak a kérdéseitek. Címe a kiírókkal egyeztetve módosult. Megjegyzést kell fűznöm a tőletek átvett „iratismertetés” címhez is. Ha ezt szigorúan értelmezném, az iratok egészét kellene ismertetnem. Ám az eredeti kérdéseitek a pályamű elfogadását  eredményező véleményekre vonatkoztak. Erre összpontosítva kivonatolom a nálam elfekvő irományokat. A kivonat nem jelentheti az ellentmondások elkenését.

Tőkei Ferenc 1989-es lektori véleményében a Kelet-Európa hanyatlásáról szóló könyvünket jellemezte. Ezt a pályamunka részeként két társszerzővel együtt írtam. A lektor javasolta a könyv kiadását. Örömmel fogadta a pontos fogalmi megkülönböztetéseket, bár laza meghatározásokat is talált. Helyeselte a klasszikusok elgondolásainak kritikai vizsgálatát. Hiányolta a világtörténelmi szemléletet. Sajnálta, hogy az akkor „létező” rendszert „valami keleti elfajulásnak, kifejezetten tévútnak” tartottuk és hogy a könyv szerint „az egyetlen valóban létező szocializmust a szociáldemokrácia valósította meg”. (Az előző posztban idézett Tálas Barna recenzens viszont éppen ezt az álláspontot képviselte a tanulmány korábbi verziója kapcsán.) Kovács János recenziója egyetértett azzal, hogy a deviancia nem vezethető le egy személy politikájából. Kiemelte a szovjet birodalom kudarcának konkrét okairól adott rendszerezésemet. Szintén javasolta a kiadást. A könyv lett a pályázati tanulmánysorozat egyik kötete.

Farkas János az 1991.02.14-i vitán a gazdaságról mint emberi jelenségről kidolgozott koncepciómat jellemezte. Helyeselte a gazdaságot mint emberi funkciót középpontba helyező paradigmát, melynek egyik fő vonatkozási pontja az egyén. Rendkívül jónak tartotta a gazdaságkutatás önreflexiós irányát, némi távolságtartással elfogadta az érdekmentes kutatásról írottak létjogosultságát, a politika és a policy megkülönböztetését. Különösen jónak ítélte azt a tételt, hogy az intézményi feltételeket az intellektuális tartalomból kell levezetni.- Rott Nándor - ugyanezen a vitán - helyeselve a koncepció fő tartalmát, megjegyezte, hogy a társadalomkutatás objektivitását a természettudománytól eltérő módon kell felfogni.

Mint másutt, ebben a beszámolóban is illőnek tartom az álláspontommal ellentétes vélemények ismertetését, melyek amúgy is mindig tanulságosak. Például az érdekmentes kutatás ügyében én a tényfeltárásból és a kutatás a priori adott logikai menetéből zártam ki a tudományon kívüli szempontokat. A következtetéseket a kutató maga vonja le, méghozzá szakmai szabályok szerinti tárgyszerű vizsgálatokból, ellenkező esetben azok nem lesznek tudományos eredmények. El kell ismernem, hogy Farkas és Rott tartózkodó véleménye az igazság másik oldalát fejezte ki, amit én itt nem említettem. Hiszen a tudományos munka a társadalmi szövedék szerves része, a kutatási témák kialakítása, pénzügyi megalapozása, de még a prezentálása is érdekbevágó. Saját külföldi előadásaimban ugyancsak az ország – általam értelmezett - érdekének képviselete volt az egyik elsődleges szempont. Ennek persze szakmailag megalapozottnak kellett lennie. - Csahók István, Fodor Gábor újságíró, Artner Annamária, Bihari Péter (írásban) csatlakozott a további kutatási elképzeléshez és jelezte, hogy a munkában részt kíván venni. Bakos Gábor egyetértett az objektivitásra törekvő szemlélettel. A vitáról is az ő emlékeztetője (1991.03.18.) alapján számolok be. A részvételemmel tartott számos külföldi konferencia szervezésében pedig feljegyzésre méltó kezdeményező szerepe volt.

A teljes, sok résztvevős projekt zárótanulmánya szerint annak hét kötete az átalakulásra felkészülő társadalmi erők helyzetismeretének fontos elemeit tükrözi, fejtegetéseiben pedig a maradandó tartalom, a hosszabb távon érvényes elemek dominálnak. A szakmai zsűri elfogadta ezt az értékítéletet és előzetesen jóváhagyta az egész kutatási program eredményét. Az összefoglaló beszámoló benyújtása után ez nyilvánvalóan hamarosan megtörtént. Erről akkor csak közvetett módon szereztem tudomást, nevezetesen abból, hogy 1991.03.18-án újabb pályázati projekt elfogadásáról értesítettek. ( Most már ismét a fő szakterületemről, „Tőke, egyensúly, jólét” címmel, az 1991-1994 időszakra. Ezzel szándékoztam folytatni „A tőke mint gazdasági hatótényező komparatív elemzése”c. korábbi, befejezett projektet. A tőkéről egy harmadik projektem is pályázatot nyert: ennek tanulmányát az EU támogatásából az LSE-n, Londonban dolgoztam ki.)  A „ Társadalmi átalakulás...” zárótanulmányát eredményesnek minősítő döntés végleges szövegét a hosszas formai-technikai-jogi ellenőrzések után 1995-ben kaptam meg.

Földes Károly írja:

A Tanulókör javaslatára kivonatosan közlöm a rendelkezésemre álló értékelő dokumentumokat a múlt század nyolcvanas éveiben (1985-1989) általam vezetett kollektív szakmai vizsgálatról. Az öt éves időtartamú projekt alapkutatási támogatásban részesült. A Tanulókör kérdése úgy szólt, hogy milyen vélemények, ajánlások alapján fogadták el a szakzsűri és a pályázat kiírója a program teljesítését összefoglaló tudományos beszámolót. A projekt a tőke mint gazdasági hatótényező komparatív elemzésével foglalkozott.Megjegyzést kell fűznöm a tőletek átvett „iratismertetés” címhez is. Ha ezt szigorúan értelmezném, az iratok egészét kellene ismertetnem. Ám az eredeti kérdéseitek a pályamű elfogadását  eredményező véleményekre vonatkoztak.

A beszámolónak a projekt témájával azonos című fő része a tőke közgazdasági problémáit fejtegeti (1988, két félkötet, 206+215 old.) Szita János recenzens kiemelte a tőkestruktúra, az amortizáció, bankműködés és az állami szerepvállalás elemzését, az adottságainktól elrugaszkodó fejlesztések kritikáját. Csahók István recenzens pedig annak a naturális irányításnak a bírálatát, melyben a hangsúly nem a nemzetközi mércével számított tőkemegtérülésen van. Lantos Imre is helyesli, hogy csak a tőkefunkció lehet a vállalati működés fő szabályozója. Nyilas András a Statisztikai Szemlében (1989. 11.) ismerteti a projektet és a kutatásvezető ”Tőkegazdaság” című, keynesi hagyományt követő összefoglalóját „amely további fejtegetésünk kiindulópontja lesz.” Bod Péter Ákos szerint a tanulmány az angolszász irodalom mércéjével is színvonalas teljesítmény, a magyar gazdaság égetően fontos problémáira kínál megoldást. Megfelelő részben mindez a többi szerző munkájára is vonatkozik. Az intézeti vélemény (1989.05.10, MTA KTI) is a fentieket tartalmazta.

A „Múlt, jelen, jövő néhány irányzata” (1988, 277.old.) c. második beszámoló kötet Tálas Barna recenzens szerint a jelenlegi válsághelyzet szakmaközi tudományos elemzésével a válságból kivezető megoldásokhoz járul hozzá.”Jelentős tudományos teljesítmény, amely elmélyült kutatómunkáról, széleskörű tárgyismeretről, magas színvonalú elemző és szintetizáló készségről, az új és aktuális problémák iránti fogékonyságról tanúskodik.” Balogh István recenzens kiemeli, hogy a tanulmány a különböző gazdasági-társadalmi területeket szoros összefüggéseikben, egymásba kapcsolódásukban vizsgálja, kölcsönhatásban a globális tendenciákkal és a regionális tényezőkkel. Részarányosan mindez valamennyi szerző munkáját méltatja. Az intézeti vélemény (MTA KTI, 1989.03.10.) helyeselte a fennálló állapotok eredetéről és prognózisáról adott értékelés gondolati tartalmát, különösen pedig a társadalmi folyamatok összetettségének érzékeltetését. Mindez már részben túlment saját szaktudományom keretein. (Fontos megemlíteni, hogy Balogh I. és más társadalomelemzők hiányolták is a kutatás társadalom-elméleti és ilyen irányú szakirodalmi alátámasztását. Ezért jelentős arányú részvételre kértem fel őket a következő alkalommal elnyert, négy éves társadalomtani pályázatom projektjének kidolgozásában, amit sikerrel elvégeztek.) A fentiek szóbeli vitáján másokkal együtt pozitív értékelést adott Bakos Gábor, Révész Gábor és Rott Nándor is. Utóbbi később, amikor már országgyűlési képviselő volt, szintén támogató véleményt fejtett ki egy másik dolgozatomról. A jegyzőkönyv szerint annak vitavezetését is vállalta, ami szintén a becsületére vált, írom szomorú múltidőben, mert már nincs az élők sorában.

A harmadik és a negyedik kötet megírásában szerzőként nem vettem részt, csak szerkesztőként, így csupán az elhangzott rövid értékeléseket közlöm. A „Verseny, monopólium, állam” (1989, 173. old.) c. kötet felépítése Ágh Attila szerint rendkívül következetes és logikus, folyamatosan halad az elméleti alapvetéstől az esettanulmányokban bemutatott differenciált alkalmazásokig. Segíti az állam és a vállalat közti hazai szerepmegosztás újragondolását. A vélemény az indokolt kritikai észrevételekben sem szűkölködött. - A negyedik kötet a tőkeműködés domináns hatótényezőit vizsgálja Magyarországon és Japánban (1989, 210 old.) A komparatív helyzetértékelés az innováció körül forgott. Kiglics István recenzens a beszámolóból azt emelte ki, hogy a kutatási ráfordítások a tárgyidőszakban Japánban nőttek a leggyorsabban, ami a gazdasági fejlődést jelentősen meggyorsította. Kormányzat és vállalkozások viszonyát a konzultatív együttműködés jellemezte, az általános kultúrszint pedig növekedést gyorsító tényezőnek bizonyult.

Az egész projektet értékelő intézeti vélemény szerint (MTA KTI, 1989.09.25.) „a kutatás jelentős tudományos eredményt hozott létre néhány kiválasztott gazdasági folyamat és a tőke különös szabályszerűségeinek megismerésében. Ezeknek a régebben háttérbe szorított témáknak a vizsgálatával hézagpótló, egyszersmind időszerű munkát végzett; az üzleti viszonyok elemzéséből kiinduló elméleti orientációt dolgozott ki a kilencvenes években alkalmazható működési struktúrákról”.

Földes Károly írja:

Az itteni Tanulókör történelmi kérdéseire válaszolva bemásolom az 1983-as könyvem kiadását eredményező lektori véleményeket. Ennyi idő elteltével valóban csak papírról lehet bármiről is beszámolni. Megjegyzést kell fűznöm a tőletek átvett „iratismertetés” címhez is. Ha ezt szigorúan értelmezném, az iratok egészét kellene ismertetnem. Ám az eredeti kérdéseitek a könyv kiadását  eredményező véleményekre vonatkoztak.

A kiadásban kulcsszerepet játszott „A KGST országok részvétele a nemzetközi munkamegosztásban. Kiinduló elemzés” c. tanulmány (1979) intézeti vitája. (MTA KTI, 38 résztvevő, 10 hozzászólás, 8 írásos észrevétel.)  Berend T. Iván lektori véleménye szerint „kiváló, gondolatgazdag, értékes tényanyaggal és módszertani igényességgel elkészített <kiinduló elemzés> áll előttünk...Megnyerő a vizsgálat erőteljesen-egyértelműen gyakorlati cselekvésre orientált szemlélete is...A tanulmány legértékesebb, legújszerűbb részének a KGST áruforgalom egyenlegeinek, cserearányainak részletes, bontott elemzését tartom.” Az idézett és a többi lektor, hozzászóló több módosító és bíráló észrevételét természetesen hasznosítottam a könyv végleges szövegezésében.

