ismeretvadász

Földes Károly írja:

közöltem Georg Simmel pénzfilozófiájának bő kivonatát.

https://foldeskaroly.wordpress.com/society-human-affairs-cognition/

 Földes Károly írja:

A Szung dinasztia (960-1279) Kína addigi történelmének aranykorát jelentette. A fővárost áthelyezték a Hsziantól 650 kilométerre keletre fekvő Kajfengbe amely fontos kereskedelmi központtá épült ki, fémművességgel, porcelán és textilkészítő manufaktúrákkal, nyüzsgő városi élettel. Az országban számos kohót építettek, olvasztási technológiájuk fejlett volt. Földgázt és sót mélyfúrásos módszerrel nyertek. Könyvnyomtatásuk minden ismert kulturális ágazatra kiterjedt (térképek, tudományos munkák, költészet, újságok,stb.) Ekkor alkotott a filozófus Csu Hszi. Pontos naptáruk volt, mechanikus órát is építettek. Kína volt a világ leggazdagabb országa. A mezőgazdaság fejlődésében egy évszázad alatt ugrásszerű javulás következett be. A megfelelő élelemellátás alapján a lakosság növekedése is meggyorsult, Kína lett a világ legnépesebb országa. (M. Wood: Az első civilizációk nyomában. Alexandra, 2005.)In:
https://foldeskaroly.wordpress.com/az-ember-fajtermeszete-kulturaja/osi-kulturalis-gocok/

Földes Károly írja:

Adalékok a gazdaság emberi dimenziójához a  honlap minap véglegesített oldalán:

https://foldeskaroly.wordpress.com/az-ember-fajtermeszete-kulturaja/a-szellem-toredekei/

Hetven szerző, 32 ezer szó, de ezek még mindig csak az emberi szellem töredékei.

foldeskaroly.wordpress.com

Földes Károly írja:

A Tanulókör érdeklődött a múlt század utolsó éveiben végzett szakmai tevékenységem és a vele kapcsolatos dokumentumok, kommunikációk felől. Visszaemlékezéseket nem írok, de a fennmaradt állományok alapján fel tudom idézni az itt következőket:

1998 első fél évében majdnem végig az USA-ban voltam. Egyre jobban foglalkoztattak az amerikai tanulmányok, hiszen úgyszólván gyökereket eresztettem azon a földrészen is. A fő szempontom azonban az volt, hogy a centrumországokban (melyek közül ez a legfontosabb) keresendő az egyik kulcs a kelet-középeurópai történések hatótényezőinek megismeréséhez.

Januárban megjelent az előző év végén jelzett könyvfejezet „Integration Compatibility of the Hungarian Economy” In: Zloch-Christy I (szerk.): Eastern Europe and the World Economy, Elgar Publishing Ltd. Book, 1998, pp. 107-119 Előszava szerint „This book analyzes the transition process from a comparative perspective and places these changes within the wide framework of globalization.”

március 21-én előadást tartottam az ISA kongresszusán. „East Central Europe on the Eve of EU Enlargement” Paper for the International Studies Association (ISA) 39th Convention 1998. http://aei.pitt.edu/2581/1/002830_1.PDF A fenti munka az előző évi törzsszövegén alapult, amit egy sor új szemponttal és elemzéssel ki is egészített. (Az előző évi: "East-Central Europe on the Eve of EU Enlargement" Paper for the Conference on Integration and Transition in Europe. The Economic Geography of Interaction. Budapest, 1997 September 11-14. )

Mindkettő azt bizonyította, hogy a magyar gazdaságban beépített ellentmondás van a centrumra jellemző egyensúlyi-hatékonysági feladatok és a félperifériás színvonal; az integrációs érdekek és a fejlesztési eszközök szűkössége között. A gazdaság torzulásai azonban nagyobbak, mint amit ez indokolna. A társadalmi átalakulás elhibázott volt az agrárszféra, a magas infláció, az állampénzügyi reform késése tekintetében. A negatívumok messze túlmennek a tőkepiac másutt is tapasztalt elégtelenségein. Akár a tőke, akár a munka fokozott adóztatása révén elégül ki az állam jövedelemszerző étvágya, az erőforrásokat kivonják a gazdasági organizmusból, ami tovább élezi, ahelyett, hogy enyhítené a beépített ellentmondást.

Májusban jelent meg „Az európai munkanélküliség tényei és összefüggései”, 23 p. c. OTKA elemzésemet forrásként felhasználó, (nem saját) témavezetői tanulmány http://epa.oszk.hu/00700/00775/00022/1102-1112.html Június végén a kb. nyolc hónapos felmentési időm véget ért, mire a megfelelő országos hivataltól kértem és megkaptam a nyugállományba helyezést. Ilyen módon magyar szervezésű kiutazásokra, köztük az alábbira már nem került sor. Októberben ugyan az ISA kiadta a 6. Newsletter-t az 1999-es, Washington D.C.-ben tartandó Konvenció programjával. Ebben helyt adott az Interaction of Business with Economic Tools in Eastern Europe c. előadásomnak. Írásban a rendelkezésükre bocsátottam.

Földes Károly írja:

A Tanulókör érdeklődött az 1997-ben végzett szakmai tevékenységem és a vele kapcsolatos dokumentumok, kommunikációk felől. Visszaemlékezéseket nem írok, de a fennmaradt állományokból be tudtam másolni az itt következőket:

Április 15-i keltezéssel a Technikai fejlődés és foglalkoztatás c. egyetemi  OTKA téma keretében megbízást kaptam arra, hogy a projekthez kapcsolódó finanszírozás terhére május hó folyamán végezzek anyaggyűjtést az Egyesült Államokban (résztémái: munkanélküliségi ráta, annak hatótényezői, rugalmassága, stb.) Ki is utaztam, de a bőségben talált ismeretanyag miatt bostoni kutatóhelyeken végzett munkám elhúzódott. A konferencia látogatások időszaka - az áthúzódó kötelezettségek teljesítésén túl - lassan a befejezéséhez közeledett.  Megvolt az értelmük, de mindig ki is zökkentettek az új ismeretek feldolgozásából. Amit ilyen módon akartam közölni, elmondtam, papíranyagú külföldi publikációim megjelentek, a többit már a világhálón szándékoztam közzé tenni. Habár a kontinensen voltam, személyesen nem vettem részt az alábbi rendezvényen.

Az év elején a European Community Studies Association, USA közölte, hogy egy előadásomat elfogadták az ECSA május 05.29-06.01 között Seattleben (Wash.) tartandó 5. biannuális konferenciájára. Tartalma „East-Central Europe on the Eve of EU Enlargement” címmel megjelent az utóbbi rendezvényről kiadott tézisgyűjteményben, melyet az EU Bizottsága finanszírozott. Távollétemben ismertették ilyen módon, a paper iránti meglehetős számú igénynek a szöveg szétküldésével tettünk eleget.

