HTML

ismeretvadász

Friss topikok

  • Italo Romano: foldeskaroly.wordpress.com/2019/03/06/arrangement-of-the-elements/ (2019.03.06. 08:29) Periodikus táblázat
  • Italo Romano: @szénaboglya: Nyilván kómában volt, halottnak vélték. "Halomnyi holttest": A Kazinczy utcai rituál... (2017.03.02. 14:41) Interjú egy túlélővel
  • smirgliműhely: ugyanonnan: A lelkiismeret hangtalan hívása a szorongásban önmagára szólítja fel az embert, felfed... (2017.01.30. 22:04) Heidegger írása
  • smirgliműhely: @kalassó: "nem lesz itt semmiféle ajánlat." Úgy értettük, van szerződéses kutatása a gazdasági per... (2016.11.16. 20:15) Gazdaságtörténeti áttekintés...
  • Italo Romano: @kalassó: re:"catastrophic declines in wilderness areas around the world over the last 20 years" A... (2016.09.17. 15:25) Az utóbbi hét néhány dialógusa fordított időrendben

Címkék

abszolút (1) alaca (1) alkotmány (1) amigdala (1) árucsere (1) asszociációk (103) australopithecus (1) balgaság (1) banpo (1) bauhaus (1) benin (1) birodalom (1) bölcselet (1) bulla (1) büntető istenek (1) centrumországok (1) chou (1) csalatkoztathatatlanság (1) csi (1) dawenkou (1) dialógus (1) dzsarmó (1) éjszaka (1) elmélet (1) elnyomás (1) előjelek (1) endokrinológia (1) enlargement (1) epigenetika (1) erkölcs (1) erőforrás (1) érzelmek (1) esszé (1) ész (1) fajtermészet (1) fáraó (1) felderítő (1) fóka (1) forint (1) forradalom (1) galilei (1) gazdaságtörténet (1) goya (1) gyermekkor (1) halaf (1) hamvas (2) han (1) harappa (1) haszúna (1) hitel (1) hongshan (1) ife (1) Inanna (1) inkvizíció (1) írástudók (1) iratismertetés (1) ismertetés (1) jiking (1) jorubák (1) karinthy (1) kegyetlenség (1) kemet (1) kínálat (1) konferenciák (1) kréta (1) lactase (1) laquila (1) liquidity (1) lungshan (1) megvilágosodás (1) mezőgazdaság (1) mózes (1) művelődéstörténet (1) műveltség (1) negatív (1) németh (1) nemzet (1) nézettség (1) nok (1) nyomor (1) paine (1) periodikus táblázat (1) reformáció (2) rousseau (1) sang (2) science of reaction (1) sediba (1) siking (1) Simmel (1) Sipsirica (1) strukturalizmus (1) sumer (1) svenska (1) szabadság (1) szamarra (1) szél (1) szellem (1) szépség (1) szilva (1) Szinuhe (1) tang (1) tetemek (1) toba (1) törvény (1) transzcendens (1) ujjcsont (1) vei (1) vélemény (1) vers (1) vizsgák (1) yangshao (1) zeneszerző (1) zsarnokság (1) Címkefelhő

A legrosszabb visszaélés

2010.07.01. 16:01 Italo Romano

 

Minden visszaélés közül a legrosszabb, amikor azért színlelik, mintha tiszteletben tartanák a a törvényt, hogy a valóságban csak annál nagyobb biztonságban legyenek, amikor megszegik. Hamarosan a legjobb törvények lesznek a legvégzetesebbek; százszor jobb volna, ha nem léteznének, mert akkor volna még egy menedék, midőn már minden más elveszett. Ilyen helyzetben hasztalan bocsátanak ki rendeletet rendelet után, rendszabályt rendszabály után: csak újabb visszaélésekre adnak alkalmat, anélkül, hogy a régieket helyrehoznák. Minél jobban szaporítják a törvényeket, annál kevésbé fogják tisztelni őket; ha pedig felügyelőket állítanak, azok is megszegik a törvényt: vagy osztozkodnak a régi törvényszegőkkel, vagy egyedül fosztogatnak. Az erény jutalmát csakhamar a haramiák nyerik el, a leghitványabb embereké a legnagyobb tisztelet; minél magasabban áll valaki, annál megvetésre méltóbb; alantassága rangokban és címekben díszeleg s a megbecsülés becstelenné teszi.

 

Szólj hozzá!

Címkék: törvény

Egy éjszaka

2010.05.08. 11:57 Italo Romano

 

Csodálatos, ismeretlen teremtés állt előttem, barna hajú, kék szemű, kemény vonások fiatal és tiszta húsában, szája csókra nyílt. Rövid ruhája látni engedte ruganyos alakját, alig takarta merész melleit. Gömbölydeden, kéjes, tömör húsú tökéletességben állt előttem.
 
Épp hogy felébredtem, álmom szerelemre izgatott.
Karomba fogtam és csókoltam mindazt a húst, amit ruhájának szélén ajkam találhatott.
 
A pamlaghoz vittem, vele együtt rázuhantam és csókjaimmal borítottam. Már nem is tudtam magamról. Kiáltozott, nem is hallottam. Körmei belém vájtak, hiábavaló védekezése felizgatta vágyamat. Engedett, szorítottam, ráborultam, belemerültem. Diadalomban éreztem, hogy szép karja magához húz.
 
Később kibontakoztunk e gyönyörűséges kötelékből. Azzal próbálkozott, hogy rendbe szedje a haját. De fésűje nem volt. - Szeretlek, mondtam, de ő csak nyugodtan és kérdően nézett rám. Egy csókkal válaszoltam ki nem mondott kérdésére. Vágyam újra feléledt és újra magamhoz szorítottam egész testét.
- Ezúttal – mondta – ne legyél olyan hirtelen és ne csak magadra gondolj. Szerelemben nem szabad önzőnek lenni. Ez az, amit a fiatalemberek nem tudnak eléggé. De meg lehet nevelni őket. - Újra elmerültünk a gyönyör mélységében, mely már majdnem a fájdalommal volt határos.
 
