Kocsis István drámaíró a történetfilozófia területére tett hosszú kirándulásokat. Szépirodalmi tevékenységét semmilyen szempontból nem kívánom minősíteni. Alább egy magyar történeti jelenségről kialakított misztikus elképzelését cáfolom, amely nem tisztán a saját kitalációja, de ő elevenítette fel.
A bírált szerző ide tartozó művei: 1./Őfelsége a Szent Korona 5. Kiadó: Szent Korona Lovagrend, 2./A Szent Korona misztériuma. Kiadó: Püski 3./Magyarország Szent Koronája. Alcím: A Szent Korona misztériuma és tana Kiadó:Püski.
Egy bekezdésbe sűrítve, a lényeg (saját kiemeléseimmel):
„A Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicsõ múltnak, hanem, kötelezõ érvénnyel bíró közjogi tan. A Szent Korona élõ személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos közjogi tan voltát nem kérdõjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nemcsak, hogy nem igényli a Szent Korona közjogi tana segítségét, de nem is tekinti élõnek, illetve hatályosnak, márpedig a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették, a magyar államhatalom alanya, a Szentkorona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által legfõbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának"
Azzal etet minket, hogy ha valamikor régen elfogadták a szóban forgó uralmi koncepciót, akkor azt már nem lehet hatálytalanítani, kötelezi tehát a mai nemzedéket, annak akarata és ezt kifejezni hivatott törvényhozása ellenére is. Több, mint két évszázada, az amerikai függetlenségi háború egyik legnagyobb alakja, T. Paine megsemmisítő kritikát gyakorolt E. Burke hasonló elképzelései fölött.
„Mivel bizonyítja Burke úr, hogy bármilyen emberi hatalomnak joga van mindörökre meghatározni az utókor sorsát?” Burke ezt semmivel nem bizonyította. Ezzel szemben Paine rámutatott arra, hogy ha egy régen kihalt nemzedék törvényei esetenként később is érvényben maradnak, „ez a folytonosság az élők jóváhagyásával történik.” Nem vonták vissza, de nem azért, mert nem lehet visszavonni, hanem,mert úgy határoztak, hogy továbbra is tudják használni.
Minden törvény, mely saját halhatatlanságának feltételezésén alapul, eleve semmissé válik, mivel ilyen alap nem létezik. „A halhatatlan hatalom nem emberi jog és ezért nem lehet a parlament joga.” Az ilyen hatalmat feltételező törvények nem egyebek puszta szóvirágnál.
„A világban a viszonyok állandóan változnak és az emberek véleménye is változik. És mivel a kormányzat az élőkért és nem a holtakért van, csak az élőknek van joguk beleszólni.” Burke dohos iratokat keres elő annak bizonyítására, hogy az élők jogai elvesztek, mivel azok, akik már nem élnek, mindörökre lemondtak róluk. Ezek a dokumentumok azonban érvénytelenek, mivel önkényesen jogot formálnak a mindenkori utókor feletti hatalomra. Semmisnek tekintendők és az ezekből kiinduló következtetések és hangzatos jelszavak is érvénytelenek.
Ugyanez vonatkozik az úgynevezett szentkorona-tanra. A mai korra nézve ez az elmélet ugyanazért semmis, amit fentebb Paine-től idéztem. Nincs baj addig, amíg ez a tan Kocsis úr és kollégáinak tanulmányaiban uralkodik. Bizonyos negatív hatása lehet annak, ha állami és egyházi felsőoktatási intézményekben ilyesmit oktatnak kötelező tananyagként. Az ottani nebulók netán komolyan veszik és mint szent mantrát ismételgetik ezeket a történetiséget nélkülöző tudománytalan állításokat, melyek szöges ellentétben állnak a demokrácia alapelveivel, tehát megfelelnek bizonyos antiparlamentáris mozgalmak érdekeinek.