Időközben azonban a görög George Petrakos prof. értesített arról, hogy a fentihez hasonló című előadást elfogadták az „Integration and Transition in Europe: The Economic Geography of Interaction” elnevezésű budapesti nemzetközi konferenciára, melyet az EU Phare ECE programja támogatott (ugyanaz, amely korábbi három hónapos londoni tanulmányutamat finanszírozta.) A konferencia a Thesszália Egyetem és három magyar intézmény, köztük a kutatóhelyem szervezésében zajlott.

09.11.- 09.14.: ezen a rendezvényen még megtartottam a fenti című előadást az MTA KTI szeptemberi intézeti tájékoztatója szerint. Az intézet ennek szövegét nem publikálta, amit részben pótolt az, hogy azonos tartalmú összefoglalása megjelent az imént említett Seattle-beli konferencia gyűjteményes kiadásában.

Korábban említettem, hogy tanulmánytervet készítettem a befektetési kultúrákról, a nagy pénzügyi közvetítő intézmények és az állami szabályozás szerepéről a kelet-középeurópai régióban. Kidolgozása segíthette volna a felkészülést a monstre befektetési csalások kivédésére, de erre a munkára nem nyertem pályázati keretet. Az opponensi véleményeket ekkortájt kaptam meg a Sipos féle szakzsűritől.

10.14-i keltezéssel levelet kaptam R. Danemark programigazgatótól (University of Delaware) arról, hogy az ISA 1998 tavaszán Minneapolisban tartandó 39. éves Konvenciójának („The Westphalian System in Global and Historical Perspective”) napirendjére vették ugyanezt az előadásomat. Egy másik levélben arról értesítettek, hogy vállalják a kiutazás költségeit. Az előadást a következő évben még megtartottam.

12.22-i keltezéssel levelet kaptam Francine O'Sullivantól (Edward Elgar Publishing Ltd.) arról, hogy az általam írt könyvfejezet (Integration Compatibility of the Hungarian Economy) megjelent az Eastern Europe and the World Economy: Challenges of Transition and Globalization c. könyvben (ed: Iliana Zloch-Christy).

Földes Károly írja:

A Tanulókör érdeklődött az 1996-ban végzett szakmai tevékenységem és az avval kapcsolatos dokumentumok, kommunikációk iránt. Emlékezetemben nem bízom, de a fennmaradt állományokból egyet-mást be tudok másolni és közben néhány emlék, reflexió is aktiválódik. Előre is köszönöm figyelmüket.

1996 elején szerkesztési munkálatokat kellett végeznem az előző évben készített referátumok publikálása végett. "Tőkegazdasági kutatások és alkalmazásuk" címmel tartott előadásom a BKE jubileumi konferenciájáról kiadott könyvben jelent meg. A bibliográfiai adatokat a 8. iratismertetésben megjelöltem. (Néhány témája: gazdasági dinamika, tőkeösszetétel, monetáris folyamatok, kínálati oldal.)

Februárban véglegesítettem a "Hungarian Steps toward European Union Membership" címmel az ECSA 4. biannuális nemzetközi konferenciáján Charleston, S.C. -ban 1995-ben tartott előadásomat. Az akkori kiutazást a G. Marshall Fund of the US által nyújtott nagyvonalú támogatás tette lehetővé. A paper szövegének CD-ROM-on és on-line történő publikálását még a '95.06.19-i levelükben megígérték és ezt be is tartották. http://aei.pitt.edu/6930/1/foldes_karoly.pdf  Koordinátáit a 8. ismertetésben szintén megneveztem. Néhány témája: célmátrix, szabályozómátrix, gazdasági rendszer, liberalizálás, stabilizáció, növekedés.

1996 V.1- VI.24 között bostoni egyetemeken folytattam konzultációkat a fenti dolgozatokról. A tartózkodási költségeket helyi források fedezték. Közben újabb tanulmány írásába fogtam az alábbi okból.

06.02-i keltezéssel meghívó levelet kaptam az ISA Japánban tartandó konferenciájára. Ekkor készítettem egy referátumot : "Integration Compatibility of the Hungarian Economy. Paper for the ISA-JAIR Joint Convention, September 1996, Makuhari, Japan” (21 p.), melyet az utóbbi helyszínen és időpontban távollétemben Bakos Gábor ismertetett, köszönet érte. Most már egyre gyakrabban választottam azt a lehetőséget, hogy csak az előadás szövegét küldöm el a költséges utazások helyett. A távoli, kimerítő repülőutak számát életkori megfontolások miatt sem ártott mérsékelni, hiszen már túl voltam az általános nyugdíjkorhatáron. A megelőző évtizedben magam is végrehajtottam a digitális, majd világhálós átállást, ami módosította a személyes előadások és a publikációk szerepét. Az ezredforduló óta főképpen a világhálón publikálok. Míg korábban a "real life"-ban elismert kutatói státuszt, most már a világháló egyik láncszemének működtetését találtam a számomra legkedvezőbb elfoglaltságnak. Stabil erőforrásaim nem függtek senkinek az elismerésétől és nem is igényelték azt.

09.17-i levelében a Northeast Political Science Asssociation Koordinátora, Glenn Palmer értesített arról, hogy meghívtak az éves konferenciájukra ą "Participation of East-Central Europe in EU Enlargement" c. témában tartandó előadásra, de ebben az esetben is az imént említettek szerint jártam el kiutazás helyett.  Az ISA ugyancsak jelezte, hogy kész fogadni egy 1997-ben Torontóban tartandó előadást a soron következő éves kongresszusukon "Hungarian Steps toward EU Membership" címmel.  Mivel azon a helyen már több hónapot eltöltöttem, újabb tudományos kapcsolatok létesítése végett a referátumot másutt adtam elő, az ISA-nál pedig vállaltam a részvételt az azután következő kongresszuson. Ezt az ígéretet betartottam, amiről esetleg 1998 kapcsán számolhatok be.

