A többé-kevésbe elkülöníthető témákat zárójeles alcímekkel választottam szét. A gondolatsorok számos esetben átlapolódnak, más fogalmazásban kerülnek elő, olykor pedig megismétlik az Auróra már idézett helyeit.
(Készen kapott hit)
Önmagunkon nevetni ahogyan nevetni kellene ahhoz, hogy a teljes igazságból kiindulva nevessünk, ehhez idáig a legjobbakban sem volt elég igazságérzék...
A legtöbben nem tartják megvetendőnek, hogy készen kapott hit szerint éljenek. Nincs bennük meg az utánanézés vágya, a bizonyosság vágya, észellenes gyűlöletükben nem kérdeznek. A dolgok összeférhetetlen összhangjának közepén állni „és nem kérdezni, nem remegni a kérdezés vágyától és gyönyörétől... ez az, amit megvetendőnek érzek."
(Élvezet és kellemetlenség)
Az ösztönök létfenntartó kötelessége erősebb, mint a tudat tévedései. „ Mi lenne, ha élvezet és kellemetlenség úgy össze volna egyetlen kötéllel bogozva, hogy aki a lehető legtöbbet akarja k az egyikből, annak a lehető legtöbb kellene jusson a másikból és ha meg akarja tanulni az "egekig csapó ujjongást", fel kellene készülnie a „halálos szomorúságra" is ? " A sztoikusok: kevés élvezethez kevés kellemetlenséget viselnek el. A fájdalomérzéssel az örömérzést is csökkentitek.
Mi mindent neveznek szeretetnek, teszi fel a kérdést Nietzsche. A birtoklás és élvezetvágy legkülönfélébb így leplezett formáit sorolja fel. A nemek közti szerelem vad birtoklásvágyát „ annyira dicsőítették és istenítették minden korban,,...ebből az érzésből vették a szeretet fogalmát, mint az egoizmus ellentétét, holott ez talán a legnaivabb kifejeződése az egoizmusnak." Mert "a szerelmesnek minden más úgyszólván közömbös, halvány, érdektelen, és kész minden áldozatot meghozni, minden rendet megzavarni, minden érdeket háttérbe szorítani szerelméért..."
(Vallási és erkölcsi szokások)
" az okokat és szándékokat mindig csak akkor hazudják utólag hozzá a szokáshoz, ha egyesek vitatni kezdik a szokást, és az okok és szándékok felől érdeklődnek . Ebben rejlik minden idők konzervatívjainak nagy becstelensége - ők a hozzáhazudók." ( Mert nem akarják bevallani, hogy csak hozzászoktak a régi normákhoz és azért nem akarnak változtatni rajtuk.) - Az erkölcsösség – nyájösztön, félelem az elhagyatottságtól.
Eltitkolja maga előtt a bőr alatti ember tudását, hogy a lelken és formán kívül más is van: a fiziológia (a szerelmesnek az effajta erkölcsösség ma is idegen.) A vallásoknak ugyanígy idegen a természettörvény - tudósok beavatkozása a ő területükre, azzal, ami nem vezethető vissza erkölcsi és önkényes cselekedetekre.
(Ritmus, költészet)
A ritmus segített megőrizni az emlékezni valót. Az isteneket is ritmusokkal szelídítették, először a vad orgiáig fokozva a szenvedélyeket, majd a megnyugvásig eljutva. A melódia eredete, a Mélosz a szó töve szerint csillapítószert jelent. A ritmus mágikus hatalmat gyakorol. Hasznos is: a munkát segíti mágikusan, előkészíti a jövőt, egy istent kényszerít arra, hogy megjelenjen. Felszabadít a félelem, bosszúszomj, rögeszme mértéktelenségétől. A vers révén az ember csaknem istenné vált. A művészek csak hírnökök és futárok, az igazi becslők a gazdagok és tétlenek.
