A két tanítás egyebek között a legitimáció, az elfogadtatás módjában különbözik.
Buddha saját tapasztalatait, ismereteit és érzéseit megértve és átgondolva érkezett el a maga megvilágosodásához. Külsõ, emberek felett álló ihletõ nélkül vonta le következtetéseit. Szükségtelen volt elhinnie, vagy elhitetnie valamely képzelt, vagy látomásos szereplõ beszédét. Követõit a meglelt összefüggések megvilágításával gyõzte meg arról, hogy helyes az általa választott szellemi út. Tanítványainak (a készen kapott hit elfogadása helyett) ennek az útnak a saját adottságaik és korlátaik által meghatározott mértékû részét kellett, helyesebben, lehetett önként bejárniuk. Így juthattak el az erkölcsös élethez.
Mózes, karizmatikus kiáltványai szerint a természetfeletti hatalommal került kapcsolatba. Megismételte a sámánok teljesítményét, kik arról számoltak be, hogy közvetlenül érintkeztek embereken felül álló szellemekkel, azok sugallatait hallották. Hozzájuk hasonlóan, kételynek nem hagyva teret, arról tudósított, hogy valóságosan találkozott az istenséggel és az õ kijelentését közvetíti. A zsidóknak Mózes szavaira kellett elhinniük hogy neki az õ istenük nyilatkozott meg és hogy ezt nem maga találta ki. A népvezér által megszervezett közös könyörgések és zseniálisan előkészített csodák hozzájárultak ennek a hitnek a terjedéséhez. Híveinek a morális szabályokat isteni parancsra kellett betartaniuk.
Egyetlen különbségrõl számoltam itt be, nem ez az egyedüli. Az etikai tartalomban közös elemek is fellelhetõk. A két tanítás különbözõ körülményeknek megfelelõ életfelfogást fejez ki. A vallásokat össze lehet hasonlítani, de értelmetlen azt kutatni, hogy melyik a fejlettebb, a magasabb rendû.