A hazai tőkekutatási pályázati munkámat független és részletes véleményezés alapján a szakzsűri jóváhagyta, és az egyetemi jubileumi ülésszakon előadott ismertetése minden jel szerint szintén meglehetősen jó fogadtatásban részesült. Ugyanezen program keretében készült el: "Reflexiók a tőkegazdaságról "MTA Közgazdaságtudományi Intézete, 1996 (16 p+ 6 p adattár), valamint a "Ténylapok a gazdaságról" 1996 (10 p). Az előbbi néhány témája: államgazdaság, eladósodás, magyar paradoxon, stagfláció, lakossági pénztulajdon, az IMF kritikája). Az utóbbiban vizsgált jelzőszámok, folyamatok: GDP, beruházások, reáljövedelem, aggregált kereslet, államháztartás, megtakarítások. Habár az intézetben nem igényelhettem a két dolgozat témáihoz szükséges áttekintést és pártmentes szemléletet, mégis megtettem az alábbi lépést.

December 5-én előadást tartottam róluk „A tőkegazdaság megközelítése félperifériáról” címmel, afféle hattyúdalként. Ennek szövegét nem adták ki, szemben a már említett egyetemi jubileumi előadásom  publikálásával. Megtárgyalása szűk körű és felületes volt. Az adatok cáfolták a lakossági pénztulajdonról politikailag elfogadott álláspontot. A belőlük levont következtetés jogosságát az aktivista kutatók nem akarták elismerni. Különösebben nem is támadták, de ezt a közeget már nem tartottam kielégítőnek. Ott a szolgáló tudományosság gyakorlata érvényesült, mellyel még 1990-ben szembe szálltam. Mechanikus, vagyis alárendelő jellegű szervezetet kreáltak, amitől a kutatónak lehetőleg minél távolabbra kell kerülnie. Témáim propagandamentes megvitatásához (terjedelmük, rétegzettségük és feldolgozási módjuk miatt) korábban már más helyeken kerestem és találtam meg a hozzáértő és tárgyszerűen bíráló résztvevőket. Ezután már főképpen csak az intézet könyvtárára, infrastruktúrájára, internet hozzáférésére volt szükségem addig, amíg a saját hálózati kapcsolódásom technológiailag nem épült ki. Igazi munkahelyem akkor már egy ideje a világháló volt. Az intézeti könyvtáros hölgyek segítsége és kiemelkedő műveltsége azonban külön említést érdemel. Ebben és más tekintetben az OGYK szolgáltatásait is használni tudtam a Parlament épületében.

Külföldi érintkezési pontjaimon kívül itthon is másfelé orientálódtam. Elfogadtam egy megbízást az "Az európai munkanélküliség tényei és összefüggései” c. témára és elkezdtem annak kidolgozását a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Növekedés és foglalkoztatottság c. OTKA programjában. Egy csekély létszámú, olykor belterjes csoportlogikájú kutatóhelynél természetesen sokkal szélesebb bázist képvisel egy egyetem. Erről azonban már akkor tudatosan lemondtam, amikor docensként nem folytattam tovább a főhivatású oktatói pályát. Részben a huzamos külföldi tartózkodások miatt, részben azért, mert már nem akartam évről évre ugyanazokat a témákat előadni, akár az alkalmazható variációkkal, újdonságokkal is javítva. Ellenben a szakmai hozzáértés, a kutatási együttműködés, az elméleti színvonal, a korrekt vélemények tekintetében a sok központú egyetemi közeget találtam a legjobbnak.  A külföldi tanulmányutak végül mégis csak lehetővé tették az intenzív érintkezést ezzel a közeggel.

Földes Károly írja:
A Tanulókör javaslatára elhelyezem itt egy 30+ éve megjelent szakmai cikkemet, kissé meghúzva. A rövidítéseket jeleztem. A scan-t a szövegfelismerő nem mindenütt helyesen alakítja át. Amit tudtam, korrigáltam. A további átfésülést menet közben hajtom végre. A folyóiratban vastag betűvel szedett címeket aláhúzással jelöltem.

1281 (lap)
Közgazdasági Szemle, XXXI. évf., 1984. 11. sz. (1281-1296. 1.)

Külgazdasági tevékenység és szocialista fejlődés
(A gazdasági növekedés alaptényezői és a külkereskedelem)

Általános megállapítások
Napjaink egyik fontos elméleti kérdése: hogyan hat egymásra az államok belső és külgazdasági szférája, vagyis milyen kölcsönhatásban áll a nemzeti és a nemzetközi munkamegosztás, mi a viszony az export és a hazai rendeltetésű kibocsátás, az import és a hazai eredetű ráfordítások között, s milyen jövedelmi és tőkemozgások közvetítik mindezeket. /1.lj (lapalji jegyzet).
Minél hosszabb távú folyamatokat vizsgálunk, annál nyilvánvalóbb a közvet­lenül külgazdasági és a közvetlenül intern szféra egymástól való függése, kölcsönös meghatározottsága.

A külgazdasági tevékenységnek hozzá is kell járulnia az egész gazdálkodás színvonalának emeléséhez, de függ is tőle. Ahhoz, hogy hosszabb távon növelni lehessen az exporttermelést; a nem exportcélú termelést is fejleszteni kell. Egyfelől  a belső gazdasági körforgás úgy tekinthető, mint eszköz a külpiaci teljesítmény fokozására, másfelől a külső aktivitás is eszköz a hazai társadalmi-gazdasági fel­ adatok megvalósításához.
Kisebb időhorizontot elemezve ez nem ennyire nyilvánvaló. De a rövid távot sem szabad rövidlátó módon vizsgálni! És nem is rövidlátó, hanem egyenesen vak, aki nem látja, hogy a technológiai és szervezeti feltételek gyengeségei, a késő szállí­tások, a gazdaságossági késztetés hiányai sohasem csak a külső értékesítésben, hanem legalább ennyire a gazdasági növekedésben is zavarokat okoznak. Mi tehát a nemzetközi és a nemzeti gazdasági tényezők interakciójának fő fel­adata? A nemzeti erőforrások növelése. A továbbiakban éppen ennek az erőforrás­ növelő funkciónak néhány összetevőjét és társadalmi feltételét veszem szemügyre, a teljesség igénye nélkül.

A külgazdasági teljesítmény javítását az általános hatékonyság emelését célzó erőfeszítések szerves alkotórészeként tekintem, és így is vizsgálom. Hatékonyságon ebben az összefüggésben a gazdálkodás teljes végeredményének és az ennek el éréséhez szükséges ráfordításoknak a viszonya, egyszerűbben: a teljes output és a termelési tényezők lekötését is magában foglaló teljes input viszonya értendő. Az előbbi növekedésében vagy az utóbbi csökkenésében kifejeződő eredményeket sokoldalú összefüggéseikben kell vizsgálni. Az összes tényező számbavételének kö­vetelménye a hatékonyság mindkét oldalára vonatkozik, a ráfordítások egyetlen elemét sem szabad például a többitől elszakítani. A felületes megközelítés számára össze nem tartozó dolgok együttesében olyan feltételek is találhatók, amelyek a rá­fordításokra és az eredményekre egyaránt vonatkoznak, és úgy befolyásolják a növekedés alaptényezőit, hogy egyidejűleg maguk is az utóbbiak hatása alatt állnak.

