Az itteni rumli miatt is késve emlékezem meg arról, hogy november 7.-én volt Hamvas Béla halálának negyvenedik évfordulója.
Alább szövegkörnyezetből kiragadott idézeteket közlök Hamvas bölcseleti gondolataiból. Aki a kontextust hiányolja, bátran egészítse ki a hivatkozásokat. Aki inkább szépírói műveket idézne, ezt is teljesen szabadon megteheti. Szerintem viszont Hamvas esszéi is a szépprózai munkásságához tartoznak. A legtömörebben ezekben fogalmazza meg nézeteit, ezért válogatom ide őket. Regényeinek közösségi mondanivalóját is segítenek megérteni.
"Elavult a népnek, a nemzetnek, a fajnak mint életképes közösségnek a fogalma, mert csírája a versengésnek és a viszálynak, a féltékenységnek és békétlenségnek, a bárgyú büszkeségnek és a hazudozásnak.
Elavult az a politika-fogalom, amely a kasztok és a népek gyűlölködésében az ellentéteket nem kiegyenlíti, hanem szítja és fenntartja.
Elavult a vallás, mert a hitvallások különbségeiből elválasztó és ellenséges közösségeket teremt..." (Patmosz 4.2., 1992, 231.o. Ehhez megjegyzem, hogy a szerző meggyőződése szerinti felfogásban a kereszténység nem vallás, hanem hagyomány.)
"Csak egyetlen hiteles közösség van: az emberiség. Nép, nemzet, osztály,kaszt, vallás, világnézet csakis ezen belül, nem mint elválasztó, hanem mint gazdagság és sokszerűség van jelen." (I.m. 201.o.)
Hamvas vitatható ötleteknek is hangot adott, például, mint itt is, megengedőleg nyilatkozott a kasztok létezéséről, miközben általában szembeszállt bármelyik kaszt uralmával.
Idézni nem annyit tesz, mint maradéktalanul helyeselni. Semmit sem fogadok el kritikátlanul. Csupán megismételtem egy nagy magyar gondolkodó néhány eszméjét. Bölcseleti örökségének ápolása intellektuális kötelezettségeink közé tartozik.
