Földes Károly írja:
Az itteni Tanulókör történelmi kérdéseire válaszolva bemásolom az 1983-as könyvem kiadását eredményező lektori véleményeket. Ennyi idő elteltével valóban csak papírról lehet bármiről is beszámolni. Megjegyzést kell fűznöm a tőletek átvett „iratismertetés” címhez is. Ha ezt szigorúan értelmezném, az iratok egészét kellene ismertetnem. Ám az eredeti kérdéseitek a könyv kiadását eredményező véleményekre vonatkoztak.
A kiadásban kulcsszerepet játszott „A KGST országok részvétele a nemzetközi munkamegosztásban. Kiinduló elemzés” c. tanulmány (1979) intézeti vitája. (MTA KTI, 38 résztvevő, 10 hozzászólás, 8 írásos észrevétel.) Berend T. Iván lektori véleménye szerint „kiváló, gondolatgazdag, értékes tényanyaggal és módszertani igényességgel elkészített <kiinduló elemzés> áll előttünk...Megnyerő a vizsgálat erőteljesen-egyértelműen gyakorlati cselekvésre orientált szemlélete is...A tanulmány legértékesebb, legújszerűbb részének a KGST áruforgalom egyenlegeinek, cserearányainak részletes, bontott elemzését tartom.” Az idézett és a többi lektor, hozzászóló több módosító és bíráló észrevételét természetesen hasznosítottam a könyv végleges szövegezésében.
A fenti intézeti vita összefoglalója szerint „Osztatlan helyeslésre talált a tanulmányírónak az a törekvése,hogy a KGST tagországok gazdasági helyzetéből kiindulva, a fő gazdasági-fejlődési problémákat elemezve tárgyalja a KGST-beli gazdasági integráció problémakörét...Ugyancsak általános helyeslésre talált a tanulmány elfogulatlan kritikai szelleme, amely múlhatatlanul szükséges a KGST-ban tömörült országok gazdaságának és fejlődési problémáinak megértéséhez. Az adott témában feltétlenül helyes a tanulmány gyakorlati cselekvésre orientált szemlélete.” Az összefoglaló a tanulmány szövegének pontosítására, kijavítására irányuló javaslatok felsorolásával zárult. Ezeket, tőlem telhetően szintén beépítettem a készülő könyvbe. Abban az évben egy másik előtanulmányról ugyancsak volt egy vita, melyben a meghívott pénzügyi technokraták egy része a forint konvertibilitása ellen hozott fel érveket. Ezeket egyáltalán nem fogadtam el és más pénzügyi szakemberekkel együtt folytattam az IMF-be való belépés melletti érvelést, amit a könyv kézirata is nagy súllyal képviselt. Magyarország a kézirat leadásával egyidejűleg lépett be az IMF-be.
A mechanizmus 1968-as reformja után, azzal szerves egységben, de nagy időbeli késedelemmel a nyolcvanas években előrehaladt a magyar gazdaság második metamorfózisa, vagyis a forint konvertibilitására való áttérés. Mind a két időszakban a gyakorlati változások előkészítésének elméleti kérdéseivel foglalkoztam egyedi helyzetmegítélésem és felfogásom alapján.
A nemzetgazdaság egységes egész, melynek fő komponensei egymásra hatva működnek. Az esetileg általam is művelt monografikus, részkutatási megközelítés helyett a könyv összefoglaló jellege ezt kívánta kifejezni. Erről írta véleményében Falusné Szikra Katalin (1982.11.02.) „Különösen a komplexitása lenyűgöző, az t.i., hogy a legkülönbözőbb aspektusokból, politikai gazdaságtan, pénzügy, nemzetközi kapcsolatok, KGST, stb. vizsgálja a kérdéseket.” Ugyanő ajánlotta publikálásra a Társadalmi Szemle számára 1982-ben a könyv előmunkálataként készülő cikket, azzal, hogy „társadalmunk alapkérdéseit tárgyalja reális, racionális megközelítésben, és ezzel helyes irányba tereli a gondolkodást. Fő erénye a józansága”. (1982.02.27.)
Számos vita tárgyalta a könyv részeit, köztük az „Integráció, nemzetgazdaság, vállalkozás” c. tanulmánykötetet (1981). Bírálója, Botos Katalin megállapította: „ A tanulmány bizonyítja, hogy szerzője mindent ismer, ami a jelen gazdasági helyzet megítéléséhez szükséges.” Magától értetődik, hogy ezt a nemzetgazdaság főbb hatótényezőire értette és nem tekintette a szerzőt valamiféle mindentudó gurunak. (A lektor becsületére válik, hogy egy évtizeddel később, akkor már miniszteri rangban, ugyanilyen szellemben észrevételezte a könyvhöz hasonlóan átfogó jellegű angol nyelvű tanulmányomat.) Az előbb említett kötetről Palánkai Tibor így írt: „Mind a három tanulmányt színvonalasnak és értékesnek tartom, hozzájárulnak számos elméleti kérdés tisztázásához és a helyzetértékelések és következtetések, valamint a javasolt és sugallt gazdaságpolitikai teendők, mindhárom témával kapcsolatban, véleményem szerint nagyrészt helytállóak” (1981.11.05.)