______________
1.lj./A cikk a . szerző „A hazai és a nemzetközi gazdasági tevékenység kölcsönhatása"; (Közgazdasági Szemle, 1981. 10. sz.) című tanulmányának gondolatmenetét folytatja.
______________
Dr.. Földes Károly kandidátus, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetője.

______________
[Kihagyott szövegrész: a cikk 1282-1283 oldala Importkorlát és élőmunka-korlát - szövegközi alcím alatt a nemzeti jövedelem növekedéséhez szükséges import-, munkaerő és anyagráfordítások korlátait és adatsorait tekinti át, majd a következő szövegközi alcímmel folytatja :
Az állóeszközök hozama és a külkereskedelem
Itt megállapítja, hogy az eszközök fajlagos hozama nem nő, hanem csökken, amit az okok három csoportja idéz elő. - Indokolt esetben az eszközigényesség a műszaki vívmányok versenyképes alkalmazásával, a mezőgazdaság és az infrastruktúra ésszerű fejlesztésével jár együtt. - Negatívak a gazdaság adottságai szempontjából hibás strukturális változások, melyek a lassúbb megtérülési idejű termelési ágazatok arányát növelik. A harmadik esettel maga a szöveg folytatódik, (kihagyás vége).]

1284
- Az újratermelés egyes láncszemeinek parciális hatékonysága a szervezetlenség, a hatékonysági kényszer hiánya, a beruházások, a folyó termelési tevékenység és a műszaki kutatások szétforgácsoltsága miatt csökken.
Ha a külkereskedelmi árak kellően jövedelmezővé teszik a keresett és korszerű termékek gyártását, ez finanszírozhatja termelésük bővítését, akkor is, ha az több eszköz lekötésével, sőt együttesen magasabb eszköz- és élőmunka-felhasználással jár. Egy termék felértékelődése valójában csökkenti az illető termék eszközigényességét, amennyiben az eszközök egységére jutó külkereskedelmi bevétel nő. Az esz­közlekötést növelheti, ha a termelés növekedése távoli körzetekben, jelentős szállítási többletköltséggel vagy a természeti feltételek rosszabbodása mellett történik. Az eszközigényesség egyenlegét azonban a termékek egységárának és a termelésükhöz fajlagosan szükséges eszközök árainak az összevetése adja. Az utóbbi időben szocialista szakértők e helyett egyre inkább a marginális eszközlekötéssel, vagyis a termelés növeléséhez szükséges beruházási igénnyel számolnak. Amilyen helyes lehet ezt szállítási többletek esetében alkalmazni, annyira indokolatlannak tűnik az áruk egész, hagyományosan importált tömegére kiterjeszteni.

Ha az eszközök mennyiségének növekedése hosszabb ideig olyan termékek termelésbővítését szolgálta, amelyek a világpiacon leértékelődnek, a belső forrásokból történő termelő felhalmozás lehetőségei egyre inkább korlátozódnak. Ez végső soron a gazdasági növekedést is veszélyezteti. A társadalmi termelés hatékonysá­gának növeléséből származó gazdasági expanzió megvalósításához rendszeresen növelni kell az összes termelő felhasználás fajlagos hozamát. A felhalmozás arányának változása egy adott küszöbön túl csekély, sőt negatív hatást gyakorol erre a folyamatra. A társadalmi termék nagy részét magába foglaló termelő felhasználás fajlagos hozama távlatilag csak szűk keretekben növelhető a társadalmi termék kisebb részét kitevő végső felhasználás fő irányai közötti arányok változtatásával.

Más jellegű problémát okoz, de végső soron a fentiekkel rokonértelmű -és Magyarországon inkább ezzel találkozunk -, ha a lakossági vásárlóerő és az áru­ alap összhangjának fenntartásához túlzott mértékben használják fel a bérszabályozás eszközeit. Így a bérek ösztönző hatása háttérbe szorul, és kiegyensúlyozó hatásuk lép előtérbe. A beruházási és termelőfelhasználási pénzkiáramlást legalább olyan szigorúan kell szabályozni, mint a lakosságit. A tapasztalatok szerint az egyensúlyhiány főleg a termelői szférában generálódik.
Csak a leggazdagabb országok képesek bizonyos ideig olyan fejlődésre, amely meg tudja oldani a munkaerő-, az energia- és nyersanyagproblémát, és egyidejűleg meglehetősen eszközigényes. A KGST-országoknak olyan fejlesztésre kell törekedniök, amely az anyagokkal, a munkával és az eszközökkel egyaránt gazdaságosan bánik. Jelenleg a munkatermelékenység egységnyi emelése még egyre nagyobb eszközlekötéssel jár.
A nemzeti jövedelemmel mint számlálóval, illetve az élő munka és az álló­ eszközök összegével mint nevezővel képzett komplex hatékonysági mutatónak is van információs értéke. Egy fontos ENSZ-kiadványban is alkalmazott módszer szerint a két alaptényező növekményének „összeadása" koefficiensek segítségével történik. Az élő munka és az állóeszközök súlyát az 1. variáns szerint 7:3, a 2. szerint 6:4 arányban számítják. [A cikk az 1. variánst rövidítve ismerteti 6 táblázatban. Ezeket itt szövegesítettem.] 15 év alatt (1960-1975) az összesített ráfordítások évi növekedési átlaga 3% körül mozgott. Ezt országokra bontva egy sorvektor keletkezik.

Az ottani sorvektorral kell osztani a nemzeti jövedelem dinamikájának vektorát, hogy az összesített fajlagos hozadékhoz eljussunk. A nemzeti jövedelem  trendvektora a fenti időszakra nézve a következő: BNK : 8,1; CSSZK: 5,0; LNK: 7,0; MNK: 5,8; NDK: 4,9; RSZK: 9,1; SZU: 6,9.

1285
Az összesített fajlagos hozadék, vagy hatékonysági mutató évi növekedése 1960-1976 között (százalék) BNK : 4,8 ;CSSZK :2,9; LNK : 4,0; MNK :3,5; NDK :3,2; RSZK :6,3 ; SZU 3,3

Végül az így számított hozadék növekedését a nemzeti jövedelem növekedésének százalékában fejezzük ki. E százalékos arány szerint a hat ország sorrendje a következő: 1. NDK 65 százalék, 2. Magyarország 60 százalék, 3. Bulgária 59 százalék,  4. Csehszlovákia  58 százalék, 5. Lengyelország 57 százalék,  6. Szovjetunió  48 százalék.
Forrás: General Economic Outlook to 1990. ECE/EC/AD/17. 1978. március.