Húsának ruganyos tömörsége, körülzáró mozdulatainak hajlékony erőszakossága az önkívületig szította, fűszerezte őrjöngő vágyamat, az pedig az övét.
 
 
Utána így szólt hozzám: - Van egy fésűd?
- Nincs fésűm. Egy szalamandrát vártam. Imádlak.

 

Szólj hozzá!

Címkék: éjszaka

Egy opera-korrepetítor tanítgatja Foltyn zeneszerzőt

2010.04.28. 18:04 Italo Romano

 

Még ha műved belőled származik is, olyan zártnak kell lennie, hogy már semmi másra ne legyen benne hely, még a te számodra sem; az egyéniséged számára sem, becsvágyad számára sem, semmi számára abból, amiben éned önmagát megtalálja és kedvét leli. A megalkotott műnek nem benne, hanem önmagában kell megtalálnia tengelyét.
 
Ne higgye senki, hogy a művészet a jó és a rossz felett áll. Ellenkezőleg, a művészetben jobban megfér egymás mellett a legfennköltebb erény és a legfertelmesebb alávalóság és bűnös szenvedély, mint bármely más tevékenységben. Nem az a te dolgod, hogy a művészet útján megnyilatkozz, hanem, hogy általa megtisztulj, hogy elkülönülj önmagadtól; nem magadból merítesz az alkotáshoz, hanem felül akarod múlni magad az alkotásban; rendkívüli módon és türelmesen törekszel arra, hogy jobban láss és hallj, világosabban érts, több szeretet legyen benned és mélyebb ismeret, mint amilyennel hozzáfogtál művedhez.
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: zeneszerző

Sokáig ez már nem tarthat

2010.04.22. 20:26 Italo Romano

 

- Hát igen, ez a mai nevelés - szónokolt az ősember. - Ha meg szólok a fiamnak, azt válaszolja: apa, maga már ehhez nem ért, ma mások az idők, mások a szokások. Azt beszéli, hogy még a csonteszközök sem jelentik az utolsó szót; egyszer majd, hajtogatja, az emberek még jobbfajta anyagot találnak föl.


 

- Hallod - kérdezte az asszony- és honnan szedik ezt a sok értelmetlenséget?


- Hát tudod, állítólag most ez a divat - motyogta a vénember. - Kérlek szépen, arrafelé, négy napi járásra innét, valami új törzs ütötte fel a sátorfáját, amolyan idegen csürhe. Mert hát a mieink a butaságukat onnét szerezték. A csontfegyvereket meg mindent. Még arra is vetemednek, hogy vásárolnak tőlük - kiáltott fel indulatosan az öreg. - A mi drága szőrméinkért! Mintha idegenektől valaha is jó származhatna! Az ember soha semmit se kezdjen idegen bandával. Ősrégi bölcsesség ez, az ükeink hagyták ránk: minden idegent tüstént meg kell támadni és el kell metszeni a torkát. Így volt ez, amióta a világ világ: semmi teketória, hanem agyonütni.

 

Ugyan már, apa, mondja a fiam, ma mások a viszonyok, megindul az árucsere... Még hogy árucsere! Ha valakit agyoncsapok és elveszem tőle, amije van, akkor megszerzem az áruját és nem adok érte semmit. Hát mire kell itt a csere? Ugyan már, apa, hajtogatja a fiam, emberélettel fizet érte, s azért kár! - Hát nesze, itt van: még hogy kár az emberéletért! Ilyenek a mai nézetek - dörmögte az öregúr kedvetlenül. - Gyávák mind, ott a baj. Még hogy kár az emberéletért! Hát hogyan él meg a földön egyszer majd annyi ember, ha senkit sem csapnak agyon? A rénszarvasok már amúgy is fenemód megfogyatkoztak! Nézd csak őket, az emberéletet sajnálják, de a hagyományokat nem becsülik, az őseiket, a szüleiket nem tisztelik... - A minap is mit látok: az egyik taknyos - agyaggal bölény képét pingálja a barlang falára. Persze, pofon cserdítem, de a fiam rám szól: hagyja csak, apa, hisz a bölény olyan, mintha élne!... Itt aztán megáll az ember esze! Ha nincs munkád, fiam, nesze, itt egy kovakő, köszörüld élesre, de ne fesd a bölényt a falra! Mire való az efféle szamárság?


 

Az asszony keserűen összeszorította az ajkát.

 

Aztán mégis megszólalt.


 

... Hát hogy te is tudd - szánta rá magát hirtelen -, ma reggel a barlangban... egy mamutagyarat találtam... Olyasformára faragták, mint egy meztelen asszony. Melle is volt, meg minden... Érted már?

 

- Ugyan, eredj - szörnyülködött az öregember. - És ki faragta?

 

Az asszony felháborodottan vonogatta a vállát.

 

- Ki tudhassa? Alighanem valamelyik fiatal. A tűzbe dobtam azt az ocsmányságot, de tudod... Ekkora nagy mellei voltak! Pfuj!

 

- Hát ez így nem mehet tovább. Ez már a züllés legalja! És tudod, honnan ered? Onnan, hogy mindenféle vacakot faragnak csontból!... Ide vezetnek a mindenféle újdonságok, a híres találmányaik! Egyre csak valami újat fognak kigondolni, új módit bevezetni, míg végre mindent tönkretesznek és elpusztítanak... És én mondom neked - emelte fel szavát az ősember prófétai ihlettel -, sokáig ez már nem tarthat!