A barbár követők nem Schopenhauer értékeit veszik át, hanem misztikus tévedéseit az akaratról. Wagner Sch. párja akar lenni és lemond arról a magasabb rendű követelményről, hogy az emberi megismerés és tudomány párja legyen. De:
"Végtére is, oly kevéssé fontos egy művész filozófiája, ha az éppen csak utólagos filozofálás és művészetében nem tesz kárt." A művész alkalmi és hozzá nem illő maskarája miatt ne haragudjunk rá. Maradjunk hívek Wagnerhez abban, ami benne igaz és eredeti - kiváltképp úgy, hogy magunkhoz maradunk hívek abban, ami igaz és eredeti bennünk.
(A valótlan kultusza és a szükséges bohóckodás)
A művészet a valótlan kultusza, mely segít elviselni a valótlanságot és hazugságot. „esztétikai jelenségként még mindig elviselhető számunkra a lét...." " időnként meg kell pihenni önmagunktól, úgy hogy távolról és föntről nézünk magunkra....hébe-hóba örülnünk kell balgaságunknak, hogy tovább örvendezhessünk bölcsességünkön."
(Felismerni a megismerő szenvedélyünkben bujkáló hőst és bolondot.) Végső soron nehézkes és komoly emberek vagyunk, " inkább súlyok, mint emberek, semmi sem tesz olyan jót nekünk, mint a csörgősipka ... szükségünk van minden pajkos, lebegő, táncos, csúfolódó, gyermeki és boldog, művészetre, hogy el ne veszítsük azt a dolgok fölötti szabadságot , amit eszményünk követel tőlünk."
A logika a logikátlanból, az ösztönből származott, mert számtalan lény pusztult el, aki nem tudott alkalmazkodni, vagy nem eléggé tudott. Minden kétkedő hajlam veszélyezteti az életet, mely tele van logikátlansággal.
(Az erkölcsiség - nyájösztön)
"Ahol erkölcsre bukkanunk,ott az emberi ösztönök és cselekedetek értékelésére és rangsorolására találunk. Ezek az értékelések és rangsorolások mindig egy közösség és nyáj szükségleteinek a kifejezői: ami neki elsősorban - és másod- és harmadsorban is - a hasznára van,az egyúttal az egyedek legfőbb értékmérője is." "Az erkölccsel szoktatják hozzá az egyént, hogy egy nyáj funkciójává legyen és csak funkcióként tulajdonítson értéket magának." "Az erkölcsiség: nyájösztön az egyénben". Nagyon különböző feltételei vannak a közösségek létfenntartásának, mások és mások az erkölcsök és a jövőben is sokat fognak változni."a vallásos ember minden vallásban kivétel..."
(Istenfogalom)
Az imádságot olyanoknak találták ki akiknek nincs saját gondolatuk, lelki emelkedettségük Nyugton vannak a ceremónián. ""Maga Isten sem létezhet bölcs emberek nélkül” mondotta Luther és jogosan; de "Isten még kevésbé létezhet balga emberek nélkül" - ezt már nem mondta a derék Luther! - Isten, ha bíró, nem lehet a szeretet tárgya. - Ha fenyeget, ha megbosszul - mindez nagyon keleti: ez már elégséges kritikája az egész kereszténységnek." "Buddha azt mondja: ne hízelegj a jótevődnek" - Mondjuk el ezt egy keresztyén templomban s rögtön megtisztítja a levegőt minden keresztyéniségtől."
Ami az őskorban egy másik világ föltételezéséhez vezetett, "az nem ösztön volt és igény hanem bizonyos természeti folyamatok téves értelmezése, az intellektus zavara."
"Boldoggá tesz, ha látom,hogy az emberek egyáltalán nem akarnak a halál-gondolatról gondolkozni! Szeretnék valamivel hozzájárulni ahhoz,hogy még százszor gondolkodásra-méltóbbá tegyem számukra az élet-gondolatot."