Az összesített átlag a Szovjetunió nagy súlya miatt 50 százalék körül van. A hetedik országot, Romániát, szándékosan kezeljük külön. Itt a legnagyobb a hatékonysági arány (69 százalék), ami (egyébként a bolgár adattal együtt) félreértésre adhat okot. A magas hatékonysági arány e két ország által kimutatott különösen gyors növekedési ütemre vezethető vissza. Ez a sajátos körülmény az alkalmazott módszer korlátaira utal. Nem beszélve az alapul vett nemzeti statiszti­kák hiányosságairól, mint minden globális mutatószámokkal operáló módszer, ez is figyelmen kívül hagyja a műszaki fejlődést, az egyéb minőségi és arányossági mozzanatokat, a keresleti tényezőket (például egy magas dinamizmust elérő ország piacproblémáit). A cserearányok erőteljes romlása esetén a hatékonyság növekedésének túlbecsüléséhez vezethet.

Milyen információt hordoznak akkor ezek az adatok a gazdaságpolitika szá­mára (amely ezekből még nem vonhat le stratégiai következtetéseket)? Az országok eltérő helyzetére vonatkozó információkat, vagyis a ténymegállapító, valóságfeltáró ismeretanyagot növelhetik. Kellő kritikával ökonometriai prognózis­ modellek ellenőrző számításaihoz is felhasználhatók, olykor negatív értelemben, mint cáfolandó hipotézisek. A kritikai óvatosság nem változtat azon, hogy az említett analitikus modellek szakmai tekintetben toronymagasan állnak az előterjesztési jellegű, hivatalnoki lelkülettel összeállított prognózisok felett. A KGST-országok közötti nagy hozadéki eltéréseket  egyébként jelentős részben a termelési szerkezet különbségei indokolják. Elegendő arra hivatkozni, hogy a nemzeti jövedelem egy százalékos növelése Csehszlovákiában kétszer annyi ipari növekedést tételez fel, mint Lengyelországban  (0,6, illetve 0,3 százalékot), és fele annyi mezőgazdasági növekedést, mint Magyarországon (0,12 illetve 0,25 százalékot).

[Kihagyott szövegrész: az 1286-1287 oldal a cikk következő részét egy vastagbetűs alcímmel vezeti be, ezt itt is aláhúzással jelölöm:
Versenyképesség, cserearány, struktúra, egyensúly
Ennek első alfejezete a következő szövegközi cím alatt:
Az áruk versenyképessége
Ezt a cikk a ráfordítás és az eredmény viszonyát összegező kategóriának tekinti és felsorolja a rá ható tényezőket. Megállapítja, hogy a tényleges versenyviszonyok pótlékokkal való helyettesítése csak korlátozott sikerrel járhat. A következő alfejezet szövegközi címe:
A külkereskedelem erőforrásképző hatása
Először hagyományosan számított adatsorokat idéz, melyek szerint a nemzeti jövedelem 1970 és 1980 között a KGST országokban lendületesen növekedett. Utána bemutatja, hogy a kisebb országok külkereskedelmi cserearányai egyre rosszabbak lettek, míg a szovjet mutatószám egyre javult. A nyersanyag és energiaárak emelkedése miatt például az előbbiek cserearánya 1982-ben az 1975-ös érték 88%-át tette ki, a Szovjetunióé viszont elérte a 140%-ot. (Kihagyás vége.)]

1288
A megtermelt nemzeti jövedelem szokásos értelmezéséből kiindulva, a vizsgált tíz évben a hatékonysági mutató nem romlott ugrásszerűen. Hirtelen romlás csak a realizált nemzeti jövedelemben követhető nyomon, és az sem minden or­szágban. Az utóbb említett folyamatok az egyes országok külkereskedelme arányának mértékében hatottak a nemzeti jövedelem realizálására.

Szabatos közgazdasági értelemben az eladósodás növekedését nem lehet a cserearányok rosszabbodásának rovására írni. E folyamat általános alapja, hogy az országban felhasznált nemzeti jövedelem meghaladja a realizáltat. Egyes KGST-országokban az utóbbi csökkent, ám a nemzeti jövedelem belső felhasz­nálásának korlátozása késve következett be, és nem érte el a realizált nemzeti jö­vedelem csökkenésének ütemét. Más országokban a külkereskedelem erőforráso­kat módosító hatása pozitív volt, de a gazdaság belső expanziója még ennél is több pótlólagos eszközt igényelt. Az adósságfelhalmozás konkrétabb oka az export-, illetve import-versenyképesség eltérő dinamikája és az annak mélyén rejlő adaptációs gátlás, strukturális és egyéb merevség. A környezeti impulzusokra történő hiányos (rossz irányú, elkésett, egyoldalú, stb.) válaszadásnak ezt a betegségét nem lehet növekvő befelé fordulással gyógyítani. Az introvertált magatar­tású országokban, mint ahogy arra Balassa Béla rámutat, tartósan rosszabb a külgazdasági teljesítmény az ésszerű expanziót folytató országokhoz képest.

Jól ismert tény, hogy 1982 óta a KGST országok összesített kereskedelmi mérlege pozitív volt; de itt sem szabad elhallgatni, hogy egyrészt az egyes orszá­gok helyzete ezen belül eltérő, másrészt, hogy fizetési mérlegük továbbra is defi­cites, és ez a kereskedelmi kapcsolatokat is terheli. Az eladósodottság hatalmas adósságszolgálati terheket von maga után. Korábban a fizetésimérleg-hiány legfőbb komponense a kereskedelmi mérleg hiánya volt. Mára ezt a szerepet az adósságszolgálat vette át.

[Kihagyott szövegrész: két kisebb bekezdés az 1982-e likviditási válságról szól. A következő alfejezet dőlt betűs szövegközi címe:
A termelési struktúra és a külkereskedelmi szerkezet
A termelési nómenklatúra elöregedésének meggyorsulása miatt a régi termékeket minél hamarabb fel kell váltani korszerűbbekkel. Ez egyaránt vonatkozik a fo­gyasztási cikkek és a munkaeszközök előállítására. Ez a termelési szerkezet rugal­masságát igényli. A társadalmi termelés szerkezetének változása egyaránt befolyásolja a munka­ termelékenységet meg az eszközhatékonyságot, és szorosan kapcsolódik a műszaki fejlesztéshez. (Kihagyás vége.) ]

1289
Egy áru másikkal való felváltásának műszaki lehetősége hat a társadalmilag elismert szükségletek változására és a nemzetközi feltételekre, de negatívan vissza is csatolódik hozzájuk. A nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvétel esetén a „hazai" termelés és fogyasztás  annyira összefonódik az exporttal és az importtal, hogy a külkereskedelmi alternatíva (termelni vagy behozni, elfogyasz­tani vagy kivinni) a folyó gazdasági tevékenység mindennapi alkotórészévé válik.