 
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: árucsere

Atléta Delfiben(6.) Retro

2009.11.22. 10:38 Italo Romano

 

Késő ókori atléta Delfiben azt tudakolja, hogy ki fog győzni az öldöklő versengésben. A jóslatra várakozva mentorával beszélget.
 

A hatodik nap

     Atléta:  Jónapot, mentorom. Ma a szokottnál korábban jöttem hozzád, talán  bepótolhatom, amit tegnap elmulasztottam.
     Mentor:  Tegnapi kérdésed - vallás és istenhit viszonyáról - nyilván nem õsrégi elõdeinkre vonatkozik, akik áhitattal imádták például a tüzet, de istenfogalmuk még nem alakult ki. Az már késõbb jött létre,  mint Agni istené az indusoknál. De éppen õnáluk keletkezett, még késõbb, az egyik irányzatuk egyfajta post-teisztikus hite is,. Kifejlett formában Buddha alapította meg a posztteista indus vallást. Azért neveztem így, mert az alapító egy panteon-imádat után hozta létre. Csak a kérdésedre vonatkozólag érintem az õ alapelveit.
     Atléta:  Pedig e tanítás annyi izgalmas témájáról hallottam.
     Mentor: Most nem lesz másra idõnk. De még ezt az egy kérdést is le kell egyszerûsítenünk. Kezdjük azzal, hogy az említett tanítás magát a hit szót is másképpen használja, mint mi. Szerinte a hitnek három, egymásra épülõ szintje, vagy fokozata van. A legalsó, kezdeti szint az, amikor mások nyilatkozatában hallott dolgokat fogadsz el és vallasz hitednek. A második szinten már a saját fejedben dolgozol fel mindent, amit hallomásból tudsz, vagy magad tapasztalsz és a gondolkodásod így nyert eredményeiben hiszel. A harmadik szinten az általad kiszenvedett igazságok a természeted részévé válnak és minden állításodat, döntésedet és magatartásodat ez a hit határozza meg.
     Atléta:  Ezek szerint azt, hogy a bibliai nép kinyilatkoztatásban hitt, Buddha az elsõ szinthez sorolná, ami a másik két fokozatnál alacsonyabb értékû.
     Mentor:  Pontosan fogalmaztál.  De a hinduk saját szent iratait, a Védákat is ugyanígy ítélte meg. Tagadta, hogy bármelyik szentkönyv isteni kinyilatkoztatás lehetne. Ezzel élére állt egy olyan társadalmi változásnak, amely az ottani legfelsõ réteg kiszorítására, leváltására irányult.  
      Atléta: Mentorom, nem értelek. Miféle rétegrõl beszélsz és mi köze van ehhez az isteni kinyilatkoztatásnak?
      Mentor: A brahmana kasztról beszélek, amelynek uralkodó szerepe azon alapult, hogy egyedül neki volt joga a Védákat tanítani és a bennük leírt szertartásokat irányítani. De Buddha továbbment és tagadta az egész kasztrendszer isteni eredetét. Azt viszont nem tagadta, hogy létezik pokol és mennyország, léteznek alárendelt fontosságú jó és rossz szellemek, istenek, akiket imádni lehet. Habár ezeket mind múlandónak tekintette, ettõl még az övé is politeista vallás lehetne, de nem az.
      Atléta: Miért nem az?
      Mentor: Az ugrópont ott van, hogy mitõl függ a világegész mûködése. A mi régi vallásunk szerint az olimposzi, alvilági és tengeri istenektõl függ, akik csak a végzet hatalmától korlátozva uralkodnak az élõlények és a dolgok felett. A monoteizmus szerint a világ az egyistentõl függ, aki korlátlan hatalmát saját kénye-kedve szerint gyakorolja. Buddha szerint ebben a dologban nincs szerepe istennek, sem egynek, sem többnek. Ebben a  legfontosabb kérdésben õ ateista, ami a vallás egészének jellegét meghatározza.
     Atléta:  Akkor ki az, aki a világot az általunk ismert keretekben mozgatja, befolyásolja vagy irányítja?
     Mentor: Nem ki, hanem mi. A örök világrend, amely a természet és az ember sorsát, erkölcsi normáit és hitvallási cselekedeteit, közte rítusait is meghatározza. Semmi más nem örök, minden múlandó, ezért szenvedéssel teli. Amikor Buddha úgy érezte, hogy megvilágosodott, ezt mondta: megváltott és a megváltó azonos személy.
     Atléta:  Ezt sem értem.
     Mentor:  Ez azt jelenti, hogy az egyénnek létezése idején szabad akarata van abban a tekintetben, hogy befolyásolhatja a maga sorsát, javíthat helyzetén, megválthatja magát és csak õ teheti ezt. Mindenkinek magának kell ehhez eljutnia, a buddhák szerepe az, hogy tanítással segítsék abban, hogy válassza a jót és kerülje a rosszat. A legfõbb erény az egymás és minden élõlény iránti cselekvõ együttérzés, szeretet. Ez annyival tágasabb a galilei próféta tanításánál, hogy az élõ természet védelmét is magába foglalja. Viszont mást akar ott, hogy  a szenvedélyek korlátozását, végül kioltását  hirdeti, bár elismeri, hogy erre nem mindenki képes. Buddha addig soha nem ismert részletezésû leírást adott az emberi lélekrõl. Ezen az alapon az erkölcsi kötelességek több csoportját dolgozta ki, amelyek részletesebb és részben magasabb igényeket támasztanak, mint a nálunk ma terjedõ kódex.  Az egyik csoport az õ tíz morális alapelve, amelyeket mindenki magától fogadhat el, mert nincs olyan isten, aki ezt megparancsolhatná.
     Atléta:  Ha erre az álláspontra helyezkedem, akkor a vallásos hit legfelsõbb tárgya itt már nem az istenség, hanem az, hogy erkölcsösen kell cselekedni.
     Mentor: Valóban, az ortodox buddhista az ebben foglalt állítmányban hisz és nem egy isteni alanyban. Tegnapi kérdésedre ez a válaszom: igen, létezhet olyan vallásos hit, amely nem egy, vagy több, akár emberformájú, akár elvont legfelsõ lényt, hanem magát a természeti és emberi világ örök erkölcsi rendjét tekinti szentnek.
     Atléta:  Hallottam, hogy sok indus ma is ezt a hitet vallja.
     Mentor: Az eredeti tan sok változást szenvedett. Alapítóját istenként kezdték imádni, ami ellentétes a tanításával. Késõbb róla is azt hirdették, hogy fogantatása férfi közremûködése nélkül történt. Vallása kezd  kiszorulni Indiából, másutt viszont terjed. Például a hanok országában, ahol egyébként más, szintén ateista vallások is léteznek. Tanítása a görög gondolkodókat is gazdagította.
      Atléta:  Úgy érzem, hogy ma magam is gazdagodtam. Jó éjszakát.

