Jelenlegi profilomon nem tudok beszámolni az ősi művészet további termékeiről, mivel képfeltöltő kapacitásom kimerült. Az alábbi féldomborművet ennek a témának afféle záró dokumentumaként tartogattam. A felső őskőkorból származó alkotást legalább 10000 és legfeljebb 15000 éve vésték ki az egyik magdaléni barlangban, a franciaországi Penn dans le Tarn-ban.
Jellegzetessége, hogy a mai szemmel is eléggé arányos női alakot modern elhelyezkedésben tárja elénk. Ez az egyedüli, eddig ismert fekvő akt az egész kőkorból. Az alábbi első kép bal oldalán található barlangi lelet rajzolata a megvilágítás és a fotózás helyi technikai korlátai miatt képernyőn nem eléggé érvényesül.
A második kép fekete vonallal kihúzva mutatja az elmosódottabb tagokat, pirossal pótolva, kiegészítve pedig a hiányzó részeket.
Ez az ábrázolás jobban megérdemli a Vénusz nevet, mint a korábban felfedezett vaskos kisplasztikák, melyeket elsietve neveztek el így. Igaz, olykor hozzátéve a szteatopüga, vagy zsírosfarú jelzőt.
Ugyanabban a barlangban látható egy második, ugyanazt a hölgyet ábrázoló féldombormű, melyen jobban látszanak az eredeti vonalak. Ennek képe azonban eddig sajnos nem került fel a hálóra, ezért aki nem ismeri, az jobb híján csak szavakból értesülhet róla. Az elsőre merőleges tájolásban fekszik, tehát a lába nem délnyugati, hanem délkeleti irányba mutat. Ott a mell is megvan, realisztikusabb, mint a második kép skicces kiegészítő kontúrja, mert némileg lecsüngőbb formákat mutat a többszöri szoptatási periódusoknak megfelelően. Különös varázsát az adja, hogy itt jól megőrződött az eléggé csínos fej, és a legfontosabb dolog, amit egy nő magán visel: az arckifejezése. Itt ez kultiváltan, de egyértelműen szerelemre hívó üzenetet közvetít. Van mit csodálni az őskori szobrász fínom ábrázoló művészetén.
