Kemet: Egyiptom ősi neve. Kultúrája sokkal hamarabb keletkezett, mint a birodalma, melynek története a tankönyvekben megtalálható. A kelet-afrikai hamita és a nyugati hamita-berber pásztorok kezdetben a Nílus menti domboldalakat népesítették be. A folyóvölgybe eleinte vadászni jártak. Vadászat céljára kifinomult, éles kőeszközöket használtak. Egyik műhelyükből készítés közben eltörött nyílhegyek maradtak meg.
Éles kőpengékkel, majd rézkésekkel végezték a fiúk körülmetélését, amint azt az első történetíró róluk és az etiópokról elbeszéli. Higiéniai célzata volt.
A termékenység hordozójaként a földanyát tisztelték. Anyai leszármazási rendszer volt érvényben. A kezdeti időkben a földet közösen birtokolták. Őstársadalmuk bevándorlóinak életmódját a Capsi, a Nabta és a szaharai népességről készített bejegyzésekben írtam le vázlatosan.
Az országról szóló klasszikus alapmű: Gaston Maspero: Az ókori Egyiptom története. Adatait az újabb kutatások tükrében állandóan meg kell újítani. Hatalmas kutatási irodalom foglalkozik egyiptológiával. Az egykori görög Manethon leírása sajnos elveszett, néhány töredéke másolatban maradt fenn.
Az V. évezredtől tudták a folyóvölgy kötött talaját megmunkálni. Levantei bevándorlók gyarapították a mezőgazdasági ismereteket. Ekkor jelent meg számos semita kifejezés az óegyiptomi hamita szókészlet mellett.
A folyóvölgyön belüli első települések sokáig prepolitikai társadalmak voltak. Csakúgy, mint a legkorábbi mezopotámiai agrárközösségek az első néhány ezer évben. Lassan itt is patriarchális rendszer alakult ki. Minden családfőnek, idősebb felnőttnek egyenlő szava volt a lazán összetartó közösségek ügyeiben. Nem ismerték a társadalmi uralkodást és engedelmességet. Sok helyen még törzsfőnök se volt, viszonylag békés élet folyt. Elterjedt a túlvilághit. A negyedik évezredben már nagyobb településekbe kezdtek tömörülni, ahol a falvak tanácsai szabályozták az életet. A folyó vizével közösen kellett gazdálkodni, ínséges időkre készleteket kellett gyűjteni. A prepolitikai társadalmak sok ezer éves története itt is véget ért.
A civilizáció szakaszát onnan számíthatjuk, amikor már a nagyobb rendezett településeken tekintélyen és kényszeren alapuló életformák honosodtak meg.
A Felső-Egyiptomi Nagade II. neolitikus, illetve rézkőkori (chalkolitikus) kultúrából nőhetett ki az egyik első államkezdemény. A (mai Kairótól 600 km.re délre fekvő) Thisz környéki települések már versengtek a hatalomért. "I. e. 3300 körül Abdzsuban is kialakult egy Nehenhez és Nubithoz hasonló államkezdemény. A Gebel Tzsauti sziklarajzai alapján jelenleg úgy gondolja az egyiptológia, hogy Nehen és Abdzsu küzdelmei során a két terület egyesült, majd közös erővel legyőzték Nagadát is. Az uralkodói székhely Nehenből Abdzsuba került." (Wikipédia. Abdzsu= Abüdosz.) Nem sokkal később azonban hosszabb időre Nehen (Hierakonpolisz) lett a főváros.
A kormányzás egy-egy személy kezébe került. Utóbbiak fokozatosan fejedelmi méltóságra tettek szert, kényszert tudtak alkalmazni. Mindegyik az illető település védő istene nevében járt el. Ám ezek a kisállamok eléggé békés módon integrálódtak két nagyobb állami közösségbe. Létrejött Felső és Alsó Egyiptom. Komolyabb háborúk csak e kettő egyesítéséért és legfelső irányításáért folytak, de i.e. 3000 körül a birodalom már létezett. Menész (Narmer) egyesítette a két területet. A predinasztikus kor után jött az Archaikus kor. Az I-és II. dinasztia Thinita (Thisz-környéki) uralkodói idején már elkülönültek a fő rétegek: a földműves, a katona, az adószedő és a pap. A helyi isteneket is közös panteonba foglalták. Hor isten (Hórusz) és Ozirisz kultusza általános volt. A birodalmat egy nagy palotából irányították. Ennek neve fáraó volt. Később az uralkodót nevezték így. Néhány fáraó portréja más országok uralkodói között: http://ismeretvadasz.blog.hu/2007/07/13/bronzkori_arcok
Az egységes birodalomban a gazdaság és a kultúra gyors fejlődésnek indult. Kibontakoztak a természettudományok. Például, a vegyészet eredményeit a többi ókori nép Kemetből vette át. Ezért nevezték el kémiának.
