Megállapításaim a dolgok eddig homályban maradt oldaláról szólnak, anélkül, hogy ezt az oldalt túl kivánnám hangsúlyozni.
Minden szavunk egyezményes értelmű.
Megállapodtunk arról, hogy melyik fogalmat milyen terjedelemben használjuk. Erkölcsről nem beszélünk állatokra jellemző magatartás kapcsán.
Az ember százezer éveken át ragadozóként élt. Már Homo volt, gondolkodott, tüzet használt, eszközöket készített, szavakat formált. Mégis úgy élt, mint a többi mindenevő állat. Közös emberi normái nem voltak, csak az erősebb fölényét ismerte, a gyengébbet nem kímélte. Életformájának jellegzetes és összefoglaló kifejezése a kannibalizmus: ez szokásrend volt, nem moralitás. Kannibál tanya volt a mai Magyarországon található Subalyuk barlang is.
Különösen szűkös korokban rendszeresen megölték a gyermekek és az öregek kisebb-nagyobb részét és étrendileg fogyasztották az emberhúst. Népszaporulatra azonban szükségük volt, ezért becsben tartották a terhes nőket, akikről már a legkorábbi időktől fogva szép plasztikai ábrázolások is készültek.
A nők azonban pontosan ismerték a terhesség megelőzésének módját is. Ebből a növényből a day after pillhez hasonló hatású főzetet készítettek:
A készítés folyamata:
A változás a tartósabb közösségek formálódásával kezdődött. Százezernyi év alatt új szokásrend honosodott meg. A nők együttesen kezdték védeni gyermekeiket és a szintén veszélyeztetett öregek segítségével fokozatosan megfékezték a fiatal férfiak vadállati étvágyát. Az utóbbiak függtek is az előbbiektől, mert az ennivaló nagy részét a nők gyüjtötték össze, a gyógyító füvekhez ők értettek, az eszközök elkészítése pedig jórészt az öregek dolga volt. Végül a nők döntötték el a küzdelmet, anyai gondoskodásukat a közösségre is kiterjesztve, de erőteljes harci tulajdonságaikat is latbavetve. A szelekcióban azok a csoportok maradtak fenn, ahol a nők győztek.
Ennek eredményeként a csoporton belűl felszámolták az antropofágiát és gondoskodni kezdtek a halottak elföldeléséről, hogy mások se egyék meg őket. A megölt ellenséget, idegeneket viszont még sokáig eledelnek tartották. A csoporton belüli kannibalizmus megszüntével, jóval az istenhit és a szervezett vallások megjelenése előtt kezdett élni a csoportmorál, melynek születése ilymódon főleg a nőknek köszönhető. Győzelmük nem hozott létre a korábbi történeti leírásokban elterjedt fogalmak szerinti matriarchátust. Nem uralkodtak.
Mai fogalmaink szerint ez nem erkölcs, mert nem vonatkozik fajunk minden egyedére, magára az emberre. A család, csoport, etnikum tagjait védő, a többieket akár legyilkoló szokásrend nem erkölcsös, sőt, erkölcstelen. Az első szervezett vallásokat is ez jellemzi: a törzs, a település istene a benne lakók összetartozási szolidaritását jelképezi, a többiekkel szemben pedig az öldöklő háborúskodás hivatkozási alapja és megszentelője. Erkölcstelen.
Anyavezérelt társulási viszonyok keletkeztek. Összetartásuk erősödésével mágikus szertartások bontakoztak ki. A sámánok többsége hosszú ideig nő volt. Sámán csak a törzsek egy részénél működött, a mágikus életszemlélet és hit viszont általános volt.
A felső paleolitban (az őskőkor utolsó szakasza, i.e. kb. 60 ezertől kb. 15 ezerig) mágikus tiszteletben részesítették a bálványszerűen, eltúlzott nagyságú farral és mellel ábrázolt terhes nő kisplasztikákat.
Fenyegetően robusztus alakjaik az állati sorba, a kannibalizmusba való vissza sűllyedés baljós következményeire is figyelmeztették azokat, akiket kellett.
