Vázlatos, de átfogó műveltségtörténeti körképet állítok össze a régi korokról. Most összegezem a kínai képanyagot tartalmazó jegyzeteim szöveges tartalmát.
1.Neolit leletek
Kínában a Sárga Folyó, a Hoangho középső szakaszán, a mai Hszian mellett találták meg az egyik legkorábbi újkőkori megtelepedett földművelő kultúra maradványait. Anyaközpontú családi életmódot folytattak. A mult század hatvanas éveiben kiásták sok tucat ház romjait, földalatti veremraktárakat, ezernél több használati tárgyat. A falut 300 m. hosszú, 17 m. mély árok védte.Panponak is írják a neolit falu mai nevét. Több hasonló újkőkori kultúrát fedeztek fel a régészek.
... Hatezer évvel ezelőtt mai szemnek is szép művészi kerámia tárgyakat alkottak.
Képeik:
http://ismeretvadasz.blog.hu/2007/09/08/banpo_6000_eve
...A fokozatosan összetevődő törzsek élén kezdetben választott főnökök álltak. A közös vezér mellett a nemzetségfők gyűlése, a vének tanácsa sokáig jelentékeny hatalmi tényező maradt. Ez a kultúra mind szélesebb körben terjedt, egyre több szomszédos etnikumot olvasztott magába. Területi hatalommá alakult. A népregék rögzítettek valamit az ősi civilizáció működéséről. Írásos emlékek híján ezekre vagyunk utalva.
2.A népmesékben tükröződő korszak, a mítikus Hszia uralkodóház
http://ismeretvadasz.blog.hu/2007/09/15/kina_gyermekkora
Némelyik ősnek, ősként tisztelt törzs-, vagy családfőnek emberfeletti hatalmat tulajdonítottak. Ezek mesés szörnyeket győztek le, használati tárgyakat találtak fel, szokásokat írtak elő, gazdálkodást tanítottak. A mítoszok hiedelmei egy-egy ilyen hősnek tudták be a túlélést szolgáló kulturális vívmányokat, melyeket évezredek alatt fejlesztett ki a találékony és szorgos nép. Szerintük például Sen Nung honosította meg a földművelést és a gyógyfüvek, a tea termesztését. Az első elterjedt gabona a csekély vízigényű köles volt. A búza, árpa követte.
Szellemi életükben dominált a természet, különösen az ég, a hegyek, az égitestek, az ősök kultusza.
A második évezred elején sikerült a pusztító árvizeket elhárítani (mérsékelni). Ezt a Nagy Jünek tulajdonítják, aki a legendákban élő Hszia dinasztiát alapította. A népi hagyomány a fent elbeszélt sok fontos vívmányt ennek az „első” dinasztiának tulajdonít. Ami nem legenda: az i.e 1700 as években, már a bronzkorban a Sang dinasztia került uralomra. Ez az európai időrend szerint is ókori történelem.
3. Sang-Jin
A kínai államokat rendszerint egy-egy uralmi helyzetet elérő törzs hozta létre. Az első, történetileg is dokumentálható kínai állam akkor született, amikor az i. e. XVIII. században a keleti-délkeleti területekről a Sárga folyó Anyang körüli vidékére beözönlő hatalmas törzs legyőzte az itt őseredeti műveltséget teremtő népet. Központjukat Sangnak nevezték. Később Anyangból Jinbe helyezték át a fővárost. Innen származik a Sang (Jin) dinasztia kettős elnevezése. Két évszázaddal későbbről már egy nagyváros romjait tárták fel a régészek. Uralkodói palota, hatalmas épületek, műhelyek romjai, bronz és márvány műtárgyak, 300 sírkő, négy császári emlékmű volt a leletek között. Mindez egykorú Kréta virágzásának időszakával.
Képeit is bemutattam: http://ismeretvadasz.blog.hu/2008/02/21/sang_korszak
Megélhetésük a földmívelésen alapult. Társadalmuk zöme faluközösségbe tartozó földművesekből állott. Szabadok voltak, de a közösség köteles volt az urak földjét is megmunkálni. A király, a vang volt a föld általános birtokosa, azt használatra adta át a nemzetségi arisztokrácia tagjainak. A parasztok rizst, kölest, búzát termesztettek, nagyállatokat tartottak.
Technikai fejlettségük különösen magas színvonalat ért el a keramika, a csontfaragás, a drágakőcsiszolás és a bronzöntés ágazataiban. Erősen rétegzett, magas szervezettségű társadalomban éltek.. A bronzkorba a kínaiak viszonylag későn jutottak el, de a Sangok idején kibontakozott bronzkor alkotásai ma is a múzeumok büszkeségei.