Mivel az államot alsó és felső Egyiptomból egyesítették, ennek megfelelően az országnak mindig kettős koronája volt. Hajdani történetét Ó-, Közép-, és Újbirodalom korára szokás osztani. (Az i. e. XI. századtól már a Késői Birodalom létezett.) Az Óbirodalom (2700-2200) központja Memphis volt. Az Óbirodalom (I-VI Dinasztia) legfőbb fáraói: többek közt Sznofru, a lépcsőzetes piramist építtető Dzsószer (III.din.), Khefrén és Khufu-Kheopsz (IV.din.) . Legtovább II.Pepi uralkodott (94 évig).
Utána következett az I. átmeneti kor (i. e. 2200-2040), mivel a központ a VII.-X. dinasztia idején meggyengült és a hatalom a helyi kormányzók (nomarchoszok) kezébe került. Két részbirodalom és több fejedelemség birtokolta a területet. Állandó külső geostratégiai tényező volt a - hol békés, hol háborús - viszony a mezopotámiai birodalmakkal. A Montu isten nevét viselő Montuhotep egyesítette újra az országot.
A Középbirodalmat (2040-1730) a Szeszósztriszok uralták. (XI-XIII. Dinasztia).I Szeszósztrisz megdöntötte a nomarchoszok hatalmát. A főváros Théba lett. Az adminisztratív irányítás központja Memphis maradt. III. Szeszósztisz a középbirodalom legnagyobb uralkodója (1878-1843) Núbiára és Ázsiára is kiterjesztette hatalmát. Később újra decentralizálódás ment végbe. A nomoszok és a papság hatalma erősödött
A II. Átmeneti korban, (XIV-XVII. Dinasztia, 1730-1562.). a hikszoszok, akik állattenyésztéssel és kereskedéssel foglalkoztak szép lassan beszivárogtak Egyiptomba és fokozatosan átvették a hatalmat. Ők hozták magukkal az új harcmodort és eszközét, a szekeret is.
Az Újbirodalom kora (1562-1085) a XVIII. dinasztiabeli Jahmesz-szel kezdődik, aki felszabadította az országot a hikszoszok uralma alól és Palesztinába nyomult. Később visszahódítják Núbiát is. E dinasztiába tartozik két másik uralkodó, az egyik a 22 évig uralkodó Hatsepszut-Maatka Ré (uralk. egyesek szerint: i.e. 1490-1468-ig) királynő és unokaöccse a nagy hódító III.Thotmesz (uralk: i.e.: 1468-1436). Ő volt az, aki Egyiptomot újra nagyhatalommá tette azzal, hogy meghódította a közel kelet jó részét is. Szerződést kötött Mitannival. III. Amenhotep (1400-1362) idején épültek a hatalmas thébai templomok. (Ebben az időben kerültek a zsidók Egyiptomba több más meghódított népcsoporttal együtt). A XVIII. Dinasztia hatalmának tetőpontját az ő uralkodása alatt érte el, utódai már csak a meghódított területek biztosításával foglalkoztak.
Ehnaton fáraó (IV. Amenhotep) megpróbálta bevezettetni az egyisten hitet, mert az Amon papság túl nagy hatalomra tett szert. Az Amon papság vagyonát rekvirálta, de halála után minden visszatért a régi kerékvágásba, Tutankhamon pedig véglegesen visszahelyezte a fővárost Thébába, az Amon papságot pedig a régi pozíciójába. De közben a Birodalomban eluralkodott a káosz, és új fenyegetés volt a hettiták megjelenése (Ők már vasfegyvereket használtak akkor, amikor az egyiptomiak csak bronzot).
A következő fáraó, Horemheb új ember volt, előtte a hadsereg főparancsnoki tisztét töltötte be. Így amikor elfogytak a törvényes utódok, ő lett a fáraó, de nem alapított dinasztiát mivel gyermektelen volt, ezért a vezíre, (I.) Ramszesz lett a fáraó, aki csak néhány évig uralkodott (1308-1306. Ez már a XIX dinasztia kora (1308-1171.)
Utána I. Széthi (II. Ramszesz apja) ült 11 évig a trónon. II. Ramszesz uralkodása 67 évig tartott (i.e.1291-1224) visszahódította birodalom régi birtokait. Philipp Vanderberg : A nagy Ramszesz című könyvéből sok mindent megtudhatunk róla. Utána az Újbirodalom hanyatlik, időnként anarchia lép fel, az Amon papság gazdasági befolyása pedig egyre nagyobb lesz.
A késői Birodalom (1085-332) idején az ország fokról fokra elveszíti korábbi hatalmát, idegen hódítók uralma alá kerül.
(Részleges képanyag a fentiekhez: http://ismeretvadasz.blog.hu/2013/06/20/also_egyiptom )
