Mivel hatása mindenkit érint, madártávlatból, majd kissé közelebbről érdemes rátekinteni a banküzem működésére. Első ránézésre két ellentétes mozgást: befelé és kifelé irányuló folyamot tartalmaz. Pénzt gyűjt össze és ad tovább. Kicsit olyan, mint egy akkumulátor. Csak az aksi nem termel nyereséget és ha nem kap megfelelő töltést, lemerül. A bank meg a túlzott profithajsza miatt merül le.
A legutóbbi bejegyzésemhez fűzött kommentben http://href.hu/x/acke hivatkoztam arra az ismert tényre, hogy a magasabb kockázatot általában magasabb kamattal kell megfizetni (vagy, értelemszerűen, magasabb hozammal, egyéb jövedelemmel.) A bankok is úgy szerezhetnek több nyereséget, ha nagyobb rizikót vállalnak.
Ha jobban szemügyre vesszük, a bank nem egyszerű pénzközvetítő, hanem hitelközvetítő. A hitel, a credit lényege a bizalom. A bank bizalmi viszonyokat közvetít ügyfelei között. A bizalomhoz bizonyosság kell: visszakapom a tőkém, mert partnereim szavahihetőek és fizetőképesek. A bank jelenlévő pénzt cserél el jövőben fizetendő pénzre. A jövő pedig mindig bizonytalan. A bizonytalanság minden választható műveletnél jelen van, de nem azonos fokon. Alaposabban átgondolva, arra a következtetésre juthatunk, hogy a bankok a bizonytalan jövővel kereskednek.
Az első bekezdésben ellentétes irányú mozgásokat említettem. A befelé irányuló folyam a pénz beszívása. Ezt a passzív bankműveletek végzik Mint tudjuk, a bank mindenkitől forint és devizabetéteket gyűjt, melyek látra szólók, vagy lekötöttek. Az utóbbiak lejárati idő szerint: rövid, közép, hosszútávúak. További passzív bankműveletek: részvénykibocsátás, kötvénykibocsátás, hitelfelvétel.
A pénz haszonorientált továbbadását aktív bankműveleteknek nevezik.
Ide tartozik a hitelnyújtás különböző lejárati határidőkre és kamatra, fedezettel, vagy anélkül. További aktív bankművelet a bankgarancia, jövőbeni külföldi és hazai követelések vásárlása, váltóleszámítolás, pénzügyi lízing, befektetési szolgáltatás.
A passzív műveletekért a bank fizet. Az aktív műveletekért neki fizetnek. Haszna a kettő különbözetéből adódik. A passzívban bejövő pénzt, mivel fizetett érte, muszáj is kikölcsönöznie. Egyszerű példával: passzív üzemmódban betétet gyűjt, aktívban hitelt nyújt, melynek kamatlába magasabb a betétinél. A példa egyszerű, ám a bankszakma egyik legérzékenyebb kockázati területe az aktív és passzív bankműveletek összehangolása. Pl. rövid távú betétek tartós maradványának hosszú lejáratú kikölcsönzése. Vagy hosszú időtartamú, pl. jelzáloghitelekre értékpapír kibocsátása és eladása, hogy a pénzt lukratív rövid távú kölcsönökben lehessen fialtatni. Mindkét eset kockázatos: vajon mennyire tartós az a maradvány, mennyire értéktelenedik el a jelzálog tárgya, az ingatlan.
Profit szerzéshez mindenütt kockáztatni kell, ez egy termelő vállalkozásra is érvényes. Annak tulajdonosa a saját tőkéjét viszi vásárra, a bank viszont mások pénzét kezeli. Saját tőkéjének tízszeresét is elérheti az általa forgalmazott idegen tőke. A bank tehát veszélyes üzem: kockázatvállalását ezért korlátok közé kell szorítani. Állami szabályozás céljaira nagyon árnyaltan leírták a banki kockázatok típusait. Miért? Azért, hogy mindegyikkel szemben megfelelő tartalék biztosítására kötelezzék a bankokat. Örvendetes, hogy Magyarországon ezeket a szabályokat a bankok betartották.
A hitelezési kockázat azok miatt áll fenn, akik nem fizetik vissza a hitelt. A befektetési kockázat a szerzett értékpapírok árfolyamának csökkenése miatt áll elő. A likviditási kockázat az, ha a bank nem látszana eléggé fizetésképesnek. A látszat nem elég. A kamatkockázat abból keletkezik, ha a hitel kamata fix infláció esetén. A működési kockázat a munkatársak,vezetők által elkövetett hibák miatti veszteséget jelenti. A szabályozási kockázatot az összes gazdasági szereplőre kiható normák okozzák. Ország kockázat: A befektetési célország gazdasági, politikai, katonai kockázata. Valuta kockázat: Árfolyamváltozás hatása devizában folytatott műveletekre. Csalás kockázata: ügyintézők, vezetők jogellenes machinációi esetére.
Ezeknek a kockázatoknak megfelelően különféle szorzókkal korrigálják a pénzintézetek mérlegfőösszegét. Az utóbbit elosztják a bank veszteségeinek fedezetét adó szavatoló tőkével. Ez a tört a tőkemegfelelési mutató, ami a bázeli egyezményeknek megfelelően kontinensünkön 8 százalék. A bank által közvetített, forgalmazott teljes érték legalább ekkora részét kell tartalékolni, hogy az intézmény tartósan fizetésképes (szolvens) maradjon.