Lelet Dolni Vestonicéből:
A híres zsírosfarú "Vénusz" Willendorfból:
Ez is termékenységi- és bőség-szimbólum volt. Frizurája ennek is gondosan kidolgozott, de az arcát nem látni. Ilyesmiből a világon kb. negyvenet találtak, ebből huszat Eurázsiában.
Ezekhez a plasztikákhoz hasonló szimbólum a következő, ami már nem mobil, hanem stabil szobor, a Kr.e. hetedik évezredből. CatalHöyükben letelepedett közösség imádta. Későbbi, mint a fentiek és egyértelműen Cybele Istenanya kialakult tiszteleti szokásrendjéhez tartozik.
A Grimaldi "Vénusz", negroid jegyekkel:
Amikor még nem saját képmásukra teremtettek isteneket , ezekből a természetidegenül elrajzolt testű és arcú asszonyszobrokból alakult ki a Nagy Istenanya későbbi kultusza. Az első panteonok (óind, sumer, görög) uralkodó istenségei nők voltak.
Az ú.n. "újabb kőkorszakban"
megint ábrázoltak arányos alakú nőket is, szép körvonalú arcmások készültek.
Hatezer éves női arcmás agyagkorsón (Tell Hasszuna):
Folytatódott az eltorzult testű, fenyegető anyaistennők kultusza, de nem terhes nők kisebb méretű aktjai is láthatók ehhez hasonló arányos torzókon (Kr.e 3. évezred eleje): Ritka leleteken karcsú nők egészalakos körvonalai is feltünnek (Mari, i.e. 2. ée.:) A sumer szépség mintaképe, Inanna istennő arcmásának vélik: 
Tisztelték szerelmi és harci istennőként, és róla is fennmaradt dagadt idomú várandós ábrázolás.
Indiai harci istennő korai domborművön:
A nőket az egyiptomi családszobrok is kecsesnek mutatják: A nők nem alkottak külön idillikus társadalmat, ugyanabban a kíméletlen világban éltek, mint a férfiak. Moralitásuk hasonló volt. A "bronz"- majd a "vaskorban" a törzsek egy részét nők vezették az ellenség elleni harcba. Jól kezelték a fegyvereket és amikor lóra ültek, a nyilvesszőjük pontossága sem maradt el a férfiaké mögött. Hátrafelé nyilazó nő: Nyilazó nő stilizált kínai rajzon, sárkánynak ábrázolt ellenséggel: Az csak legenda, hogy az amazonok törzsének tagjai levágatták a jobb mellüket hogy meg tudják feszíteni a nyíl idegét. Nem kellett megcsonkítani magukat és külön törzsbe szerveződniük. Egy történetíró a masszagéták női vezéréről, Tomyriszról tudósít, akinek népét a perzsa Kűrosz vérszomjas hadserege öldökölte és pusztította. Kűroszt megölték és a fejét elhozták Tomyrisznak. "Töltsetek meg vérrel egy bőrtömlőt" parancsolta emez. Így tettek. "Dobjátok bele a fejét. Ha annyira szomjazott a vérre, most kedvére ihat." Védi és segíti a szülő asszonyokat, mint a későbbi Szűzanya, de ha sérelem éri, kegyetlenül lenyilazza egy anya (Niobé) összes gyermekét. A jóság és a kegyetlenség együttese mindkét nem erkölcsi magatartásának a tartozéka lehetett. A szűzesség, csakúgy, mint Inanna esetében, jól megfért a hetéraságra utaló szaporodási jelképekkel. Dianát bikahere-füzérrel ábrázolták, a jelenkorban csak nagysokára derült ki eme ékességének mibenléte. Artemisz-Diana kultusza végül egybeolvadt a nagy istenanya tiszteletével. Csodálatos Efezoszi templomát Herosztrátosz égette porrá. A görögök újjáépítették, szebb lett, mint az eredeti. Képe: Ezt Justinianus parancsára semmisítették meg.
Jellegzetes a vadászat szűzies istennőjének személyiségi profilja. Diana:
