A Luther évfordulóról a minap emlékeztem meg. Kiegészítem ezt most a pünkösti keresztények lapjában régebben megjelent német eredetű ismertetéssel. A reformáció lényegéhez nem, de a Luther-kép teljességéhez az alábbiak is hozzá tartoznak.
Ungvári Csaba írta:
A reformáció kétségkívül a keresztény egyház legjelentősebb megújulását eredményezte. Az újkori evangéliumi mozgalmak és alapvető hitelveik is a Luther Márton által újra felfedezett hitigazságokban gyökereznek. A nagy reformátor azonban nem volt tökéletes – mint ahogy egyikünk sem az. Tevékenysége nem csupán biblikus folyamatokat indított el, tanításait felhasználták egy kifejezetten sátáni tett, a holocaust alátámasztásához is. A zsidókhoz való viszonyát megfogalmazó tézisei miatt, mint a zsidóüldözés helyeslőjére hivatkoztak rá, bár ő maga a zsidósággal elsősorban vallási-teológiai okokból állt szemben. Az ő zsidóellenességének nincs köze a későbbi rasszista alapú antiszemitizmushoz.
Luther kora
Luther maga zsidóellenes időben élt. A zsidókat már a XVI. században is diszkriminálták, gettókban éltek, hatáskörüket erősen korlátozták. A földesurak – szükség szerint – külön adót szedtek be tőlük, vagy éppen kiutasították őket körzetükből, és ezek miatt kénytelenek voltak más helyre menekülni. Így a nem zsidó, „bennszülött" üzletemberek, kereskedők és bankárok a fejedelem segítségével megszabadultak a kellemetlen konkurenciától.
A zsidóellenesség és – gyűlölet nemcsak úgy nyilvánult meg ebben az időben, hogy elűzték őket lakóhelyükről, hanem zsidóellenes ábrázolásokat alkottak, mint például az úgynevezett „Zsidó-disznó" Wittenbergben.
Luther hittérítési szorgalma
Luther nem volt javíthatatlan zsidóellenes.1523-ban megjelent az „ Arról, hogy Jézus Krisztus született zsidó volna" című írása, és ebben a kereszténység zsidó eredetére utalt. Ebben követeli, hogy emberségesebben bánjanak velük. Így fogalmaz: „Most, hogy az evangélium aranyfénye fellobban és világít, most remény van arra, hogy a zsidók közül sokan és komolyan megtérjenek, és szívük Krisztushoz vonzza őket".
Luther a zsidókat arra a vallásra akarta áttéríteni, amely által ő az éveken át keresett hithez talált. Azt akarta, hogy a zsidók elfogadják és megvallják az „igaz hitet".
„...hogy égne le a zsinagóga"
Mivel Luther „jobb útra" történő áttérítési kísérletei a következő években eredménytelenek maradtak, elkeseredett az öregedő reformátor. Ezután egy polémikus jellegű írása jelent meg, a „A zsidókról és hazugságaikról" címmel. Ebben már a zsidók elűzését követeli. Többé már nem látja lehetségesnek a zsidó-keresztény békés együttélést, inkább a két csoport közötti tartós ellenségeskedésről beszél.
Nem követendő példa
Bár az előbbiek megvilágítják Luther zsidókhoz való viszonyának okát, de semmiképpen sem tekinthetők senki számára indoknak a gyűlölethez. A nagy reformátor nyomán a protestáns egyházi körökben, ha nem is mindig nyilvánosan, a lutheri zsidó örökség még mindig visszaköszön. A reformátort és bátorságát értékelve ki kell mondani, hogy tévedett. Hitünk és a zsidó néphez való viszonyunk egyetlen zsinórmértéke csakis a Biblia lehet. A Szentírás világosan beszél arról, hogy az Úr nem vetette el Izráel népét, mert Isten ígéretei megbánhatatlanok (Róm 11,1–2, 26–28).
(Forrás: www.luther.de)
