Az archaikus társadalmak vezetői és civilizáló eszméi
Az Indus-völgyi kultúrában a hatalom anyagi alapja a papkirály által felügyelt központi raktárakban tárolt élelmiszer újraelosztása volt. A kormányzási rend beépült az ég, a vizek és a tűz isteneinek áldozó ősvallásba. A papkirály:
A társadalmi alárendeltségi és együttélési szabályokat később is spirituális erőkre hivatkozva legitimálták. Ezt tette Ur-Nammu, aki a sumér lakosság életfeltételeihez szabott törvényeket az ő isteneik nevében foglalta kódexbe.Mint templomépítéshez anyagot szállító jámbor munkás ábrázoltatta magát:
Egyiptom urai szintén egy pantheon közvetítőinek mutatkoztak. A legfőbb törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom az egyeduralkodó monarcha kezében összpontosult. A Középbirodalom legnagyobb királya III. Szeszósztrisz (i.e. 1878-1843), a többi ottani uralkodóhoz hasonlóan az egyetemes igazság és világrend ("Maat"), értsd: az államérdek megvalósítójaként szerepelt. Szobra:
E korban a vezírek és bírák Maat istennő papjai voltak. A rendet vaskézzel,kegyetlen büntetésekkel is kikényszerítették. A jog eredeti megteremtőjének Thot istent, a tudományok patrónusát a világ rendjének helyreállítóját tartották, akit később azonosították a "háromszor hatalmas" Hermesz-szel (Hermesz triszmegisztosz). Emberformája volt, de mint holdistent, íbiszfejjel is ábrázolták:
Hermesz Triszmegisztosz:
A mezopotámiai birodalmakban ugyancsak önkényuralkodó monarcha hozta összhangba az állam működésének és az alattvalók együttélésének kereteit a változó létfeltételekkel . Az amorita dominancia idején már az ő isteneikre hivatkozva rendezték a szabályokat. A bazaltsztélén fennmaradt törvényeket hozó Hamurapi:
Az archaikus világban a maga önkénye szerint uralkodó despotával szemben mindenki szolga volt, az ő tetszését kereste, külsődleges megnyilvánulásaival fejezve ki az ő tiszteletét. Egy ilyen létmód és életnézet keleti, előázsiai maradt és nem válhatott az európai kultúra forrásává. A "barbár" pásztorkodó népeknek a szintén "barbár" ázsiai birodalmak rendjéhez kellett idomulniuk, ha perifériájukon le akartak telepedni.
A birodalmakban az uralkodó akarata feltétlen érvényű volt, az egyén csak a kegyetlen megtorlást, az elbukást kockáztatva fordulhatott vele szembe. A monarchának ezt a hatalmát, tulajdonságait és stílusát a mózesi látomás egyetlen istenként megjelenő és törvényeit a maga akarataként kinyilvánító létezőre ruházta. Mózes:
Az egyiptomi újbirodalomban az uralkodókat már fáraónak nevezték, arról a nagy házról (per-a) amelyben laktak. Az adott korszak legnagyobb alakja II. Ramszesz volt (i.e. 1290-1224). Ő is a panteonra hivatkozva szabályozta a jogrendet. Szobra:
Trónneve a Ré istenen kívül a fent említett Maat-ra utal (User-maat-re). Ennek rontott görögös formája: Ozymandiás. Másik gigantikus szobrának romokban heverő maradványairól írta ugyanezzel a címmel Shelley:
Egy messzi vándor jött, ki ős romok
Felől regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
„Király légy bár, jöjj, és reszketve nézz:
nevem Ozymandiás, urak ura.”
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül.
(Tóth Árpád fordítása.)
