Földes Károly írja:
Az itteni Tanulókör megtisztelő érdeklődésére válaszolva bemásolom az alábbi véleményeket. A társadalmi átalakulásról szóló pályázat munkálataiból (1987-1990) csak a saját írásaimra vonatkoztak a kérdéseitek. Címe a kiírókkal egyeztetve módosult. Megjegyzést kell fűznöm a tőletek átvett „iratismertetés” címhez is. Ha ezt szigorúan értelmezném, az iratok egészét kellene ismertetnem. Ám az eredeti kérdéseitek a pályamű elfogadását eredményező véleményekre vonatkoztak. Erre összpontosítva kivonatolom a nálam elfekvő irományokat. A kivonat nem jelentheti az ellentmondások elkenését.
Tőkei Ferenc 1989-es lektori véleményében a Kelet-Európa hanyatlásáról szóló könyvünket jellemezte. Ezt a pályamunka részeként két társszerzővel együtt írtam. A lektor javasolta a könyv kiadását. Örömmel fogadta a pontos fogalmi megkülönböztetéseket, bár laza meghatározásokat is talált. Helyeselte a klasszikusok elgondolásainak kritikai vizsgálatát. Hiányolta a világtörténelmi szemléletet. Sajnálta, hogy az akkor „létező” rendszert „valami keleti elfajulásnak, kifejezetten tévútnak” tartottuk és hogy a könyv szerint „az egyetlen valóban létező szocializmust a szociáldemokrácia valósította meg”. (Az előző posztban idézett Tálas Barna recenzens viszont éppen ezt az álláspontot képviselte a tanulmány korábbi verziója kapcsán.) Kovács János recenziója egyetértett azzal, hogy a deviancia nem vezethető le egy személy politikájából. Kiemelte a szovjet birodalom kudarcának konkrét okairól adott rendszerezésemet. Szintén javasolta a kiadást. A könyv lett a pályázati tanulmánysorozat egyik kötete.
Farkas János az 1991.02.14-i vitán a gazdaságról mint emberi jelenségről kidolgozott koncepciómat jellemezte. Helyeselte a gazdaságot mint emberi funkciót középpontba helyező paradigmát, melynek egyik fő vonatkozási pontja az egyén. Rendkívül jónak tartotta a gazdaságkutatás önreflexiós irányát, némi távolságtartással elfogadta az érdekmentes kutatásról írottak létjogosultságát, a politika és a policy megkülönböztetését. Különösen jónak ítélte azt a tételt, hogy az intézményi feltételeket az intellektuális tartalomból kell levezetni.- Rott Nándor - ugyanezen a vitán - helyeselve a koncepció fő tartalmát, megjegyezte, hogy a társadalomkutatás objektivitását a természettudománytól eltérő módon kell felfogni.
Mint másutt, ebben a beszámolóban is illőnek tartom az álláspontommal ellentétes vélemények ismertetését, melyek amúgy is mindig tanulságosak. Például az érdekmentes kutatás ügyében én a tényfeltárásból és a kutatás a priori adott logikai menetéből zártam ki a tudományon kívüli szempontokat. A következtetéseket a kutató maga vonja le, méghozzá szakmai szabályok szerinti tárgyszerű vizsgálatokból, ellenkező esetben azok nem lesznek tudományos eredmények. El kell ismernem, hogy Farkas és Rott tartózkodó véleménye az igazság másik oldalát fejezte ki, amit én itt nem említettem. Hiszen a tudományos munka a társadalmi szövedék szerves része, a kutatási témák kialakítása, pénzügyi megalapozása, de még a prezentálása is érdekbevágó. Saját külföldi előadásaimban ugyancsak az ország – általam értelmezett - érdekének képviselete volt az egyik elsődleges szempont. Ennek persze szakmailag megalapozottnak kellett lennie. - Csahók István, Fodor Gábor újságíró, Artner Annamária, Bihari Péter (írásban) csatlakozott a további kutatási elképzeléshez és jelezte, hogy a munkában részt kíván venni. Bakos Gábor egyetértett az objektivitásra törekvő szemlélettel. A vitáról is az ő emlékeztetője (1991.03.18.) alapján számolok be. A részvételemmel tartott számos külföldi konferencia szervezésében pedig feljegyzésre méltó kezdeményező szerepe volt.
A teljes, sok résztvevős projekt zárótanulmánya szerint annak hét kötete az átalakulásra felkészülő társadalmi erők helyzetismeretének fontos elemeit tükrözi, fejtegetéseiben pedig a maradandó tartalom, a hosszabb távon érvényes elemek dominálnak. A szakmai zsűri elfogadta ezt az értékítéletet és előzetesen jóváhagyta az egész kutatási program eredményét. Az összefoglaló beszámoló benyújtása után ez nyilvánvalóan hamarosan megtörtént. Erről akkor csak közvetett módon szereztem tudomást, nevezetesen abból, hogy 1991.03.18-án újabb pályázati projekt elfogadásáról értesítettek. ( Most már ismét a fő szakterületemről, „Tőke, egyensúly, jólét” címmel, az 1991-1994 időszakra. Ezzel szándékoztam folytatni „A tőke mint gazdasági hatótényező komparatív elemzése”c. korábbi, befejezett projektet. A tőkéről egy harmadik projektem is pályázatot nyert: ennek tanulmányát az EU támogatásából az LSE-n, Londonban dolgoztam ki.) A „ Társadalmi átalakulás...” zárótanulmányát eredményesnek minősítő döntés végleges szövegét a hosszas formai-technikai-jogi ellenőrzések után 1995-ben kaptam meg.
