Judy Foldes angol nyelvû tanulmánya a "Bálványok Alkonyáról."
A "Bálványok alkonya" erõsen lerövidítve már régen megjelent magyarul.
(In: Friedrich Nietzsche Válogatott Írásai, Gondolat Kiadó, 1972., 372.
skk.l.)
A texasi szerző kéziratos tanulmánya a Twilight of the Idols-ról a
szövegnek a fenti könyvbõl kihagyott részeit is feldogozta és ami a fõ:
néhány jelenkori tapasztalatra alkalmazta.
Mindenki ismeri az érzéki csalódások fogalmát, de Nietzsche elveti azt
a fajta nyugati gondolkodási irányt, amely szerint az érzetek általában
is megcsalnak minket az igazi világ természetérõl. Azzal, hogy az Ész
felosztja a világot egy változatlan igazira és egy látszólagosra,
eltorzítja az emberi tapasztalás lényegét. Amennyiben az érzékek a
keletkezést, az elmúlást és a változást tanúsítják, egyáltalán nem
csalnak meg minket.
Mindez a mélyebb nietzschei morálkritika területébe torkollik. A
változatlan életeszmények igéretével az említett fajta nyugati
gondolkodás egy mindenható és teremtõ istenségben való hitre bátorítja
az embert. Ezzel az emberi megértést a visszájára fordítja, pedig nem
az isten teremtette az embert, hanem az ember teremtett istenfogalmat,
hogy alátámassza, megerõsítse és örökössé tegye a maga legfelsõbb
értékeit, melyek csak emberi alkotások.
Mindebbõl következik a hibás gondolkodás négy alapesete, melyek
közül Nietzsche az ok és az okozat felcserélését tartja a
leginkább veszélyesnek. A papok isteni eredetûnek állítják be a boldog
élet feltételét jelentõ erkölcsi normákat. Isten az ok, az emberi
boldogság a következmény. Ezzel szemben magában az emberben van az
erkölcs igazi forrása.
A modern szerzõ a mai életbõl vett példát idéz az ok és a következmény
felcserélésére, amikor egy alkoholista halálának okaként a szeszt
nevezik meg.
Valójában a az alkoholista önkontrolljának a hiánya vezetett a fatális következményhez.
A második hiba a hamis okozati összefüggések keresése és megtalálása.
Az emberek hajlamosak arra, hogy kitalált okokkal magyarázzák
cselekedeteiket, az utóbbiakat kondicionáló összetett és
szerteágazó körülmények felismerése helyett. Különösen, amikor az
akarat, az ego és a szellem hatására hivatkoznak, gyakran csak a saját
szubjektivitásukat vetítik ki a környezõ világra. Nem a realitást,
hanem az istennek nevezett szellemet kiáltják ki oknak, például a
realitás okának.
A modern szerzõ az öngyilkos merénylõk példáját hozza fel erre a
második hibára. Állítólag isteni sugallat, magasabb hatalom késztette
õket a terrorista cselekmény elkövetésére. A tetteiket kondicionáló
környezet helyett egy nem létezõ szellemet találnak ki magyarázatként.
Nietzsche szerint a harmadik hiba a hiányzó ismeretek miatt elképzelt
okokban rejlik. A tudáshiány okozta bizonytalanságból az emberek úgy
próbálnak szabadulni, hogy jól ismert, általuk tehát kontrollálhatónak
tekintett tényezõkben keresnek magyarázatokat. Új, érthetetlen
szcenárióval találkozva az emlékezetükbõl elõhívnak valamit, ami
analógnak látszik és alkalmazható az eddig nem tapasztalt helyzetre.
Nem akarják, hogy az utóbbi megrendítse addigi hiedelmeiket, inkább a
hiedelmeket húzzák rá az új valóságra. Például az egyéni élet rossz,
szomorú eseményeit a szokásostól eltérõ nézetek, viselkedés negatív
következményének állítják be, a jó fejleményeket pedig az istenfélõ, jó
lelkismeretû embert megilletõ jutalomnak.
A modern szerzõ az iskolai tömeggyilkosságok magyarázóinak példáját
említi. A filmek, a televízió, a számítógépes játékok hatását
okolók azért járnak hamis nyomon, mert ezt a harmadik hibát követik el.
Egy normális ésszel felfoghatatlan, elképzelhetetlen cselekvést valami
ismertre, megérthetõre próbálnak visszavezetni, hogy rendet vigyenek a
gondolkodásba és megszabaduljanak az ismerethiány okozta
bizonytalanságtól. Ahelyett, hogy bevallanák, hogy a bûntett a
közgondolkodás szintjén megmagyarázhatatlan és a lélektan is csak
tapogadódzik az ehhez hasonló ügyekben.
Nietzsche szerint a negyedik hiba a szabad akarat feltételezése. Azért
találták ki, hogy a bûntudat képzetét meghonosítsák. Képzetet, mellyel
kontroll alatt és szellemi alávetettségben lehet tartani sok embert,
felelõssé és büntethetõvé téve õket tetteikért.
Itt egy megjegyzéssel szakítom meg az idézett mû ismertetését.
Nietzsche morálkritikai elméleteit, mint ismeretes, többféle
kétértelmûség jellemzi. Az erkölcs egy hosszú történelmi korszakra
jellemzõ formájának bírálata úgy is értelmezhetõ, hogy általában elveti
az erkölcsöt. De azt is kimondta, hogy a természetellenes erkölcsöt
veti el. "Az erkölcs minden természetességén, vagyis minden egészséges
erkölcsön az életösztön uralkodik..."- tette hozzá. (I.m.375.l.)
Hogy felelõsök-e és büntethetõk-e az emberek azért a helyzetért, amibe
kerültek, ezt a modern tanulmányszerzõ egy másik munkája fejtegeti.
Erre még visszatérek.
Amerikai magyar Nietzsche-elemzése
2008.06.15. 18:00 Italo Romano
Szólj hozzá!
Címkék: asszociációk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ismeretvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr375048174
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