Erős agyagfalakkal körülvett városokat építettek. A törzsi társadalom vezéri intézménye megszűnt. A politikai hatalmat a király, egyben legfőbb pap és (mai terminológiával) a hercegek és bárók gyakorolták szigorú hierarchikus rendben. Kiemelkedő eszméjük az ősök tisztelete volt. A vallás is nagyrészt az őskultusz körül forgott, emellett természeti erőket, növényeket tiszteltek. Panteonjuk élén a főisten, Di állott. A kultusz fő eseménye az áldozás volt. Az ősöknek, a természeti isteneknek állatokat és embereket áldoztak. A vallás kifejlődésével ezt szent cselekményként hajtották végre. Az áldozati szertartásokat a papok felügyelték. Jóslással is ők foglalkoztak. A társadalmi hierarchiában különleges helyet foglaltak el.
A Sangok után az i.e. 11. századtól hosszú időre a Csou dinasztia uralma következett.
4. Csou-korszak
A Csou törzs és dinasztiája kezdetben a Vej folyó környékén és az akkori Kína nyugati részén, Kanszu vidékén uralkodott. A szövetségesekből és csatlakozókból törzsszövetséget hozott létre, majd az i.e. XII. században keletre nyomult és megdöntötte a nomádok elleni háborúkban meggyöngült sangok államát. A hódítás barátságos volt. Széles körben felhasználták a Sang-Jin korszak vívmányait: írásukat, időszámításukat, építészetüket, jóslási szokásaikat. (Mint korábban az akkádok a sumerokét.) Vu-vang vezetésével egészen a Huang-ho alsó szakaszáig terjedő nagy területet hódítottak meg és létrehozták az első igazi kínai birodalmat. A Csou dinasztia egy évezredig állott fenn, azonban tényleges uralmat, mint Nyugati Csou állam, az első négy évszázadban gyakorolt. Kulturális vívmányaival tartósan befolyásolta három évezred kínai fejlődését:
http://ismeretvadasz.blog.hu/2008/03/17/a_bronzkor_vege_kinaban_updated
A Csou birodalom társadalmi és politikai szervezete is maradandó intézményeket tartalmazott. Megőrizte az ázsiai közös földtulajdont, tehát nem volt feudalizmus, habár a nemességet szigorú hierarchikus rendbe szervezte. Kijelölt hatalmi övezeteket kaptak. Helyzetük, földbirtok-jövedelmük a királytól függött. Utóbbi, az Ég Fia, a legfőbb uralkodó volt. Mitológiájuk szerint az Ég (nem személyes isten) juttatta őt hatalomra. 200 fejedelemség kiskirálya volt az alárendeltje. A föld egyik, közös birtokban tartott és a parasztok által megmunkált része a király, az arisztokrácia, a papság és a hivatalnokok szükségleteit fedezte. A faluközösség tagjai a saját külön parcelláik terméséből éltek. Az államszervezet működését tagolt hivatali apparátus segítette. A fentiek főképpen a Nyugati Csou birodalomra vonatkoznak. A Csou-birodalmat ugyancsak meggyöngítették a nomád betörések elleni küzdelmek és a mélyülő rétegződéssel, csoportharcokkal együtt járó belső feszültségek. Az ezután következő vaskorban a Keleti Csou dinasztia már csak névleges hatalmat gyakorolt, vezető szerepe a szertartásokra korlátozódott. i. e. 722-től ötszáz éven át területleg széttagolt fejedelemségek uralkodtak. Egyikükben, Lu országban alkotott Konfuciusz. Lao ce valamivel korábban élt.
5. Kína az egységes Csou állam felbomlása után
A vaskor első félezer évéről főképpen a területi változásokat érzékeltető történelmi térképeket mutattam be.
http://ismeretvadasz.blog.hu/2007/09/17/selyemut_es_kornyeke
Az i. e. VIII. századtól a III. századig a zavargások, a kis hercegségek marakodása határozta meg a fejleményeket.
Egy időre a Lu állam (Konfuciusz szülőföldje), végül több egymással hadakozó fejedelemség uralta a területet az ország i.e 221-ben bekövetkezett első egyesítéséig. Az utóbbi Csin Si Huang Ti (i.e.221-206) hódításai nyomán jött létre. Kemény törvényekkel uralkodott. Ez a kínai birodalom vérben született, csakúgy, mint Erasmus szerint a kereszténység és időleges felbomlásai ellenére végül a pápai államéhoz hasonló nagyságrendű időszakot, több, mint két évezredet élt meg. Az első császár felépítette a Nagy Fal jelentékeny részét. Üldözte Konfuciusz híveit és tanításait. Gigantikus síremlékeiről egy ott járt utazó kalandos leírása nyomán kalassó számolt be: http://kalasso.blog.hu/2012/08/09/egy_semmi_terkep
Egy másik bejegyzésben az ősi Hsziánt ismerteti (részben az én munkámat idézve), majd a fenti utazó megdöbbentő képét közli a Sztélék Erdejéről, melyben az öreg mesterek kőtábláit csaknem egy évezreden át ugyanazon a helyen őrizték meg: http://kalasso.blog.hu/2012/08/04/beszamolo_hszianbol
Másfél évtized után a Hanok vették át az uralmat(i.e 206 - i.sz. 220). Helyreállították a konfuciánus alapelveket, melyek a következő két évezredben a hagyományokat szigorúan követő államszervezet tartósságának belső feltételeit jelentették. A felsőbbséggel szembeni alázatnak, az egyéni vélemény elfojtásának, a hipokrita magatartásnak kedvező hatalmi gyakorlatot későbbi szubordinatív rendszerek is átvették, köztük a római egyház és a kommunista pártok.