A fenti intézeti vita összefoglalója szerint „Osztatlan helyeslésre talált a tanulmányírónak az a törekvése,hogy a KGST tagországok gazdasági helyzetéből kiindulva, a fő gazdasági-fejlődési problémákat elemezve tárgyalja a KGST-beli gazdasági integráció problémakörét...Ugyancsak általános helyeslésre talált a tanulmány elfogulatlan kritikai szelleme, amely múlhatatlanul szükséges a KGST-ban tömörült országok gazdaságának és fejlődési problémáinak megértéséhez. Az adott témában feltétlenül helyes a tanulmány gyakorlati cselekvésre orientált szemlélete.” Az összefoglaló a tanulmány szövegének pontosítására, kijavítására irányuló javaslatok felsorolásával zárult. Ezeket, tőlem telhetően szintén beépítettem a készülő könyvbe. Abban az évben egy másik előtanulmányról ugyancsak volt egy vita, melyben a meghívott pénzügyi technokraták egy része a forint konvertibilitása ellen hozott fel érveket. Ezeket egyáltalán nem fogadtam el és más pénzügyi szakemberekkel együtt folytattam az IMF-be való belépés melletti érvelést, amit a könyv kézirata is nagy súllyal képviselt. Magyarország a kézirat leadásával egyidejűleg lépett be az IMF-be.

A mechanizmus 1968-as reformja után, azzal szerves egységben, de nagy időbeli késedelemmel a nyolcvanas években előrehaladt a magyar gazdaság második metamorfózisa, vagyis a forint konvertibilitására való áttérés.  Mind a két időszakban a gyakorlati változások előkészítésének elméleti kérdéseivel foglalkoztam egyedi helyzetmegítélésem és felfogásom alapján.

A nemzetgazdaság egységes egész, melynek fő komponensei egymásra hatva működnek. Az esetileg általam is művelt monografikus, részkutatási megközelítés helyett a könyv összefoglaló jellege ezt kívánta kifejezni. Erről írta véleményében Falusné Szikra Katalin (1982.11.02.) „Különösen a komplexitása lenyűgöző, az t.i., hogy a legkülönbözőbb aspektusokból, politikai gazdaságtan, pénzügy, nemzetközi kapcsolatok, KGST, stb. vizsgálja a kérdéseket.” Ugyanő ajánlotta publikálásra a Társadalmi Szemle számára 1982-ben a könyv előmunkálataként készülő cikket, azzal, hogy „társadalmunk alapkérdéseit tárgyalja reális, racionális megközelítésben, és ezzel helyes irányba tereli a gondolkodást. Fő erénye a józansága”. (1982.02.27.)

Számos vita tárgyalta a könyv részeit, köztük az „Integráció, nemzetgazdaság, vállalkozás” c. tanulmánykötetet (1981). Bírálója, Botos Katalin megállapította: „ A tanulmány bizonyítja, hogy szerzője mindent ismer, ami a jelen gazdasági helyzet megítéléséhez szükséges.” Magától értetődik, hogy ezt a nemzetgazdaság főbb hatótényezőire értette és nem tekintette a szerzőt valamiféle mindentudó gurunak. (A lektor becsületére válik, hogy egy évtizeddel később, akkor már miniszteri rangban, ugyanilyen szellemben észrevételezte a könyvhöz hasonlóan átfogó jellegű angol nyelvű tanulmányomat.)   Az előbb említett kötetről Palánkai Tibor így írt: „Mind a három tanulmányt színvonalasnak és értékesnek tartom, hozzájárulnak számos elméleti kérdés tisztázásához és a helyzetértékelések és következtetések, valamint a javasolt és sugallt gazdaságpolitikai teendők, mindhárom témával kapcsolatban, véleményem szerint nagyrészt helytállóak” (1981.11.05.)

http://www.nytimes.com/2013/10/18/science/fossil-skull-may-rewrite-humans-evolutionary-story.html?_r=0&adxnnl=1&hpw=&adxnnlx=1382216387-D9LwhQdDKSJqagpBFttsuQ

Azt írja a NYT, hogy az 1,8 m. éves Dmanyisi leletegyüttes (Grúzia) több évig tartó elemzése alapján a kutatók egységes leszármazási vonalat tételeznek fel. Vagyis a Homo Habilis, Erectus és társaik nem képviselnek különböző fajokat. Az említett populációban azonos helyen és időben éltek és egyedi maradványaik alapján nem tértek el jobban egymástól, mint akár a más-más földrészen élő, más rasszokhoz tartozó mai emberek. Az említett őspéldányok természetesen nagyon kezdetlegesek voltak, agykoponyájuk a mainak alig egyharmadát tette ki. A primitív emberi funkciók ellátására alkalmas volt és a kiinduló állomása lehetett a Homo korszakon belüli sok százezer éves evolúciós folyamatnak.