Az országon belüli termelés és fogyasztás szerves összekapcsolása a külkereskedelemmel ma már erősödő követelménye a nagy országok gazdaságszerkezeti fejlesztésének is. A külkereskedelmi aktivitás foka azonban - egyébként egyenlő körülmények között - fordított arányban változik az ország méretével. Ha például Magyarország egy főre jutó külkereskedelmi forgalma körülbelül az ötszöröse a Szovjetunió megfelelő mutatójának, akkor azonos egy főre jutó nemzeti jövedelem mellett Magyarország ötször olyan erősen függ a külső piactól, mint a Szovjetunió. Következésképpen ebben az értelemben hazánk szerkezeti nyitottsága ötször na­gyobb, mint a Szovjetunióé. A nyitottság más értelmezéseivel célszerű külön foglalkozni. A KGST és az EK közötti áruforgalom példáján jól érzékelhető, hogy a kelet-nyugati kereskedelem szerkezete eléggé nagy mértékben őrzi a nemzetközi munkamegosztásban történelmileg kialakult kezdeti szakasz jellemzőit: fő szerkezeti eleme az energiahordozók  és nyersanyagok cseréje gépekre és vegyipari ter­mékekre. (3. lj.) Az összességében csekély forgalmon belül a kölcsönös késztermék-kereskedelem, különösen a gépkereskedelem aránya elégtelen.

A 7. sz. táblázatban szereplő adatok a két európai csoportosulás közötti együttműködés mérlegének szerkezetét mutatják be. (Bár az adatokat erősen be­folyásolja az ártényező, jól kifejezik a cserefolyamatok egyenlegviszonyait.)

A KGST-országok egyenlege az EK-országokkal folytatott kereskedelemben (millió dollár, SITC- árucsoportok szerint). Zárójelben az árucsoport sorszáma, a három adat az 1970, 1975, 1980 évi mutatószám.

Élelmiszerek (0. + 1.)
386
645
-1 186
Nyersanyagok (2.+4.)
507
1217
1532
Fűtőanyagok (3.)
493
3318
14 245
Gépek (7.)
-989
-5139
-5 509
Vegyipari termékek (5.)
-270
-1417
-2 947
Iparcikkek és ipari félkész termékek (6. +8.)
-391
-3098
-1467
Nyersanyagok és fűtőanyagok (2.+3.+4.)
1000
4535
1571
Termékek és félkész termékek (5.+6.+7.;+8.)
-1650
-9654
-9 923
Forrás: Ivan Angelis: Szerkezeti. elmozdulások a KGST és az EK népgazdasági komplexumaiban az 1970-es években és az 1980-as évek kezdetén és tükröződésük a nemzetközi gazdasági viszonyok rendszerében. (Előadás a KGST- és az EK-országok gazdasági folyamatainak összehasonlító elemzésével foglalkozó nemzetközi konferencián. Budapest, 1982. november.)

Figyelembe véve a jellemzett gazdasági folyamatokat, joggal tételezhető fel, hogy az export versenyképességének és ágazati szerkezetének kapcsolataiban az előbbi is meghatározó lehet.
A korszerűség, a szállítási és szervizfeltételek, a marketingtevékenység meghatározzák az áruk helyét a piacon. Diszkriminációs körülmények között mindezt kiegészíti az export korlátozások iránti érzékenységének foka.
A belső gazdaság látszólag gyors fejlődése ellenére a nettó export szerkezete nem feltétlenül éri el ezt a fejlődést, mivel az export szerkezetében nemcsak az ab­szolút értelemben elért sikerek tükröződnek, hanem az adott ország exportjának (más országokhoz viszonyított) versenyképessége is.

___________
3.lj./ Az energiahordozók és nyersanyagok részaránya a KGST EK-ba irányuló exportjában meghaladja a 60 százalékot, a gépek és vegyipari termékek aránya az EK KGST-be irányuló exportjában a 80 százalékot.

___________

[Kihagyott szövegrész: 1290-1291. old. Itt található dőlt betűs alcím:
Az egyensúly néhány belső feltétele
A témát nem részletezem, mert több más alkalommal bővebben kifejtettem.
Vastagbetűs alcím, most aláhúzással jelölöm:
Gazdasági mechanizmus
Ennek első alfejezete:
A nemzeti mechanizmusok fejlesztésének távlatai
Tovább a szöveg folytatódik. (Kihagyás vége.)]

1292
[Kihagyva egy kb.10 soros szövegrész.]
Feltételezve annak a követelménynek az elismerését, hogy a külkereskedelmi eredmény, a gazdaságos, a megrendelőket kielégítő termékek és szolgáltatások, a gazdaságos gyártmány- és technológiai szerkezet jelentse a kollektívák és egyes személyek értékelésének és díjazásának fő kritériumait, a következő gyakorlat javasolható a fenti követelmény érvényesítése végett.

Függetlenül attól, hogy a terméket exportra vagy hazai szükségletre szánták, a hatékonyság emelésében, az innovációs folyamatokban kifejeződő eredményeket a mainál sokkal érezhetőbben kell díjazni, a gazdaság veszteséges láncszemeit pedig korlátozni kell, sőt lehetőleg meg kell szüntetni őket. Ez olyan gazdasági szervezetet tételez fel, amelyben a nem hatékony termelők nem bújhatnak el a hatékonyak háta mögött. Arra van szükség, hogy a termelési feltételeket (gépeket, munkaerőt, földet, importot) gazdaságilag szigorúan értékeljék, és a reálisan létező hiányok és feleslegek hatására újraértékeljék őket oly módon, hogy ez az értékelés befolyásolja mind a tényezők iránti szükségleteket, mind pedig állományukat, mennyiségüket.
A gazdálkodás alanyainak, ha az említett értékelésnek megfelelően fizettek a ter­melési feltételekért, széles körű lehetőségekkel kell rendelkezniük a velük való gazdálkodásra. A gazdasági szférában bármely pótlólagos szükségletet társadalmilag csak akkor kell elismerni, ha azok hordozói növelik az általuk felhasznált ráfordítások fajlagos hozamát.  Ez ott valósul meg, ahol a társadalom nominális jövedelmeinek újraelosztásáért folytatott harc nyíltan megy végbe, és az, aki többet akar, csak a jobb eredményekért vívott gazdasági küzdelemben kaphatja meg ezt a többletet. Az összehasonlítható eredmény legyen a gazdálkodó egységek létezésének és vezetőik pozícióban maradásának feltétele.

