Nem blogger, mert nem írhatott web-logot, de egyike az első közérdekű személyes naplóíróknak. Műfajt teremtett.
Michel de Montaigne (1533-1592) Esszék, 1580. Kairosz, 1996. Oláh Tibor fordítása. A szerző három kötetes naplójából a fenti kiadás a leginkább jellegzetes szemelvényeket közli.
A szerző mindig más és más okból tanult, de "sose valami haszonért". (203.) "Ezer bizonytalanság és esetlegesség van bennem." - írja (166. ), de ezzel együtt harmóniát tud teremteni önmagában. Annál is inkább, mivel " Végeredményben semmi állandó nincsen, sem bennünk, sem a dolgokban..." (uo.)
Megvallja:"egyedül az önismeret tudománya érdekel" (153. ), tehát az önvizsgálat, "önmagam ismeretét szeretném elmélyíteni általuk" (151.) Részben a mai blogolásnak is ez ad értelmet. Az önreflexióra törekvés azonban a szerzőnél nem kizárólagos, hiszen kiegészíti az önmegismertetés vágya is. ( 39.) Szintúgy a mai blogger: magát is megfogalmazza és egyben mások felé kitárja azt, amit jónak lát. De Montaigne a mai bloggerre ugyancsak jellemző önfeledt véleményalkotást is értően írja le: "állításaimért vajmi nehezen vállalhatnék felelősséget mások előtt, mikor önmagam előtt sem vállalok; sőt: nem is vagyok elégedett velük." (151.)
Az egyéni naplójellemzésből egyetemes érvényű következtetéshez is eljut: "a tudatlanság beismerése az emberi judícium egyik legszebb, legmegbízhatóbb tanújele.(153.) Minden tanulás, szakmai megismerés, tudomány itt kezdődik, tehetjük hozzá. De a szerzőnek semmi kedve sincs ezekbe beleásni magát. Az egészséges lelkülettel ez az elmélyülés teljes mértékben összeegyeztethető lenne, de ugyanígy a tőlük való tartózkodás is. "Különösebben nem töröm magam semmiért, még a tudományért sem, bármilyen értékes" (Uo.) "Fenemód szeretnék mélyebben belelátni a dolgokba, de nem vagyok hajlandó megadni az árat." (Uo.) Okosan laza ember, aki erőltetés nélkül él és alkot. Könnyedén, mérsékelten, kényelmesen. Író, műfajteremtő, nem tudományt művel. Elismeri a tudomány szerepét, csak azt ellenzi, hogy az ifjakkal felesleges ismereteket magoltassanak be. Alapos tanulmányban előremutató pedagógiai elveket dolgoz ki.
(A beszkennelt szövegben látható aláhúzások nem tőlem származnak.)
Egyébként pedig szórakozásból írja önreflexióit, melyekből mégis, vagy éppen ezért temérdek hasznos gondolatot és tanulságot merít az emberiség immár több mint négy évszázada. Mert azzal szórakozik, hogy gazdag személyes tudását és találó felismeréseit minél jobban próbálja megfogalmazni.
Többet olvas, mint az ő korában bárki, de nem könyvmoly. Örül az életnek, a létezésnek. "tudni vélem, mi az élet, az öröm és az élvezet." (154. és 160.) Legnagyobb és legdicsőbb remekművünk a helyes élet. A mindennapi ember számára ez egyetemes érvényű és magától értetődő. A Kairosz kiadásban ez ilyen fordítás keretében olvasható:
„A lélek nagysága nem annyira a felfelé kapaszkodásban és az előrenyomulásban van, mint abban, hogy körül tudja határolni és el tudja rendezni önmagát. Minden nagy lesz őelőtte, ami elegendő, és azzal mutatja meg az emelkedettséget, hogy jobban szereti a középszert, mint a kiemelkedőt. Semmi sincs olyan szép és jogos, mint jól és helyesen játszani az ember szerepét; az a legnagyobb tudomány, ha valaki jól és természetesen tudja élni ezt az életet, és betegségeink közül az a legvadabb, ha megvetjük létezésünket.” (259.)