 

Szólj hozzá!

Címkék: megvilágosodás

Galilei, Németh, Karinthy (retro)

2009.11.01. 16:39 Italo Romano

 


"Pajtás hát persze mozog a föld/ de nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak/ a tökfejünek..."
 
Több mint három éve, 2006. szeptember 20-án írtam  az alábbi, irodalmi forrásokat idéző bejegyzést, amit most, a téma iránti érdeklődés bizonyos élénkülését tapasztalva, csekély szerkesztési módosítással megismétlek.
 
Kulcskérdés volt a kopernikuszi tan, amely nélkül az egész téma érthetetlen.
 
 
1616-ban az Inkvizíció teológiai szakbizottsága indexre teszi Kopernikusz fõ mûvét. 1624-ben Galilei elkezdi írni a Kopernikusz és Ptolemaiosz rendszerét párbeszédekben összehasonlító Dialogo-t, amely 1632-ben jelenik meg. A többi között ez áll benne:
..."az égitestek sorrendje és a Mindenség általunk ismert részeinek elrendezése is bizonytalan volt Kopernikusz fellépéséig. Õ volt az, aki elõször fedte fel elõttünk az épület igazi szerkezetét, õ világosított fel bennünket arról, hogy a Venus és a Merkur meg a többi bolygó a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül.... ” (231.l.)  "Az elmult négy nap vizsgálatai tehát fontos bizonyítékokat szolgáltattak a kopernikuszi rendszer igazsága mellett..." (235.l., az 1983-as magyar nyelvû kiadás alapján.)

 
A szerzõt a „Szent Hivatal” kollégiuma elé idézik. Németh László, korabeli feljegyzéseket a maga módján értelmezve, így képzeli el Galilei 1633-ban, 68 éves korában történt megkínzását :
Lukács mester - a hóhér -leveti a vádlott kabátját. Ráteszi a hevedert.A vádlott remegve néz körül és elsírja magát.  ....Meghúzzák a kötelet.
Galilei: Jaaaj...Mi történik velem...A csontjaim! Ó! Hogy nem tud kiszakadni belõlem a lélek.
Leeresztik a kötélrõl, de nem mondja azt, amit várnak tõle.
Sinceri (a hóhérhoz): Húzd meg mégegyszer.
Galilei: Jaj, jaj...( További kínzást érzékeltetõ szünet.) Nem bírom tovább... Vallok...
Maculano: Beismered tehát, hogy a könyvedet a kopernikuszi tanok elfogadtatására írtad?
Galilei: Be.
(Németh László: Történeti drámák. Bp.1957. 228-229.l. Ezzel a beismeréssel máglyára is kerülhetne. De megkímélik életét és ehelyett életfogytig tartó háziõrizetre ítélik,  a következõ párbeszéd után.)
Gipsius: Megesküszik rá, hogy a föld mozdulatlan?
Galilei: Meg.
(I.m.,239.l. Ezt az esküt nagy nyilvánosság elõtt is meg kellett ismételnie.)

 
 
A Kolosszeum egyik köve alatt, Karinthy Frigyes költõi képzelete szerint, levelet hagy az utókornak, aminek a vége így hangzik:
                 „Pajtás hát persze mozog a föld
De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak
a tökfejûnek aki vígan száguld vele s el se hiszi
Bár állana meg és dõlne dugába és omlana össze...”
(K.F.: Nem mondhatom el senkinek. Budapest, 1977,145.l.)
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: karinthy németh galilei

A bank: veszélyes üzem (megismételt közlés)

2009.10.17. 21:24 Italo Romano


Mivel hatása mindenkit érint, madártávlatból, majd kissé közelebbről érdemes rátekinteni a banküzem működésére. Első ránézésre két ellentétes mozgást: befelé és kifelé irányuló folyamot tartalmaz. Pénzt gyűjt össze és ad tovább. Kicsit olyan, mint egy akkumulátor. Csak az aksi nem termel nyereséget és ha nem kap megfelelő töltést, lemerül. A bank meg a túlzott profithajsza miatt merül le.
 
A legutóbbi bejegyzésemhez fűzött kommentben http://href.hu/x/acke hivatkoztam arra az ismert tényre, hogy a magasabb kockázatot általában magasabb kamattal kell megfizetni (vagy, értelemszerűen, magasabb hozammal, egyéb jövedelemmel.) A bankok is úgy szerezhetnek több nyereséget, ha nagyobb rizikót vállalnak.
 
Ha jobban szemügyre vesszük, a bank nem egyszerű pénzközvetítő, hanem hitelközvetítő. A hitel, a credit lényege a bizalom. A bank bizalmi viszonyokat közvetít ügyfelei között. A bizalomhoz bizonyosság kell: visszakapom a tőkém, mert partnereim szavahihetőek és fizetőképesek. A bank jelenlévő pénzt cserél el jövőben fizetendő pénzre. A jövő pedig mindig bizonytalan. A bizonytalanság minden választható műveletnél jelen van, de nem azonos fokon. Alaposabban átgondolva, arra a következtetésre juthatunk, hogy a bankok a bizonytalan jövővel kereskednek.
 
Az első bekezdésben ellentétes irányú mozgásokat említettem. A befelé irányuló folyam a pénz beszívása. Ezt a passzív bankműveletek végzik Mint tudjuk, a bank mindenkitől forint és devizabetéteket gyűjt, melyek látra szólók, vagy lekötöttek. Az utóbbiak lejárati idő szerint: rövid, közép, hosszútávúak. További passzív bankműveletek: részvénykibocsátás, kötvénykibocsátás, hitelfelvétel.
 
A pénz haszonorientált továbbadását aktív bankműveleteknek nevezik.
Ide tartozik a hitelnyújtás különböző lejárati határidőkre és kamatra, fedezettel, vagy anélkül. További aktív bankművelet a bankgarancia, jövőbeni külföldi és hazai követelések vásárlása, váltóleszámítolás, pénzügyi lízing, befektetési szolgáltatás.
 
A passzív műveletekért a bank fizet. Az aktív műveletekért neki fizetnek. Haszna a kettő különbözetéből adódik. A passzívban bejövő pénzt, mivel fizetett érte, muszáj is kikölcsönöznie. Egyszerű példával: passzív üzemmódban betétet gyűjt, aktívban hitelt nyújt, melynek kamatlába magasabb a betétinél. A példa egyszerű, ám a bankszakma egyik legérzékenyebb kockázati területe az aktív és passzív bankműveletek összehangolása. Pl. rövid távú betétek tartós maradványának hosszú lejáratú kikölcsönzése. Vagy hosszú időtartamú, pl. jelzáloghitelekre értékpapír kibocsátása és eladása, hogy a pénzt lukratív rövid távú kölcsönökben lehessen fialtatni. Mindkét eset kockázatos: vajon mennyire tartós az a maradvány, mennyire értéktelenedik el a jelzálog tárgya, az ingatlan.
 
Profit szerzéshez mindenütt kockáztatni kell, ez egy termelő vállalkozásra is érvényes. Annak tulajdonosa a saját tőkéjét viszi vásárra, a bank viszont mások pénzét kezeli. Saját tőkéjének tízszeresét is elérheti az általa forgalmazott idegen tőke. A bank tehát veszélyes üzem: kockázatvállalását ezért korlátok közé kell szorítani. Állami szabályozás céljaira nagyon árnyaltan leírták a banki kockázatok típusait. Miért? Azért, hogy mindegyikkel szemben megfelelő tartalék biztosítására kötelezzék a bankokat. Örvendetes, hogy Magyarországon ezeket a szabályokat a bankok betartották.
 
A hitelezési kockázat azok miatt áll fenn, akik nem fizetik vissza a hitelt. A befektetési kockázat a szerzett értékpapírok árfolyamának csökkenése miatt áll elő. A likviditási kockázat az, ha a bank nem látszana eléggé fizetésképesnek. A látszat nem elég. A kamatkockázat abból keletkezik, ha a hitel kamata fix infláció esetén. A működési kockázat a munkatársak,vezetők által elkövetett hibák miatti veszteséget jelenti. A szabályozási kockázatot az összes gazdasági szereplőre kiható normák okozzák.  Ország kockázat: A befektetési célország gazdasági, politikai, katonai kockázata. Valuta kockázat: Árfolyamváltozás hatása devizában folytatott műveletekre. Csalás kockázata: ügyintézők, vezetők jogellenes machinációi esetére.
 
Ezeknek a kockázatoknak megfelelően különféle szorzókkal korrigálják a pénzintézetek mérlegfőösszegét. Az utóbbit elosztják a bank veszteségeinek fedezetét adó szavatoló tőkével. Ez a tört a tőkemegfelelési mutató, ami a bázeli egyezményeknek megfelelően kontinensünkön 8 százalék. A bank által közvetített, forgalmazott teljes érték legalább ekkora részét kell tartalékolni, hogy az intézmény tartósan fizetésképes (szolvens) maradjon.
 
 
 
 
 

2 komment

Címkék: hitel

Csak így lehetett? A francia forradalom

2009.07.14. 09:20 Italo Romano

    XVI. Lajos államcsínyt kísérelt meg az 1789. július 9-én megalakult Alkotmányozó Gyűlés ellen. A nép, éppen kétszázhúsz éve, erre fel zúzta ripityára a Bastillet, az önkényuralom jelképét. (Szabadon engedte mind a kilenc, ott fogva tartott közbűntényest.) A jelképes cselekvésnél lényegesebb, hogy a szabadságpárti nemességet és nagypolgárságot képviselő La Fayette, Mirabeau, Bailey és Sieyés abbé befolyása alatt (a később, az 1791-es alaptörvényben is rögzített) alkotmányos monarchia jött létre, ami Angliában már régóta létezett. De ezen túlmutat, hogy még 1789. aug. 26-án kiadják az emberjogi-polgárjogi nyilatkozatot, amelynek alapelveit a mai ENSZ és az EU fő dokumentumai is tartalmazzák.
     
    Még ebben az időszakban megszüntetik a feudális személyi függést és terheket, a nemesi rangokat és címeket. Egyenlő és szabad vallásgyakorlást biztosítanak minden felekezetnek. Kisajátítják (kártalanítás nélkül) az egyházi és királyi birtokokat, bevezetik a közteherviselést, a világon elsőként az általános választójogot és az ország új területi felosztását. Új pénzt bocsátanak ki az elkobzott birtokok fedezete mellett, ami alapjában elhibázott és gazdaságilag végzetes lépésnek bizonyult.
 