Felidéztem egy jelenetet Mikszáth Kálmán: A Sipsirica c. művéből. A posztot importáltam egy korábbi tárhelyről:

http://ismeretvadasz.blog.hu/2009/05/27/regi_jelenet

Most a vitát ismertetem.

Hozzászólások (27)

2009-05-27 18:191. Carolus

Tisza Kálmán kb. 1890-ig volt miniszterelnök, tehát a beszélgetés a nyolcvanas években történhetett.

2009-05-27 18:292. kalas

Ebben most is van valami: a hitelezők nem hagyják megsemmisülni az országot, nehogy a pénzük odavesszen.

2009-05-27 18:583. smirgli

Kuthen király: a régi sérelmek sokáig tudnak fájni.

2009-05-27 20:154. büyük

'eljutván az államadósságok milliárdjaihoz' - pedig akkor nem volt globális válság. De a Druzsba úr is a kormányzati hibákra utalt, amik akkor is voltak.

2009-05-27 20:195. Mne

Nincs új a Nap alatt.

2009-05-27 21:246. talon

Az akkori meggyőződés szerint tehát a hazafiság egyértelmű a liberalizmussal. A politikailag befolyásos réteg, a szabadelvű birtokosság és polgárság zöme valószínűleg így gondolkozott, előmozdították a tartós gazdasági fellendülést. A Pénz akkor is sok galibát okozott.

2009-05-27 21:407. italo

Szerencse, hogy sok figyelmes olvasó van. Számos alaki és tartalmi hasonlóságot látok a 19.sz. végi és mai világunk között, amellett, hogy a szereplő típusok és a gondok nagy része kicserélődött. Ezért lehet ma is időszerű Mikszáth "adomázó", de a konfliktusokat egyáltalán nem elkenő stílusa. Forrás:  "A Sipsirica". T.K. halálának évében, 1902-ben jelent meg. M.K. halálának pedig jövő májusban lesz a századik évfordulója.

2009-05-27 21:578. Carolus

italo, 7: a külföldi szereplők is kicserélődtek. Akkor Párizs volt a bankvilág egyik fő központja, ma New York, ahol a hatalom wasp kézben van és Rotschildék labdába se tudnak rúgni.

2009-05-27 22:039. italo

Carolus,#8: ha a változásnál tartunk, az üzleti morál is más volt, az államnak pl. nem próbáltak selejtes fegyvert eladni, amitől most tombol a Tömböl.

2009-05-27 22:1010. évi.

Nahát,kicsit zavartak a nevek,meg miegymás, de igazából akár napjainkban is el tudnám képzelni...

2009-05-27 22:1411. smirgli

6, talon: az akkori szabadelvű vezérek, Tisza Kálmán, Andrássy nívója messze elmaradt Deák és Eötvös mögött, amit gátlástalan politikai manipulációkkal ellensúlyoztak...

2009-05-27 22:2412. italo

Évi, ez az, sok minden így megy ma is, hiába, hogy laptopon keresztül. A politikai osztály ugyanazon, inkább keleti provinciához illő korlátolt felfogásban ténykedik, amely már annyi baj okozója volt.

2009-05-27 22:3213. évi.

lehet,hogy ez mind csak genetika?:)

2009-05-27 22:3414. italo

Smirgli, #11: ….(Később) az udvari körök a Balkán miatt akarták a háborút, melynek kirobbantásában és az oroszokkal való összeütközésben nem a németek, hanem a Monarchia játszotta az aktívabb szerepet. A dualista Monarchiában a magyar uralkodó rétegekkel, melyeknek egyik mozgató rugóját a mikszáthi szövegben említett nemzetiségi mozgalmak fenyegetése jelentette.

2009-05-27 22:4015. italo

Évi, #13: átvitt értelemben igen, a rossz géneket örököltük. A mai társadalom képtelen volt olyan színvonalú politikusokat kitermelni, mint Kossuth, Deák, Eötvös, de még Bethlent is említhetném.