A Hanok uralmát követően a központosított kínai birodalom olykor évszázadokra részekre bomlott, de egységét ezután mindig helyre tudta állítani.
Minden külső hódítás ellenére az ország fennmaradt, olyan módon, hogy az idegen dinasztiákhoz tartozó nemesi csoportok egybeolvadtak a kínai vezető réteggel, és átvették az évezredes hagyományokat. Az elnyomó hadseregeket időnként kiverték az országból. Az önállóság időszakait azután újabb hódítások követték. Kína részben szintén idomult az idegen elitekhez, a maga kultúráját az ő szokásaikkal és műveltségükkel átszínezve őrizte meg, de mindezt jellegzetesen saját életmódja, stílusa és izlése szerint alakította át. A lakosság ekkora tömegeit nem lehetett mássá formálni, mint amilyenné az eltelt hosszú korszakok tették. Végül minden idegen hódítóból az évszázadok alatt kínai patrióta lett, a birodalom megőrzését és védelmét kellett szolgálnia.
A kínai középkor egy újabb hosszú széttagoltsággal kezdődött (220-581), majd a Szuj dinasztia (581-618) hatalmával folytatódott.
A VII. században a Tang dinasztia ( 618 – 907) hozta létre az újabb központosított birodalmat.
A VII. században Kína egyik virágkora köszöntött be a Tang dinasztia uralma alatt. Fellendült a gazdasági élet, kibontakoztak a nemzetközi kapcsolatok, a birodalom területe gyarapodott. Az állami kormányzás intellektuális feladatainak ellátásában professzionális igényesség mutatkozott. A legnagyobb Tang uralkodó külön hivatalba szervezte kvalifikált értelmiségiek egy csoportját. Egyedüli feladatuk az uralkodó ötleteinek és döntéseinek kritikája volt. Egyik minisztere arról számolt be, hogy kétszáz alkalommal bírálta meg a király tetteit. (És mindvégig a helyén maradt.)
Művészi törekvéseiket a mesterségbeli technika kifinomultsága jellemezte. Bravúrosan alkotott műtárgyakat hagytak ránk.
Bemutatásuk: http://ismeretvadasz.blog.hu/2007/12/04/kinai_emlekek
Bárki is volt hatalmon, a földmívesnek keményen kellett robotolnia, hogy saját családját eltartsa és az urak földjét is megművelje. Már Po Csü-ji megfigyelte:
"Pihenni alig ér rá a paraszt;
Kettős munkában várja a tavaszt..."
(Szabó Lőrinc fordítása)*
A Tang dinasztia után Kína megint részekre bomlott. Öt dinasztia követte egymást ( 907 – 960). Az újabb fellendülési korszak a X.-század közepétől uralkodó Szung (Song) dinasztia (960-1279) idejére esik.
7. Szung korszak
Rövid jellemzését ez alkalommal a Wikipédiából veszem át:
„A Song-dinasztia idején Kína hatalmas társadalmi-gazdasági fejlődésen ment keresztül. A rizstermelés elterjedésén alapuló demográfiai forradalom révén Kína a korabeli világ messze legnépesebb országa lett. Létrejött az egységes piac, ekkor és itt bocsátottak ki a világon első alkalommal papírpénzt. Felállították az első kínai állandó hadiflottát, először alkalmazták a puskaport katonai célokra, és megalkották az iránytűt az északi irány meghatározására. A gazdaság állami, központi ellenőrzése enyhült, a piacgazdasági erők önállóbban tudtak működni. A helyi közigazgatás és a földbirtokosok szerepe, aktivitása nőtt. A kinevezett hivatalnokok a korábbiaknál nagyobb mértékben támaszkodtak az iskolázottabb szakemberek tanácsaira.A társadalmi élet megélénkült, a gazdagok érdeklődtek a művészetek iránt és vásárlásaikkal támogatták az alkotókat.”
A utolsó mondathoz is kapcsolódik az akkori művészet emblematikus darabja Tan K'uan festménye: "Utazók hegy és folyó között". (I.sz. 1000. körül készült.) A selyemre festett kép alsó részén látható karaván eltörpül a hátterében magasodó hegy alatt. Beleolvad a rajta is uralkodó természetbe. Lásd:
http://ismeretvadasz.blog.hu/2007/12/05/ezereves_festmeny
Minden művészeti ágat igényes módon műveltek. Az artisztikum legmagasabb követelményeit tartották szem előtt.
Az utolsó három dinasztia történetéről nem írtam.