A kormányt vezető, a jómódú középpolgárságot képviselő girondisták (Brissot, Vergniaud, Roland) zömmel voltaireánusok, a forradalom hívei, további ésszerű és humánus változásokat akarnak . Velük egyre inkább szembe kerül a két fő radikális klub. Az egyik, a jakobinusoké, akik főképpen Rousseaut tekintik szellemi elődjüknek. Fő hangadóik az Erény és a Legfőbb Lény kultuszát erőszakkal is terjeszteni akaró Robespierre és Saint Just. Hosszabb ideig az ő politikai szövetségeseik voltak a kevéssé művelt, alsó középosztályi sansculottok (akik nem a nemesi divat szerinti térdnadrágot, a culotte-t viselték, hanem pantallóban jártak.) A másik klub: a cordelier-k (a valamivel mérsékeltebb és nyitottabb Danton, továbbá Marat) szintén sikeres demagógiával tereli végletesebb irányba a rájuk hallgató néptömeget. De most még együtt van az egész Forradalmi Párt.
 
A régi rend: az abszolutizmus, az arisztokrácia és az egyházi dominancia híveinek az alkotmányos berendezkedés és benne a párizsi politikusok vezető szerepe nem tetszik, állandóan lázítják ellene több vidék lakosságát. Nagy veszélyt jelentett a külső háború a porosz és az osztrák és magyar királlyal, akiknek támadását végül sikerült megállítani. Ugyanígy, győzelemmel végződött a későbbi angol intervenció elleni küzdelem is. A tömegcselekvést ugyanis nemcsak szociális és politikai, hanem egyben pozitív nemzeti, nacionális célok mozgatták, köztük kiemelt helyen az ország védelme. A katonák szívvel-lélekkel harcoltak hazájukért és szabadságért a főképpen zsoldosokból álló támadó hadseregek ellen.
 
A külső és belső ellenséges tevékenység ürügyén azonban elharapózik a tudatosan is gerjesztett üldözési kényszer. A nacionális célok negatív oldala is egyre erőteljesebben megmutatkozik. A deklasszált kisvállalkozók, a kispolgári, proletár, lumpen és csavargó elemek soraiban a forradalmi frázisok a hazaárulók üldözésében kapnak konkrét, megfogható értelmet. Ezt olykor a szadizmusig menő hisztériával folytatják, egyre több arisztokratát, magas rangú klerikust és értelmiségit, köztük szellemi értékek kiemelkedő alkotóit vetik börtönbe. A hazaárulók ellenállására hivatkozva, főleg az alacsonyabb műveltségű sansculottokból létrejövő erőszakszervezet, a Nemzeti Gárda már a törvényhozás fölé képes kerekedni. Eleinte csak bizonyos törvények elleni királyi vétó nyomán lép fel offenzív módon. 1792 áprilisában elfoglalja Párizst. A fővárost annak „Kommünje” vezeti (főleg jakobinusok), a Végrehajtó Bizottság élén Danton áll.
 
Egyre nagyobb szerephez jut a tömegönkény, az önbíráskodás, amit felesleges euforikus modorban lehetne csak közvetlen demokráciának nevezni. A másik oldalon áll a korona ellenállása, mely indok, egyszersmind ürügy a vele és támogatóival szembeni erőszakra. A spekuláció és az időleges katonai vereségek is felháborítják az embereket.
 
Augusztusban megrohamozzák a Tuilériákat, a király a nemzetgyűlésbe menekül, melynek döntésével megfosztják uralkodói jogaitól és börtönbe zárják. Radikálisabb szociális intézkedések is történnek: az árakat és béreket maximálják, az emigránsok földjeit elárverezik és a papokat kényszerrel felesketik az alkotmányra. Szeptember elején a sansculottok betörnek a börtönökbe és alávaló módon meggyilkolnak több mint ezer elítéltet a régi rend hívei közül. Szeptember 21-én kikiáltják a köztársaságot, melynek törvényhozása a Nemzeti Konvent. Ebben a girondisták majdnem egy évig meg tudták őrizni vezető pozíciójukat. Ám egyre erősödött az ülésterem felső padsoraiban helyet foglaló hegypárt (montagnardok), vagyis a jakobinusok hatalma. Vezetőjük, Robespierre, újfajta vallásosságot hirdetett, a törvények szakrális tiszteletére akarta nevelni az embereket. A harmadik csoport (Marais, mocsár, lapály) a két előbbi között ingadozott. A hegypárt ki akarta végezni Capet Lajost, a volt királyt. A Gironde ennek ellene volt. Végül a vitában a montagnardok győztek, a királyt 1793 januárjában lenyakazták, ami újabb külső támadásra adott okot a dinasztikus monarchiák részéről. Később is temérdek áldozat került vesztőhelyre. Az ilyesmit kedvelők számára a kivégzések, sőt, a guilleotin látványa, is sajátos élvezetet, egyfajta mámort nyújtott.
 
