A bejegyzés a "Honnan jövünk?" kérdésre újabb válaszokat kínáló tv sorozathoz kapcsolódik.
A Spektrum TV sorozatot indít azokról az államvallásokról, amelyek egykor hatalmas és erõs birodalmakat irányítottak, majd az utóbbiak pusztulásával maguk is eltüntek ("Elveszett istenek", ápr. 11.-tõl). A szerzõk megállapítják, hogy a politikai és vallási hatalom - csakúgy, mint napjainkban -szorosan összefonódott. A papi rend az emberek kisebb-nagyobb részének lelki gondjaira a hit támaszát nyújtja, egyszersmind, országos hálózata és tekintélye révén mindenkor befolyásolja a politikát a hatalom, vagy egyes hatalmi törekvések érdekében.
A sorozat a többi között bemutatja a köztudottan elsõ európai civilizációt, az õsi Görög Birodalmat és annak vallását. A folytatás a második nagy európai társadalom, a Római Birodalom életérõl szól. Az említett két nagy civilizáció alapozta meg az egész késõbbi európai történelmet. A görög-római civilizáció és kultúra jelenti Európa idõrendben is és tartalmilag is elsõdleges gyökérzetét. Ha múltbeli alkotó elõzményeket keresünk, az elsõ helyen a görög-római szellemet találjuk.
A kontinens második meghatározó áramlata a judeo-keresztény gondolkodás volt. Abban a formában, amelyben végül megszilárdult, maga is sokat merített az antik szellemi vívmányokból. A megtért barbárok és pogányok szokásaihoz is idomulnia kellett. Egyenlőségen alapuló, emberszeretõbb életfelfogást is hirdetett, holott a középkori gyakorlat sokszor más volt, mint a szavakban vallott korszellem. A világi és a teokratikus államok hatalmát durva és tömeges erõszak biztosította.
A harmadik szellemi gyökeret az angol és francia felvilágosodás, a polgárosuló társadalmak igényeinek megfelelõ világkép kimunkálása jelenti. A szabadságeszmék és a kapitalista valóság között itt is sok ellentmondás feszült.
Számomra mindebből az adódik, hogy Európa eredetvizsgálatából nem sok gyakorlatias következtetésre lehet jutni. A gyökerek egy része pedig beteg gyökér volt, amelyből negatív mutációk nőttek ki. A mai Európa-felfogás legfontosabb jellemzője éppenséggel a szakítás egyfajta hagyománnyal. A kétezer éven át egymást gyilkoló népek hagyományával.