(A megismerés hősiessége)
Harciasabb kor kezdődik, amely "hadat visel a gondolatokért és következményeikért."hősiességet visz a megismerésbe. Veszélyesen élni - ebben dimenzióban léteznek az új kort előkészítő emberek. Némán, magányosan elszántan, láthatatlan tevékenységben elégedettnek és állhatatosnak lenni, azt keresni a civil és nagyvárosi kultúrában, amit le kell győzni benne. Magatartásuk velejárói: derű, türelem, egyszerűség, nagy hiúságok megvetése ,, győztes nagylelkűsége, legyőzöttek kis hiúságainak elnézése, "emberek, akik élesen és szabadon ítélnek minden győztes felett, és így ítélik meg a véletlen szerepét is minden győzelemben és dicsőségben..." Jártasak a parancsolásban és az engedelmeskedésben. " Éljetek harcban a magatokfajtával és önmagatokkal is. Legyetek rablók és hódítók, amíg uralkodók és birtoklók nem lehettek, ti megismerők!"
(Mint egy tóba...)
"talán attól emelkedik majd egyre magasabbra az ember, amikor már nem folyik bele egy istenbe." Viszolygok azoktól az emberektől, akikben minden természetes hajlam tüstént betegséggé válik, valami torzzá vagy épp gyalázatossá - ezek bírtak rá minket arra a nézetre, hogy az ember hajlamai és ösztönei gonoszak; ők az okai, hogy annyira igaztalanok vagyunk természetünkkel és mindenféle természettel szemben!"
(Magas fokú kultúra)
"Ma már mindenki tudja, hogy az ellentmondás elviselésének képessége magas fokú kultúra jele".A felsőbbrendű ember maga idézi elő, mert így útbaigazítást kaphat saját rejtett igazságtalanságáról. "de az ellentmondani-tudás, a megszokott, a hagyományos, a megszentelt dolgok ellenzésében kivívott jó lelkiismeret - több mindkettőnél....” Ez a felszabadult szellem legmerészebb lépése. - "Az élet a megismerés eszköze" - ezzel az alapelvvel szívünkben nemcsak bátran, hanem még vidáman is élhetünk és vidáman nevethetünk! És ugyan ki tudna jól nevetni és élni, ha előbb nem értett volna jól a harchoz és a győzelemhez?"- Nagy kárt okozott a butaságnak Szokratész , azt követelve, hogy ne mások nézeteihez igazodjunk. Annak a megismerő lénynek az élménye, aki "az emberiség történetét összességében saját történeteként tudja átélni"- mindent érzést megér.
(A szabad szellem)
"Amikor egy ember arra az alapmeggyőződésre jut, hogy neki parancsoló kell , hívő lesz belőle; fordítva viszont, elképzelhető volna az önrendelkezés öröme és ereje, az akarat szabadsága amikor a szellem búcsút mond minden hitnek, ,minden bizonyosság-vágynak, mert jártas abban, hogy könnyű köteleken és lehetőségeken tartsa fenn magát, és még a mélységek szélén is táncoljon. Az ilyen szellem volna a par excellence szabad szellem."
(Pusztitás és alkotás)
A pusztitás lehet az újat alkotás mozzanata és anarchikus. mindent tagadás, az alkotás lehet goethei, segítő, emberséges és lehet a saját énjét ráerőszakoló schopenhaueri, wagneri.
"Nem vagyunk emberbarátok; sohasem merészelnénk megengedni magunknak, hogy az "emberiség iránti szeretetünkről" beszéljünk. Ez francia divat... Nem , mi nem szeretjük az emberiséget; másrészt viszont korántsem vagyunk eléggé "németek" ahhoz, hogy a nacionalizmus és fajgyűlölet szószólói legyünk..." Ámde amikor új rendszerek szükségességéről gondolkozunk, egy új rabszolgaságéról is - „mert az "ember"-faj minden erősödéséhez és emelkedéséhez újfajta rabszolgává válás is tartozik - igaz?" (Nietzsche egyfajta platoni rabszolga államban gondolkodik, tehát nem konzervatív, nem liberális, sem nem szocialista) "egyáltalán nem tartjuk kívánatosnak, hogy a földön az igazságosság és a szabadság birodalmát alapítsák meg (mert az minden körülmények közt a legmélyebbre süllyedő középszerűség és elkínaiasodás birodalma lenne)”...
Forrás: Fr.Nietzsche Válogatott írásai Gondolat Kiadó, 1972 ford: Szabó Ede. Európáról és a nemzetállamokról szóló kritikája: fenti mű 215-216 l.