A Nemzeti Konvent újra fogalmazta az emberi és polgári jogokat, és az Alkotmányt, azonban ennek és a benne foglalt garanciáknak a bevezetését felfüggesztették. Jakobinus javaslatra a hazaárulók üldözésére Forradalmi Törvényszéket, Éberségi Bizottságot állítanak fel, végül létrejön a Közjóléti Bizottság. Gőzerővel folyik a később kiteljesedő „forradalmi” önkényuralom és terror előkészítése. Ennek szellemi atyját, Robespierret a Gironde megpróbálja jogi eszközökkel háttérbe szorítani, de kudarcot vall. Robespierre a terror eszközével él a törvényhozással szemben. 1793. június 2-án behívja a konvent épületébe a terrorszervezetté váló Nemzeti Gárdát. Annak sansculotte tagjai elfogják a 27 girondistát, akiket hamarosan kivégeznek. Megkezdődik a jakobinus diktatúra, a terror, a Rémuralom időszaka. Robespierre parancsára a politika minden jelentős résztvevőjét kivégezték, akit csak elértek. Ezt nincs kedvem részletesen leírni. Az öldöklés minden rétegre kiterjed, a legnagyobb szellemeket sem kíméli. Egyetlen példa:megölik Jean-Laurent de Lavoisiert, a kémia egyik legnagyobb alakját, mivel, Marat szerint az ő matematikailag kifejezett tudománya csak az elitnek szól, tehát népellenes. - A tömeges gyilkolásra Franciaországban, mint ahogy másutt is, bőven volt történeti példa. Csak hugenottákból 20 ezret öltek meg korábban. A háborúkban elpusztult százezrek az uralkodók oktalan hódítási kedvnek áldozatai lettek. Mindez cseppet sem indokolja, hogy forradalmi eszmények jegyében irtsák az embereket. - Végül Robespierre is teljesen egyedül maradt, még a sansculottok is ellene fordultak. 1794 július 28-én ő is mehetett a guillotine alá, a Közjóléti Bizottsággal, száznál több jakobinussal együtt. Az erről szóló határozat az előző napon, 27-én, Thermidor 9-én született meg, ezért hívják ezt a fontos hatalomváltást thermidori fordulatnak. Megkezdődött a normalizálás folyamata, amely szintén tele volt visszásságokkal. Néhány közbeeső politikai szakasz után, 1795 májusában az ország kormányzására öt tagú Direktórium jött létre az Ötszázak tanácsa és az Öregek tanács végrehajtó szerveként.
 
1799. november 9-én (Brumaire 18.) államcsínnyel Bonaparte Napóleon ragadta magához a hatalmat. Thermidor és Brumaire egy nagyobb körkörös, ám magasabb szinten ismtlődő mozgás mozzanatát jelentette. A nagy forradalom korábban megszüntetett egy zsarnokságot, később, indokolt nacionális érdekből megvédte országát, ugyanakkor létrehozta a saját (szűk vezetői körének) önkényuralmát, majd egy világhódító birodalom megteremtésébe torkollott. A jogos nemzeti büszkeség helyébe a dicsőség talmi csillogása lépett, az elnyomás ellen küzdő nép országa elnyomó impériummá alakult át. Mint minden ilyesmi, ez is ideiglenes, tovatűnő volt. A forradalom eszméi és tettei között volt néhány tartós érvényű, egyetemes emberi vívmányok közé sorolható és voltak elítélendő, visszalépést jelentő, saját magát tönkretevő mozzanatok is. A címben feltett kérdésre válaszolva: nem csak így lehetett. Ha egy eseménysorozatot társadalom-átalakító jellegénél fogva forradalomnak tekintünk, ez nem azonos az esemény pozitív minősítésével. Mint a legtöbb elkerülhetetlen változásokat hozó történeti fejlemény, ez sem sorolható be kizárólagos módon a Jó vagy Rossz kategóriák alá.

Szólj hozzá!

Címkék: forradalom

Isaiah Berlin száz éve

2009.06.07. 15:01 Italo Romano

 

A huszadik század egyik nagy gondolkodója 1909. június 6-án született.

 
Kis ízelítő Isaiah Berlin eszméinek gazdag tárából. „A szabadság két fogalma” című előadásában a maga módján különböztette meg a negatív szabadság („szabadság valamitől”) és a pozitív szabadság („szabadság valamire”) fogalmát. Rámutatott arra, hogy a pozitív szabadságot igen gyakran arra használták fel, hogy az emberek negatív szabadságjogait megnyirbálják. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata  a szabadságnak ezt a kétféle, pozitív és negatív fogalmát kissé más értelmezésben használja, amikor felsorolja az alapvető emberi jogokat, mint pl. „védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől” (negatív szabadság) és „a vélemény és kifejezése szabadsága” (pozitív szabadság).
 
De maradjunk Berlinnél! Abból indul ki, amit mindenki érez: azonos vagyok önmagammal. Azt is érezzük, hogy társadalmi közegben élünk, a többiek magatartása is hat ránk. Az egyén megpróbálhat részben azonosulni valami nagyobb közösséggel, annak törekvéseivel. Ám „ a másokkal való teljes összhang összeegyeztethetetlen az önazonossággal..” („ Négy esszé a szabadságról”) Szükségem van egy olyan területre, amelybe mások nem avatkozhatnak bele. Ekkor felmerül a kérdés: „milyen tág az a terület, amely felett uralmam van, vagy kell, hogy legyen?” A negatív szabadságom ennek a területnek a nagysága.
 
Berlin megcáfolta mind a humanista individualizmus, mind a romantikus nacionalizmus leegyszerűsítő feltételezéseit, szemben állt minden bal- és jobboldali tekintélyuralommal. De azt sem hitte, hogy minden komoly emberi érték egyidejűleg megvalósítható. Az említett könyvben írja: ”Kiderül, hogy a választás szükségessége, bizonyos végső értékek feláldozása mások kedvéért: a tragikus emberi létezés állandó vonása.”
Érdemes elolvasni.
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szabadság negatív

Liberális-konzervatív nemzetfogalom

2009.05.31. 18:35 Italo Romano


Minerva baglya” Szemelvények Gyurgyák János esszéjéből.
Kivonatokat ragadok ki a hosszabb tanulmányból. A kihagyott szövegrészek helyére toldott saját rövid áthidalásaimat zárójelbe teszem.

