A fenti cím Nietzsche Hajnalpír (Auróra) c. művének alcíme.
Mindjárt bevezetőben megjegyzi, hogy "...a természet és a történelem gyökeres erkölcstelensége "... láttán Kant pesszimista volt.
„...az erkölcs a cselekvés és értékelés hagyományos módja.” A régi tapasztalatokon alapul. Az erkölcsi érzék (erkölcsiség): ennek vitathatatlansága. Ellene működik annak, hogy új tapasztalatok alapján helyesbítsük az erkölcsöt, új, jobb erkölcsöt teremtsünk: az erkölcsiség elbutít. Az erkölcsi magatartás, mint alkalmazkodás, mondja, az állatoknál is megvan. Az erkölcs tehát az ösztönökből ered.
"Szomorú: de a tudományosan gondolkodó embernek egyelőre gyanakodnia kell minden magasabb rendű érzésre , annyi tébollyal és esztelenséggel vegyülnek össze." Az ösztönnek nincs erkölcsi jellege és neve, de társadalmi. erkölcsi tulajdonság képét veszi fel. (Pl. irigység, remény, harag.) A zsidók Jehovát a haragos prófétákról mintázták.
"Az egész tudomány: "Ismerd meg önmagad"" . "Csak minden dolgok megismerésének végén ismeri majd meg az ember önmagát." Mert a dolgok csupán az ember határai.
Az új alapérzés: végleges múlandóságunk tudata. Régen az alapérzés isteni eredetünkre ment vissza. Most az eredetünk táján ott vicsorog a majom. Ezért inkább a jövőhöz fordulunk: az, amerre megyünk, bizonyítaná az isten-rokonságot. Ám nem emelkedhetünk ebbe a magasabb rendbe, az isten-rokonságba.
A szellemi, erkölcsi, vallási, művészi mámorban élők - rajongó kótyagosok. Az ilyen álmodozók, félbolondok,géniuszok - többet árthatnak, mint a gonosztevők.
Paulus üldözte a törvényt, Krisztust, majd rájött, esztelenség üldözni hiszen csakis "benne és nem másban kaphatom és tarthatom meg a törvény megsemmisítőjét ." A kereszténységnek sikerül Eroszból és Afroditéből gonoszt teremteni, pedig ezek nagy, eszményszülő hatalmak. S miért kell gonosznak tekinteni azt, amit csak kordában kell tartani? "Nem az alantas lelkek szokása -e, hogy ellenségüket mindig gonosznak vélik?!" A nemzést a rossz lelkiismerettel kapcsolják össze; "erósz az ördög" lassanként érdekesebb lett az emberek számára minden angyalnál és szentnél, hála az egyház sugdolózásának és titkolózásának minden erotikát illetően. Ezért a szerelmi történet lett az egyedüli érdekesség, egész költészetünkben és gondolati rendszerünkben túlteng - az ókorhoz képest érthetetlenül túlzó mértékben. Egykor majd nevetni fognak ezen.
Nem kellenek papok. Buddha az önmegváltás vallásának tanítója volt. "milyen messze van még Európa a kultúrának ettől a fokától!"
Kerülni kell sok erkölcstelennek nevezett tettet, pártolni kell sokat, amit erkölcsösnek neveznek, de más okból. Újra kell tanulnunk érzéseinket, a tekintélyi erkölcsöt pedig tagadni. "Az egyénnek, ha boldog akar lenni, ne adjunk semmiféle előírást a boldogsághoz vezető útról: mert az egyéni boldogság saját, mindenki másnak ismeretlen törvényekből fakad, külső előírások csak gátolhatják, akadályozhatják"
" Kötelességeink - ezek a mások ránk vonatkozó jogai." "Tisztelet, becsület a véleményeiteknek. De kis, szabálytalan cselekedetek többet érnek!" Káros, ha ateista keresztelteti gyerekét, pacifista katonánk megy, eszes ember igazolja az esztelen hagyományt. A halottélesztgetők túlértékelik a múlt egy darabját, fel akarják támasztani azt.
Az iskolák öntik belénk a klasszikus és egzakt tudást, pedig az étel csak annak való, aki éhezik rá. "Legbiztosabban azzal ronthatunk el egy ifjút, ha arra oktatjuk, hogy többre becsülje a vele egyformán gondolkodót a másképp gondolkodónál."
Forrás: Friedrich Nietzsche válogatott írásai, Gondolat Kiadó 1972. 45-145.l.
