A hangulati hullámzás, az érzelmek erõssége és elõjele a mandula formájú amigdala hatása alatt áll. Ez a biológiai memóriaegység különösképpen arra emlékezik, hogy milyen helyzetek milyen negatív emóciókkal jártak együtt és az újabb élethelyzeteket ezzel az érzelmi információval veti össze. A racionális ítéletektõl független módon mûködik. Helye a halántéklebeny mélyén található. (6.sz.)
A következõ képen az agyi rendszer más részei láthatók. Olasz feliratozású képet találtam róla (lobulo=lebeny, frontal, parietal,temporal=homlok, oldalfali, ill.halántéki.)
Egyik eleme a képen lila színû. Olaszul corteza entorinal („magyarul”: gyrus hippocampi) a kapus funkciót teljesíti. Csupán azokat a környezeti hatásokat engedi rá a rendszerre, amelyek újszerûek, fontosak, magatartási döntést igényelnek. A következõ láncszem az itt zöldre festett hippocampus. (Az alakilag hasonló csikóhal, tengeri csikó nevével jelölik.) Értelmi felismerési és összehasonlító funkciót teljesít. Eldönti, hogy az adott helyzet milyen magatartási választ igényel. Ez a központi idegrendszer minôsítési csomópontja, mely a magatartást az értelmi helyzetfelismerés alapján szabályozza.
A primitív emlősökben az agykéreg felszínének 30-40%-át is kiteszi, az emberben ez az arány már elenyésző. A hippokampusz szerkezete egyszerűbb a többi agykérgi régióénál. Nélkülözhetetlen szerepet játszik összetett információk, események memorizálásában. Számos idegrendszeri megbetegedés, köztük az Alzheimer kór, elsőként a hippokampuszban okoz elváltozásokat. A kór elleni küzdelemben a hippokampusz kutatásának kiemelkedő szerepe van.
Más nézõszögbõl szemlélve a rendszer ilyen képet mutat:
A hippocampus hidegen sorolja szét érzeteinket abból a szempontból, hogy hogyan kell rájuk válaszolni. Vele szemben az amigdala az emocionális hullámzást tartalmazza és érzelmi alapon ítéli meg a szituációkat. A veszélyérzet fõként itt lokalizálódik. Megbetegedése depressziót okoz.
Az agy sok milliárd idegsejtjének számos rövidebb fogadó nyúlványa (dendritje) és egyetlen hosszabb átadó, közlő nyúlványa (axonja) van. Az utóbbi átvivő anyagainak mozgása és elektromos potenciáljának változásai továbbítják az ingerületet. Az agyi ideghálózat összeköttetésein, a kapcsolódási (szinaptikus) réseken át kiáramló, majd visszavett biokémiai anyagok (neurotranszmitterek) és a fogadó idegek dendritjeire ható elektromos impulzusok működését az alábbi séma érzékelteti.
Az amigdalával kapcsolatban fent említett depresszió egyebek között az egyik neurotranszmitter, a szerotonin hiányával függ össze. (Az utóbbi anyagot nagyrészt az emésztő rendszer állítja elő.) A hippokampusz megbetegedésében pedig a többi között egy másik biokémiai anyag, a dopamin játszik szerepet. Az említettek és a hozzájuk hasonlók nemcsak idegi, hanem hormonális hatásokat is gyakorolhatnak, mely esetben neuro-endokrin anyagoknak számítanak. Az endokrin hatást a véráram közvetíti, ezért lassúbb, mint az agyi idegingerület, amely gyakorlatilag fénysebességgel működik.