Mindez a tervezés, a szabályozás és a vállalkozás társításán, összekapcsolásán alapuló gazdasági mechanizmusban valósulhat meg.

A különféle árufajták termelése és fogyasztása közötti arányosságok állandóan keletkező torzulásai (a mikro-strukturális egyensúlyi problémák) nem szüntethetők meg a termelés szerkezetére vonatkozó alapvető fejlődési irányok központi meg­ határozásával. E probléma megoldásához a gazdálkodás egész rendszerét rugal­massá kell tenni. A mai körülmények között az árufajták millióinak termelése és fogyasztása közötti strukturális egyensúly dinamikus fenntartása nem oldható meg a társadalmi termelés többé-kevésbé önálló egységei közötti tömeges árukapcsolatok mellőzésével. Egyebek között ezeknek a tömeges árukapcsolatoknak az aktívabb működé­sére irányul a magyar gazdaságirányítás továbbfejlesztése, amelyben nemrégiben fontos, átfogó lépést határoztak el.[Megjegyzés 2015-ben: a gazdasági szakvezetés erről elfogadott koncepciója a 4.lj-ben említett tanulmányom irányába esett. Lényegében semmi sem valósult meg belőle. A politikai vezetés leállította.]
Az 1968-as reformmal életre hívott gazdasági mechanizmus egyértelműen jobb volt, mint az 1968 előtti, de még nem állította a társadalmat olyan gazdasági teljesítménykényszer elé, amit a körülmények megkövetelnek, a szabályozás

1293
pedig csakúgy, mint a tervezés, sok negatív folyamatot indított el vagy hagyott érvényesülni. A hibák kijavítása és a rendszer továbbfejlesztése csak szerves kap­csolatban oldható meg. Megítélésem szerint az 1984-ben elhatározott átfogó to­vábbfejlesztés koncepciója és magának a helyzetnek a logikája a gazdasági teljesítmény erőteljesebb kényszerét igényli, mint amit a jövőre bevezetendő, jó irá­nyú konkrét intézkedések eredményezhetnek. [Megjegyzés 2015-ben: erről írtam fent, hogy lényegében semmi sem valósult meg belőlük.]
A gazdasági mechanizmus fejlesztése arra való, hogy felfokozza a nemzet értéktermelő képességét. Ennek főszereplője a vállalkozói tevékenység, amelynek funkciója, hogy viselje a kockázatokat, megújítsa a termelést, és gazdálkodjon annak feltételeivel. A szocializmus politikai gazdaságtanára először egy 1966-ban készült disszertációban, később pedig két könyvben alkalmaztam az állami tulajdon és a vállalkozási funkció szétválasztásának koncepcióját. Egy újabb keletű tanulmányban (4.lj.) részletesen kifejtettem a vállalkozási tevékenység tartalmát, elhatárolva azt az állami tevékenységtől. Ezt az elhatárolást a szervezeti rendszerről lefolytatott vitában expressis verbis képviseltem, nem azonosítva azt az állam és a gazdaság szétválasztásával.

Az együttműködési mechanizmus korszerűsítése
A gazdálkodás és a kölcsönös együttműködés gyakorlatának hiányosságai sokáig főként a tőkésországokba irányuló export, valamint a kis- és közepes méretű KGST-országok közötti áruforgalom növekedését zavarták. E hiányosságok most a Szovjetunió és a többi KGST-ország együttműködésében elért szint emelését is akadályozzák.
[Ezt részletezi az itt kihagyott fél oldalnyi szövegrész.]

_______
4. lj./ Földes Károly: Integráció, nemzetgazdaság, vállalkozás, 1981. Részletesen indokolt írásos véleményekben a koncepcióval egyetértését fejezte ki Csikós-Nagy Béla, Drechsler László, Medgyessy Péter, Palánkai Tibor, Rigó Tibor, Szira Tamás. Az anonim felhasználások is egyfajta hallgatólagos elismerést fejeznek ki.

_______

[Két kihagyott oldal: 1294 -1295. A KGST általános visszásságait elemzi. (Kihagyás vége.)]

1296
Valutáris területen mindez abban nyilvánul meg, hogy nem annyira az adós érdekelt a pozícióinak megjavításában, mint amennyire a potenciális hitelező ragaszkodik ehhez, nem kívánva bizonyos határon túl hitelt nyújtani.
Ennek okai az áruforgalom kétoldalú jellegében éppúgy megtalálhatók, mint az árfolyamok, hitelek és kamatok mechanizmusában.
A külkereskedelmi és a belső árak viszonya is rendkívül problematikus. A KGST-országok elvetették azt a javaslatot, hogy a szerződéses árak a nemzeti ráfordításokon alapuljanak. A hazai (nemzeti) árak véleményem szerint csak abban az esetben lennének (általános alapként) figyelembe vehetők a szerződéses árak képzésében, ha a nemzeti árarányok eléggé szoros kapcsolatba kerülnének a világpiaci árarányokkal. Ez gyakorlatilag a valutaárfolyamok árképző funkcióinak megvalósulását jelentené, a konvertibilitás irányába vezetne. ...
Kölcsönösen átváltható valuta és a reális árviszonyokat meg az országok belső rá­ fordításait tükröző árfolyamok esetén a valutaárfolyamok befolyásolnák a szer­ződéses árak képzését. A probléma egyik felét (a „saját" ráfordítások tükrözését) azonban nem helyes felvetni másik fele, a valutaátválthatóság nélkül, amely szorosan kapcsolódik az elsőhöz. Az áruforgalom távlatilag egyre inkább igényli a valuták forgalmát. Az együtt­működés fejlesztése feltételezi, hogy a valuták a ráfordítások megtérülésének köz­vetítői, a termelési hatékonyság, a versenyképesség emelésének ösztönzői legyenek. Az együttműködési rendszer fejlődésében sokoldalúan elfogadott és elismert pénzre és olyan valutaárfolyamokra vari szükség, amelyek tükrözik az önálló nemzeti mechanizmusokon belül változó árfolyamképző tényezők közötti kapcsolatokat.

*

A külső és a belső tevékenység kölcsönhatását mind az erőforrás-növelő funk­ciók, mind pedig a működési módok tekintetében megvizsgáltuk. Az erőforrás­ növelés néhány hatótényezője: a fajlagos ráfordítások színvonala, a cserearányok, az áruk versenyképessége és az ezek által is befolyásolt strukturális mozgás. A mű­ködési módoknak a dinamikus egyensúlyt, a hatékonysági kényszert és a társadalmi célokat egyidejűleg kell biztosítaniuk.