2009-05-27 22:4416. évi.

Az én drága uram "szokja" mondani,micsoda elb@szott nép ez...na ja,neki könnyű, ő nem magyarnak született...

2009-05-27 23:0017. büyük

15, Italo: hozzájuk tehetnéd a reformkori centralisták, Csengery Antal, Kemény Zsigmond, Szalay László és Trefort Ágoston politikai, közigazgatási és szociális gondolatait. Ők nem voltak nagy politikusok, de felelősebbek voltak, mint a maiak és komoly elvi koncepciókat dolgoztak ki. A nemzetiségi igények megértésében ők sem jeleskedtek.

2009-05-27 23:1218. italo

Évi, #16: a nép olyanná lett, amilyenné a nagybirtok évszázados túlsúlyán alapuló társadalmi szerkezet és annak haszonélvezője, a birtokosság meg a hozzá hasonult úri középosztály tette. A mai politikai vezető réteg az utóbbi örököseként viselkedik és manipulálja a közembert.

2009-05-27 23:1619. évi.

Én azt látom a legnagyobb bajnak,hogy a közember ennyire manipulálható.

2009-05-27 23:2920. italo

Igen, Évi, és fura módon, minél szabadabb, annál inkább. A mai technika sok választást kínál és így szabadabban tudjuk választani azt, amit a manipulátorok előírnak nekünk. Pl. bankok, tv csatornák. Az egydimenziós ember modern szolgasága.

2009-05-27 23:3721. évi.

Hm...tetszik az utolsó mondatod,nagyon találó.
Az emberek megtanulnak "nemgondolkozni", illetve gondolkoznak, és várnak.Hogy végre jöjjön egy közismert valaki, aki végre kimondja azt,amit gondolnak.És máris megerősítették benne,hogy no lám, jól gondolják...és ettől erősnek érzik magukat, és máris egymást erősítik a hülyeséggel.
Teljes meggyőződéssel ismétlik egymást...de gondolom, ez egyszerű pszichológia. a tömeg és a vezér effektus.

Ahelyett,hogy megvitatnák egymással és így kényszerítenék egymást a gondolkodásra, ami sokkal célravezetőbb.

2009-05-27 23:4722. italo

A sajtó, a blogzóna egy része, némely hagyományos ritus szintén a politikai manipuláció eszközévé silányul. Ellenszer: az egyén szellemi önállósága, a gyakorlati tapasztalat sokrétűsége, változatos ismeretek tanulása életfogytig, művelődés, kritikai gondolkodás, stb. Minderre kevesen érnek rá, marad az esti tv műsor.

2009-05-27 23:5023. évi.

Jó az ellenszer felsorolás:)

Azt hiszem nem lehet elég korán elkezdeni..csak hát otthon is mást látnak már a gyerekek.

2009-05-27 23:5524. italo

Évi, #21: Amit írsz, más szavakkal a nyájszellem, a vezérürü követése akár a vágóhídig. Fiatal korban alakul ki, a csoportok, rajongók társaságaiban, tömeges rendezvényeken, buzdító kórusokban, ahol mindig vannak hangadók. A személyiség még igazán ki sem alakult, de már feloldódik a tömegemberben, vagy tömegállatban, ha így jobb. Mindig valamely egyszerű eszme zászlaja alatt.

2009-05-27 23:5925. italo

Neked és a többieknek: jó éjszakát!

2009-05-30 15:3726. italo

"Olyan szellemi vákuum jött létre, amely egyedül a szélsőséges erőknek kedvez. Ott szívesen fogadják az alulművelt fiatalokat, akik vallásos hitként élik meg politikai elkötelezettségüket, a beléjük plántált dogmákat megkérdőjelezhetetlennek tartják, s ezért elutasítják a racionális érvelést és a demokrácia elveit. "(Molnár Richárd írta, Nol. május 30)

Legutóbbi bejegyzésemhez a következő kérdés/ajánlás érkezett:

„A napokban belinkeltem az Isaiah Berlinről szóló posztodat. Anno, élénk tanköri vita tárgya volt és szeretném, ha a hozzászólásaim könnyen hozzáférhetők lennének. Nem tudnád felrakni a kommenteket? Mekkora volt a nézettség? ”    (Karolus 2013.08.21. 13:33:12) 

 Itt válaszolok.

