Az újonnan bemutatott szobrok miatt ismételten közlöm az alábbi jegyzetem szövegét is. Vészes időszerűségre tett szert a mostani velencei árvíz miatt.
Amikor a 4. kereszteshadjáratban kifosztották, megerőszakolták, legyilkolták egy keresztény állam, Bizánc lakosságát, felmérhetetlen kulturális értékek pusztultak el.
Bizánc az egész antik görög és sok egyéb művészet tárháza volt, amiből jószerével semmi sem maradt fenn a civilizált vandálok garázdálkodása után. Az állam helyét ideiglenes politikai képződmények foglalták el. Később újraéledt, de ez már csak árnyéka volt a hajdani világhatalomnak. Mint birodalom, nem tudott ellenállni a törököknek, akik kétszáz évvel az események után, 1453-ban elfoglalták.
Azon ritka kincsek egyike, melyek túlélték ezeket a szörnyű időket, a velencei Szent Márk téren található lovas szoborcsoport. Ízelítőt ad az egykori művészet monumentális szépségeiből.
A szoborcsoport elrablásának köszönhetően élte túl a történelem viharait. Mégsem kell hálát rebegni a hadseregbe szervezett rablógyilkosoknak, akik ezerszer ennyi műalkotást semmisítettek meg.