Ezeknek az egymástól látszólag távol eső hatótényezőknek a vizsgálata azt mutatja, hogy a hazai gazdálkodás egyensúlyfenntartó funkciója meggyengült, a bérek ösztönző szerepe háttérbe szorult, a társadalom nem kellőképpen teljesítmény-centrikus, a teljesítmény pedig nem eléggé szolgálja a társadalmat. A termelési feltételek újraértékelődése inadekvát, nem hat kiegyensúlyozó és követel­ménytámasztó módon. Mindez hatványozottan vetül ki a gazdasági együttműködésre, amelynek növekedési, szerkezeti és működési problémái visszahatnak a nem­zetgazdaságokra.

Nincs egyszeri, azonnal ható és komplex megoldás az említett problémákra. A gyakorlatban rugalmasan, de elvszerűen kezelt társadalomfejlesztési és reform­ koncepció, a  javak újraelosztásáért folyó küzdelem nyílttá tétele, a hatékonysághoz kötött növekedési és egyensúlyi feladatvállalás, az alkalmasság ismérve szerint cse­rélődő szakvezetői állomány nélkülözhetetlen a gazdaság működésének javításához.

Földes Károly írja:

A Tanulókör érdeklődött az 1994-95-es években végzett szakmai tevékenységem és az evvel kapcsolatos kommunikációim iránt. Köszönöm figyelmüket. Emlékezetemben nem bízom, de a fennmaradt állományokból be tudok másolni egyet-mást és közben néhány emlék is aktiválódik. Az 1994. évi fejlemények egy részéről már legutóbb számot adtam. Február 25-én előadást tartottam az International Studies Association Konvencióján a „Hungarian Responses to the Challenges of the Nineties” témáról (14 p.) Washington, DC.

1994 április 7. bécsi keltezésű levelében Dr. I. Zloch szerkesztő közölte, hogy a Bank Austria kiadta egy tanulmányomat a kelet-európai átalakulásról szóló kötetben. „Economic Transformation in Eastern Europe : Privatization and Foreign Investments”, Vienna: Bank Austria Aktiengesellschaft, Publications Dept., 1993. [öS 250/ $30] (73-88.o.) Az általam írt fejezet a kínálat ösztönzésének feltételeit vizsgálta  („Supply Incentives and Systemic Changes in Hungary”). Mint annak az időszaknak néhány további terméke ez a " Tôke, egyensuly, jôlét" c. alapkutatási (OTKA) pályázatom befejező munkálataihoz is tartozott.

Egy másik OTKA -megbízatásom címe eredetileg a szocialista rendszerek prognózisát tartalmazta, de a megbízókkal egyeztetve végül a „Társadalmi átalakulás Közép- és Kelet-Európában” címet kapta. Ősszel ennek hét kötetes kollektív zárótanulmányát is benyújtottam az illetékes fórumon.

1994 október 3-i kansasi levelében Ph. Schrodt és D. Gerner programigazgató tudatta, hogy várják előadásomat az ISA következő évi chicagói konferenciájára "Hungarian Steps toward European Union Membership" címmel. A szöveget (13 p.) szabad rendelkezésükre bocsátottam azzal, hogy újabb útiterveim miatt a szóbeli előadást egy másik amerikai konferencián fogom megtartani.

1995 február 20-i keltezéssel értesítettek arról, hogy az MTA nemzk. kapcs. bizottsága két hétre angliai tanulmányútra küld a két Akadémia közötti megállapodás keretében. Az utazásra ősszel került sor. 1995 február 21-i keltezéssel értesítettek arról, hogy az MTA nemzk. kapcs. bizottsága szintén két hétre izraeli tanulmányútra küld a két Akadémia közötti megállapodás keretében. Az utazásra ugyancsak ősszel került sor. (A levelek az MTA nemzk. együttm. irodájától, Fürst Annamária ill. Hajós Katalin o.v.-től jöttek.)

1995 márc. 7-i pittsburghi levelében B. Burros programigazgató értesített a G. Marshall Fund of the US által nekem ítélt keretről, melyet felhasználva a fenti előadással (Hungarian Steps...) részt vettem a European Community Studies Association IV. Biannuális Nemzetközi Konferenciáján, Charleston, SC, (1995 május 11.-14.). Ez azt is lehetővé tette, hogy június végéig több hetet Boston,  Cambridge, MA, körzetében tölthessek további publikációkhoz szükséges anyaggyűjtéssel és konzultációkkal. [A fenti előadás megjelent on-line és CD-ROM-on: In: European Community Studies Association, Fourth Biennal International Conference, C-3: Achievements and Setbacks: The European Union and the Visegrad States.]

1995 május 8-án kelt levelében az OTKA bizottság tagja, Láng István értesített arról, hogy a társadalmi átalakulásról, ill. a szocializmus prognózisairól szóló pályázatom zárótanulmányát a zsűri eredményesnek minősítette.

1995 szeptember 29-én "Modern tôkegazdasági elméletek és alkalmazásuk" címmel (14 p.) előadást tartottam a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Jubileumi Konferenciáján, ami meg is jelent.. In: "Új utak a közgazdasági, üzleti es társadalomtudományi képzésben", 1995, I-II kötet, 930 l. ISBN 963-503-099-1 149-163 l. - (A téma folytatása az előadás 2.része, 21 p. 1995 Később, akadémiai kutatóhelyen előadva.)

október 16-30 között a már említett tanulmányútra került sor: Hebrew University, Jerusalem, Technion University, Haifa helyszíneken, akadémiák közötti egyezmény szerinti ösztöndíjjal. Érdekes volt, először jártam ott.

november 13-28 között, már harmadik alkalommal a London School of Economics and Political Science vendége voltam, ugyancsak akadémiák közötti egyezményes ösztöndíjjal.

A magyar gazdaság a változó nemzetközi környezetben. c. kutatás elvégzésére több, egyenként néhány hónapos meghívás érkezett a glasgowi, manchesteri és koppenhágai egyetemektôl és meghívás az ISA Konvenciójára San Diego-ba, ahol egyébként korábban, 1980-ban már jártam. A fenti levelek bemásolása azonban itt okafogyott lenne, mert a költségvetéshez szükséges hazai önrész nem állt rendelkezésemre. Az év végén jelent meg egy korábbi tanulmányom "Capital and Money in Hungary" (38 p.) in: Proceedings of the Seventeenth European Studies Conference ( 439 p.) University of Northern Iowa, Cedar Falls, USA.