A huszadik század egyik nagy gondolkodója 1909. június 6-án született.
Kis ízelítő Isaiah Berlin eszméinek gazdag tárából. „A szabadság két fogalma” című előadásában a maga módján különböztette meg a negatív szabadság („szabadság valamitől”) és a pozitív szabadság („szabadság valamire”) fogalmát. Rámutatott arra, hogy a pozitív szabadságot igen gyakran arra használták fel, hogy az emberek negatív szabadságjogait megnyirbálják. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a szabadságnak ezt a kétféle, pozitív és negatív fogalmát kissé más értelmezésben használja, amikor felsorolja az alapvető emberi jogokat, mint pl. „védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől” (negatív szabadság) és „a vélemény és kifejezése szabadsága” (pozitív szabadság).
De maradjunk Berlinnél! Abból indul ki, amit mindenki érez: azonos vagyok önmagammal. Azt is érezzük, hogy társadalmi közegben élünk, a többiek magatartása is hat ránk. Az egyén megpróbálhat részben azonosulni valami nagyobb közösséggel, annak törekvéseivel. Ám „ a másokkal való teljes összhang összeegyeztethetetlen az önazonossággal..” („ Négy esszé a szabadságról”) Szükségem van egy olyan területre, amelybe mások nem avatkozhatnak bele. Ekkor felmerül a kérdés: „milyen tág az a terület, amely felett uralmam van, vagy kell, hogy legyen?” A negatív szabadságom ennek a területnek a nagysága.
Berlin megcáfolta mind a humanista individualizmus, mind a romantikus nacionalizmus leegyszerűsítő feltételezéseit, szemben állt minden bal- és jobboldali tekintélyuralommal. De azt sem hitte, hogy minden komoly emberi érték egyidejűleg megvalósítható. Az említett könyvben írja: ”Kiderül, hogy a választás szükségessége, bizonyos végső értékek feláldozása mások kedvéért: a tragikus emberi létezés állandó vonása.”
Érdemes elolvasni.