A szóba hozott bejegyzés: http://ismeretvadasz.blog.hu/2009/06/07/isaiah_berlin_szaz_eve#more5048129

A blog.hu-ra importálás útján került, az előző tárhelyen olvasható, alább bemásolt hozzászólások nélkül. Az eredeti nézettsége 1217 volt.

Hozzászólások (19)

2009-06-07 16:001. italo

1997 november 5-én halt meg.

2009-06-07 17:282. évi.

Nagyon jól fogalmaz...már amit kiragadtál...igen, ez egy fontos kérdés,meddig tudunk önmagunk maradni,anélkül,hogy abszolút kirekesztetté válunk?

2009-06-07 17:493. akimoto

Inkább kirekesztett vagyok. Majd figyelek messziről. Ahogy Berlin írta: hat ránk a többiek magatarása.

2009-06-07 17:514. italo

@évi.: Berlin szerint attól sem kell félni. Saját végletes példám: férgeket evő közösségben találom magam. Nem eszem velük, kirekesztenek, na és?

2009-06-07 17:545. évi.

@italo: Igen, ez jó példa.Tecc...

2009-06-07 17:556. italo

@évi.: A példám csak itt a blogban volt "saját".
"Inkább egyenek meg a férgek, minthogy a férget megegyem".

2009-06-07 18:037. italo

@akimoto: 3, egyetértünk. Az is igaz,hogy nemcsak a teljes beazonosulás és a teljes elkülönülés létezik.

2009-06-07 18:068. évi.

@italo: Gondoltam,hogy nem igazi saját:)

2009-06-07 18:129. talon

@évi.: Saját szó más alkalmazásban: Vannak saját magatartási normáink, melyekből senki kedvéért nem engedünk, mert ezzel személyiségünket adnánk fel.

2009-06-07 18:1910. Mne

@talon: amiről írsz, erősen kultúrafüggő, mint a "negatív szabadság" is. A férges példa sem mindenhol ül: földrajzi helytől is függ. Van, ahol lakoma.

2009-06-07 18:3111. Mne

Merci. Sokféle csoporttal azonosulhatok részben, teljesen egyikkel sem. A személy nem oldódhat fel abban, hogy nemzet, vallás, párt, quimby rajongók, tekézők, vagy éppen bloggerek halmazának a része.

2009-06-07 19:1912. Carolus

@talon: 9, mint 10 szerint is kultúrafüggő. Próbálnád a saját egyéni normáidat érvényesíteni Iránban. A mi kultúránkkal ellentétes ha feltétlen azonosulásokat követelnek bármilyen irányzattal. Lokális hangadók helyenként mégis próbálják erőltetni az alkalmazkodási kényszert.

2009-06-07 19:2513. Carolus

@Mne: 11, de akkor erre is áll, amit 9.re megjegyeztél. Maga a személyiség és annak szabadsága sokkal kevesebbre tartott érték Ázsiában és Afrikában, tisztelet a kivételes országoknak.

2009-06-07 19:3614. italo

Nem szeretném, ha elsikkadna, hogy a szerző (I.B.) tagadja a világ hierarchikus szerkezetét és azt, hogy az emberi történelemnek célja lenne. Mindez korlátozná a választás szabadságát, amit csak a pluralitás kereteiben tud elképzelni.

2009-06-07 21:2215. italo

Berlin szerint korunknak nem erősebb vezetésre, nagyobb szervezettségre, több hitre van szüksége. "Éppen mindennek ellentétére: kevesebb messiási hévre, több felvilágosult szkepticizmusra, a különcségek iránti nagyobb türelemre."

2009-06-07 21:2716. italo

Mintha csak a bloggerekről írná Berlin: A laza szövedék, a látszólag céltalan önfeledt tevékenység, tervszerűtlen csevegés mindenféle hivatalos ellenőr jóváhagyása nélkül - "ezek a legjobb pillanatok az egyének és népek életében"

2009-06-07 21:4917. smirgli

@italo: (14) Keményen bírálta a diktatúrákat. Főleg azt az eljárásukat, hogy a problémák megoldása helyett a napirendet határozták meg hogy miről szabad beszélni és miről nem.

2009-06-07 21:5818. évi.

@italo: Hát de nem?:)))

2009-06-07 22:1219. italo

@évi.: Perszehogy. :))