Judy Foldes tanulmánya a humanista pszichológia megalapítójáról
Maslow az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke volt. Motivációs
elmélete a szükségletek hierarchiáját feltételezi. Az emberi törekvések
jobb megértését segíti elõ, habár kísérletek, szigorú elméleti
levezetések által nem igazolt. A magasabb szintû motívumok szerinte
akkor válnak érvényes hatóerõvé, ha az alacsonyabb szinteken az egyén
nem szenved hiányt.
A motívumoknak két nagyobb szintje van. Közülük az alsó szint négy
egymásra következõ hiányszükséglet kielégítésére irányul.
1.Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szexualitás; 2.Biztonsági
szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság; 3.Szeretet, valahová
tartozás szükséglete ; 4.Elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése. hírnév,
A felsõ szint az önmegvalósítás szükséglete, a vágy arra, hogy elérjük
a bennünk rejlõ lehetõségeket. M. szerint az alsóbb szintû
szükségleteket ki kell elégíteni ahhoz, hogy a magasabb szintû
motívumok hatása érvényesüljön. Ide tartozó törekvés, hogy az ember
önreflektív, elfogadó, becsületes, társasági, szabad, önálló, kreatív,
spontán, másokban bízó és megbízható, különbségeket elfogadó legyen.
Végülis, hogy az legyen, amire "született": amivé az ember pozitív
értelemben lehet, váljon is azzá.
A kognitív törekvés, a megismerés, a tanulás vágya a múlt századokban
szintén ehhez a magasabb szinthez tartozott. Manapság azonban a
képzettség megszerzése az alsóbb szintû, elemi szükségletek
kielégítésének a feltétele lett.
Ez a sok közül az egyik téma, amelyet megragadva a Maslowról szóló
kéziratos tanulmány szerzõje kreatív módon használja fel az ismertetett
elméletet az Amerikában is terjedõ újszegénység megértésére. De
túllépni is képes a Maslow által követett individualista pszichológián.
A nyomorban élésnek pszichikai és testi következményei vannak, és ezt
az állapotot nem az érintettek eredendõen sajátos lélektani, vagy
biológiai tulajdonságaival kell megmagyarázni. A szegénységben
élõ tömegek motivációs szerkezetét gazdasági és társadalmi elesettségük
döntõen meghatározza. Tehát nem õk a bûnösek abban, hogy anyagi és
kulturális helyzetük olyan, amilyen. Ezzel egybevág TGM álláspontja a
szegénységrõl. („Értõ fülek”, Nsz.2008.06.11.) Mint legutóbbi
bejegyzésemben említettem, a most idézett amerikai szerzõ egy másik
tanulmányban taglalta, hogy Nietzsche általánosságban is joggal
vetette el a bûnösségi elvet.
Hiába lenne életbevágóan fontos a fiatalok tanulása, a képzettség
terjedése, az általános degradálódás akadályozza ennek a kiugrási
lehetõségnek a felhasználását. Itt lenne nélkülözhetetlen szerepe az
állami beavatkozásnak és civil erõfeszítéseknek. Az iskoláztatást
nagyságrendekkel több eszközzel és sokszempontú, lankadatlan
szervezéssel, odafigyeléssel kellene támogatni.
Évtizedekig tartó, sokoldalú erõfeszítések nyomán változhatna kedvezõ
irányba a szegény rétegek motivációs szerkezete. A társadalmi szerkezet
azonban ennél sokkal nagyobb erejû hatótényezõ. A tömeges szegénység és
nyomor ugyanis nem az egyéni pszichológia terméke.
Amerikai magyar kutatás a száz éve született Abraham Maslowról
2008.06.28. 22:26 Italo Romano
Szólj hozzá!
Címkék: asszociációk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ismeretvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr605048173
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