A nemzet ...Janus-arcú jelenség, egyszerre társadalmi konstrukció, elképzelt, teremtett, elgondolt képződmény, ugyanakkor nagyon is reálisan létező valóság, amely mély és kiirthatatlan etnikai-nyelvi-prenacionális gyökerekből táplálkozik a múltból. Etnikumon természetesen nem biológiai-vérségi egységet értek, hanem olyan nyelvi, kulturális, valamint vélt vagy valós származási különbségeket számon tartó csoporttudatot, amely elsősorban annak tudatosításán alapul, hogy a saját etnikum tagjai és mások között éles határ húzódik. Ebből következően a tudati tényezők: az összetartozás érzése, a mi és ők közötti határvonal számontartása az etnikum esetében fontosabbak, mint valamiféle eleve adottként feltételezett, "objektív" kritériumok.
A nemzet esetében tehát nemritkán maguk a fikciók, a megalapozatlan történeti kitalációk, a költött képzelgések hozzák létre vagy éppenséggel erősítik meg a közösségi összetartozás tudatát ...
S az sem kérdéses, hogy ezen múltteremtő ideológiák, mítoszok mögött mindig a saját érdekeiket is érvényesítő értelmiségiek és politikusok állnak. De nagy hibát követnénk el, ha a nemzeteket csak ebből a konstruktivista-relativista szempontból közelítenénk meg, s elfeledkeznénk a nemzet arcának másik, nagyon is reálisan létező oldaláról.
...A problémát alapvetően az okozza, hogy a nemzeti szóval kapcsolatos kifejezések (nemzeti identitás, nemzeti hűség, nemzeti érzés stb.) szinte kivétel nélkül pozitív érzelmeket keltenek, s olyan más fogalmakkal állnak szoros kapcsolatban (hazaszeretet, a haza védelme, nemzeti történelem, nemzeti hősök stb.), amelyek szintén pozitív értéktartalmúak. A nacionalizmus esetében már korántsem ez a helyzet, mivel a nacionalizmus egyrészt minden nemzeti mozgalom felhajtóereje, másrészt per definitionem háborús ideológia, egyfajta valláspótlék, amelynek a mélyén a mi-ők ellentét lapul. (Másfelől, a nemzet kialakulásához bizonyos fokig mégis szükséges.)
Bár ezt a belső ellentmondást teljes mértékben feloldani lehetetlen, de az általam preferált megoldás talán nagymértékben tompíthatja ennek a valós ellentétnek az élét.
... Az elsősorban Eötvös József és Deák Ferenc által kidolgozott kompromisszumos magyar politikai nemzet fogalma ... mégsem talált kedvező fogadtatásra ... s a századforduló magyar politikai elitje is egyre inkább egységes magyar nemzetállamban gondolkodott, és birodalmi lázálmokat kergetett. (Nem áthidalás, hanem a recenzens teszi hozzá a későbbi tragikus következményekre tekintettel, hogy mindez a nemzetiségi kultúrák kibontakozásának, jogos autonómia-törekvéseiknek gátlásához és, ami a fő: nyelvhasználatuk, anyanyelvi oktatásuk visszaszorításához vezetett.) Ezt a koncepciót a Habsburg Birodalom gazdasági-katonai hatalma még fenntartotta, de amikor a Monarchia eltűnt a történelem süllyesztőjében, magával rántotta Szent István államát, a történeti Magyarországot is. A sors fintora, hogy ezt számunkra különös kegyetlenséggel tette, hiszen a trianoni béke nélkülözte az ésszerűséget, s még csak kísérletet sem tett arra, hogy igazságosabb határokat állapítson meg. Amire persze a "Mindent vissza!" bornírtsága s a politikai nemzet koncepció utáni űrt betölteni hivatott ezerfajta jobboldali és szélsőjobboldali kirekesztő, ostoba faji-etnikai nemzetfelfogások ugyancsak rossz válaszok voltak. .. (Szükséges, hogy) érzelmileg elszakadjunk (ha racionálisan már meg is tettük) az ezeréves határok illúziójától. Ez az érzelmi fixálódás ...lehetetlenné teszi egyrészt, hogy tovább lépjünk egy modernebb nemzetkoncepció felé...,. Erre ma az esélyek rosszabbak, mint voltak a rendszerváltozás éveiben, hiszen egyrészt eltelt húsz év semmittevéssel, másrészt volt egy ostoba népszavazási kezdeményezés, tragikus végkifejlettel.
(Új politikus nemzedék kerülhet a kormányrúdhoz.) ...Kérdés, hogy a nemzedék vezetői tanultak-e egykori hibáikból és kudarcukból, tudatára ébredtek-e annak, hogy hosszú távon működőképes struktúrákat kell létrehozni, s nem a párthoz közel állókat kistafírozni, tényleges vagy képzeletbeli ezüsthajókat építeni, felismerték-e, hogy nem érdemes folytathatatlan tradíciókhoz visszanyúlni, tudják-e, hogy a társadalmi-gazdasági bajok megoldásán túl a feladat a magyar nemzeti közösség új azonosságának a megtalálása, s ehhez nem a szélsőjobboldalon keresztül vezet az út, végül, hogy a magyar kultúra a gazdaság mellett a legfontosabb stratégiai ágazat, s nem azonos azzal a tárcával, ahová egy pártvezér potenciális vetélytársait, politikai ellenlábasait vagy leggyengébb erőit, a selejtet küldheti.
Igazat szól Gyurgyák úr abban, hogy a magyar kultúra a gazdaság mellett a legfontosabb stratégiai ágazat és a többi mellékmondatban. (Forrás: NOL 2009. május 31)

Szólj hozzá!

Címkék: nemzet

süti beállítások módosítása