Ismétlésként a Nolblogon vezetett napló utolsó oldalára
Eredeti közlése a jelen blogban történt
2006. nov. 12.
_______________
Két globális intézmény: a korábban létezett Egyházi Állam és a néhai Komintern, illetve annak gyakorlatát módosítva folytató "világrendszer" szervezet-szociológiai elveit több bejegyzésben hasonlítottam össze. Hangsúlyozom, mindkettő globális intézmény volt, habár világuralmi céljaikat nem sikerült elérniük.
Örömmel fedeztem fel ugyanezt a párhuzamokban gondolkodó elemzést Milos Forman legutóbbi interjújának szövegében (Nsz. 06.11.11.). Maga a (két intézménynél merőben különböző) eszmevilág egészen más téma, mint a rá hivatkozva kiépített szervezet. Az interjú, csakúgy mint szerény posztjaim csak az utóbbival foglalkoztak.
Így már összehasonlítható a szervezetek következõ eleme: az inkvizíciós eszköztár. Azt még korábban megírtam, hogy a szovjet típusú elnyomó gépezet tömegesen alkalmazta az inkvizíció módszereit. Mert, akár az Egyházi Állam régen és az Újkor elsõ évszázadaiban, csak a félelem, a rettegés segítségével vélte megtarthatónak a maga hatalmi és ideológiai monopóliumát. Ettől elkülönült sajátos célok érdekében, de annak idején ugyanezen eszközrendszernek az alkalmazása volt a spanyol inkvizíció, hogy a többiről ne is beszéljünk.
Így már összehasonlítható a szervezetek következõ eleme: az inkvizíciós eszköztár. Azt még korábban megírtam, hogy a szovjet típusú elnyomó gépezet tömegesen alkalmazta az inkvizíció módszereit. Mert, akár az Egyházi Állam régen és az Újkor elsõ évszázadaiban, csak a félelem, a rettegés segítségével vélte megtarthatónak a maga hatalmi és ideológiai monopóliumát. Ettől elkülönült sajátos célok érdekében, de annak idején ugyanezen eszközrendszernek az alkalmazása volt a spanyol inkvizíció, hogy a többiről ne is beszéljünk.
Milos Forman interjúja szerint az ő Goya-filmjének központi figurája egy inkvizítor. Erre pedig az inkvizíció huszadik századi megfelelõje ihlette a szerzõt. Az ávós módszerek és az egykori egyházias elnyomás közös vonásairól hallva, mind a naív szocialista, mind a vallásos eszmevilág hívei közül bizonyára többen támadva érzik meggyõzõdésüket. De Forman, mindkettõre utalva, hozzáteszi: „nincs olyan ideológia... amellyel ne éltek volna vissza.”
Az amerikai protestáns vallási fundamentalisták által is hatalomra segített neokon politika ugyancsak megkapja tõle a magáét. Napóleont idézi, aki hódításra küldött katonáinak azt mondta, hogy majd felszabadítóként üdvözlik õket. Ugyanezekkel a szavakkal küldte a katonákat Irakba Bush és Cheney.
Ezek a Goya szellemei címû film társadalmi vezéreszméi.
Vezéreszmékbõl persze még nem lesz műalkotás. Jó lenne már magát a filmet látni.
Az amerikai protestáns vallási fundamentalisták által is hatalomra segített neokon politika ugyancsak megkapja tõle a magáét. Napóleont idézi, aki hódításra küldött katonáinak azt mondta, hogy majd felszabadítóként üdvözlik õket. Ugyanezekkel a szavakkal küldte a katonákat Irakba Bush és Cheney.
Ezek a Goya szellemei címû film társadalmi vezéreszméi.
Vezéreszmékbõl persze még nem lesz műalkotás. Jó lenne már magát a filmet látni.
(Azóta láthattuk is. Mindehhez ma hozzáteszem, hogy a régi bűnökért nem a mostani keresztény világegyházat kell elmarasztalni. Teokratikus állama továbbra is az abszolút monarchiák körébe tartozik. Ezen nem változtat a humánus eszméket terjesztő és gyakorló, a béke, az elesettek és kisebbségek védelmében szót emelő, egyházi reformokért küzdő pápák gyakorlata sem. Felvilágosult monarcháknak tekinthetők, ha ezzel nem is a történelmi Felvilágosodás helyeslését fejezik ki.)
