Földes Károly írja:
A Tanulókör javaslatára kivonatosan közlöm a rendelkezésemre álló értékelő dokumentumokat a múlt század nyolcvanas éveiben (1985-1989) általam vezetett kollektív szakmai vizsgálatról. Az öt éves időtartamú projekt alapkutatási támogatásban részesült. A Tanulókör kérdése úgy szólt, hogy milyen vélemények, ajánlások alapján fogadták el a szakzsűri és a pályázat kiírója a program teljesítését összefoglaló tudományos beszámolót. A projekt a tőke mint gazdasági hatótényező komparatív elemzésével foglalkozott.Megjegyzést kell fűznöm a tőletek átvett „iratismertetés” címhez is. Ha ezt szigorúan értelmezném, az iratok egészét kellene ismertetnem. Ám az eredeti kérdéseitek a pályamű elfogadását eredményező véleményekre vonatkoztak.
A beszámolónak a projekt témájával azonos című fő része a tőke közgazdasági problémáit fejtegeti (1988, két félkötet, 206+215 old.) Szita János recenzens kiemelte a tőkestruktúra, az amortizáció, bankműködés és az állami szerepvállalás elemzését, az adottságainktól elrugaszkodó fejlesztések kritikáját. Csahók István recenzens pedig annak a naturális irányításnak a bírálatát, melyben a hangsúly nem a nemzetközi mércével számított tőkemegtérülésen van. Lantos Imre is helyesli, hogy csak a tőkefunkció lehet a vállalati működés fő szabályozója. Nyilas András a Statisztikai Szemlében (1989. 11.) ismerteti a projektet és a kutatásvezető ”Tőkegazdaság” című, keynesi hagyományt követő összefoglalóját „amely további fejtegetésünk kiindulópontja lesz.” Bod Péter Ákos szerint a tanulmány az angolszász irodalom mércéjével is színvonalas teljesítmény, a magyar gazdaság égetően fontos problémáira kínál megoldást. Megfelelő részben mindez a többi szerző munkájára is vonatkozik. Az intézeti vélemény (1989.05.10, MTA KTI) is a fentieket tartalmazta.
A „Múlt, jelen, jövő néhány irányzata” (1988, 277.old.) c. második beszámoló kötet Tálas Barna recenzens szerint a jelenlegi válsághelyzet szakmaközi tudományos elemzésével a válságból kivezető megoldásokhoz járul hozzá.”Jelentős tudományos teljesítmény, amely elmélyült kutatómunkáról, széleskörű tárgyismeretről, magas színvonalú elemző és szintetizáló készségről, az új és aktuális problémák iránti fogékonyságról tanúskodik.” Balogh István recenzens kiemeli, hogy a tanulmány a különböző gazdasági-társadalmi területeket szoros összefüggéseikben, egymásba kapcsolódásukban vizsgálja, kölcsönhatásban a globális tendenciákkal és a regionális tényezőkkel. Részarányosan mindez valamennyi szerző munkáját méltatja. Az intézeti vélemény (MTA KTI, 1989.03.10.) helyeselte a fennálló állapotok eredetéről és prognózisáról adott értékelés gondolati tartalmát, különösen pedig a társadalmi folyamatok összetettségének érzékeltetését. Mindez már részben túlment saját szaktudományom keretein. (Fontos megemlíteni, hogy Balogh I. és más társadalomelemzők hiányolták is a kutatás társadalom-elméleti és ilyen irányú szakirodalmi alátámasztását. Ezért jelentős arányú részvételre kértem fel őket a következő alkalommal elnyert, négy éves társadalomtani pályázatom projektjének kidolgozásában, amit sikerrel elvégeztek.) A fentiek szóbeli vitáján másokkal együtt pozitív értékelést adott Bakos Gábor, Révész Gábor és Rott Nándor is. Utóbbi később, amikor már országgyűlési képviselő volt, szintén támogató véleményt fejtett ki egy másik dolgozatomról. A jegyzőkönyv szerint annak vitavezetését is vállalta, ami szintén a becsületére vált, írom szomorú múltidőben, mert már nincs az élők sorában.
A harmadik és a negyedik kötet megírásában szerzőként nem vettem részt, csak szerkesztőként, így csupán az elhangzott rövid értékeléseket közlöm. A „Verseny, monopólium, állam” (1989, 173. old.) c. kötet felépítése Ágh Attila szerint rendkívül következetes és logikus, folyamatosan halad az elméleti alapvetéstől az esettanulmányokban bemutatott differenciált alkalmazásokig. Segíti az állam és a vállalat közti hazai szerepmegosztás újragondolását. A vélemény az indokolt kritikai észrevételekben sem szűkölködött. - A negyedik kötet a tőkeműködés domináns hatótényezőit vizsgálja Magyarországon és Japánban (1989, 210 old.) A komparatív helyzetértékelés az innováció körül forgott. Kiglics István recenzens a beszámolóból azt emelte ki, hogy a kutatási ráfordítások a tárgyidőszakban Japánban nőttek a leggyorsabban, ami a gazdasági fejlődést jelentősen meggyorsította. Kormányzat és vállalkozások viszonyát a konzultatív együttműködés jellemezte, az általános kultúrszint pedig növekedést gyorsító tényezőnek bizonyult.
Az egész projektet értékelő intézeti vélemény szerint (MTA KTI, 1989.09.25.) „a kutatás jelentős tudományos eredményt hozott létre néhány kiválasztott gazdasági folyamat és a tőke különös szabályszerűségeinek megismerésében. Ezeknek a régebben háttérbe szorított témáknak a vizsgálatával hézagpótló, egyszersmind időszerű munkát végzett; az üzleti viszonyok elemzéséből kiinduló elméleti orientációt dolgozott ki a kilencvenes években alkalmazható működési struktúrákról”.
