Kínában 3600 éve a Sang dinasztia kezdte el az államépítést. Uralma kb. 3100 éve ért véget.
A kínai államokat rendszerint egy-egy uralmi helyzetet elérő törzs hozta létre. Kialakulásuk később történt, mint a Nílus menti társadalmakban.
A tárgyalt időszakban Egyiptom már régen egységes volt és megkezdte az Újbirodalom kiépítését. Az első, történetileg is dokumentálható kínai állam akkor született, amikor a keleti-délkeleti területekről a Sárga folyó Anyang körüli vidékére beözönlő sangok legyőzték az itt őseredeti műveltséget teremtő népet.A kínai írásmód terjedését illusztráló térképen látható Anyang távolsága a Hszian környéki eredeti műveltségi gócponttól.
A Sangot megelőző, a legenda szerint Hszia elnevezésű dinasztiáról nincs elegendően hiteles tanúság, habár a Sárga folyó menti Ehrlitou közelében sok tárgyi leletet találtak annak négyezer éve kezdődött korszakából.
A Sang kori államról viszont temérdek írásbeli bizonyíték áll rendelkezésre az Anyang környékén bőségesen talált ún. jóslócsontok formájában. Ezeket a királyi prognózisok céljaira használták. Az egyszerű királyi kijelentést, (pl. "bőséges aratásunk lesz") követően a teknősbéka, vagy szarvasmarha csontját tűzön melegítették és a repedésekből következtettek a jóslat érvényére. Ami számunkra fontos: ezt aztán ráírták a csontra. Még lényegesebb, hogy az esemény bekövetkezte (példánkban az aratás) után azt is felírták, hogy a jóslat bevált-e. 3000 hieroglífát használtak. A sokezer csontból a korabeli termelés, vadászat, építkezés, háborúzás, betegségek körébe vágó várakozásaik jellegéről lehet értékes információhoz jutni.
Egykorú ember stilizált portréja: 
Megélhetésük a földmívelésen alapult. Társadalmuk zöme faluközösségbe tartozó földművesekből állott. Szabadok voltak, de a közösség köteles volt az urak földjét is megmunkálni. A törzsi király, a vang volt a föld általános birtokosa, használatra adta át a törzsi arisztokrácia tagjainak. A parasztok rizst, kölest, búzát termesztettek, nagyállatokat tartottak.
Az ásatások számos specializált kézműves műhely maradványait tárták fel.
Technikai fejlettségük különösen magas szinvonalat ért el a kerámika a csontfaragás, a drágakőcsiszolás és a bronzöntés ágazataiban. Mindez arról is tanuskodik, hogy a sangok erősen rétegzett, magas szervezettségű társadalomban éltek, melynek uralkodói kézben tartották a bányászat, szállítás, agyagmodell-készítés, kohászat összetett folyamatait és bonyolult eljárásait. Bronzból fegyvereket, szerzsámokat, kocsikat és nagy mennyiségben áldozati edényeket készítettek. Az utóbbiak szép példája:
A sangok zenéje magas fejlettségű volt.
A tudományok közül az orvoslás, a csillagászat és a naptárkészítés szintén az erős oldalaik közé tartozott.
A sangok erős agyagfalakkal körülvett városokat építettek. Pan Keng király kb. 3300 évvel ezelőtt Anyangból Jinbe helyezte át a fővárost. Innen származik a Sang (Jin) dinasztia kettős elnevezése. A politikai hatalmat a király, (és mai terminológiával) a hercegek és bárók gyakorolták szigorú hierarchikus rendben. Rabszolgákat alig alkalmaztak a termelésben, inkább a ház körüli munkákban. Kiemelkedő eszméjük az ősök tisztelete volt, a jóslatkérések zöme is ennek mikéntjét tudakolta. A vallás is nagyrészt az őskultusz körül forgott, emellett természeti erőket, növényeket tiszteltek. Panteonjuk élén a főisten, Di állott. A kultusz fő eseménye az áldozás volt. Edény italáldozat céljára:
Az ősöknek, a természeti isteneknek állatokat és embereket áldoztak. Királyi temetések alkalmából a testőrség, a feleségek, a háziszolgák követték urukat a halálba. Ötezer így feláldozott ember maradványait lelték meg a kutatók. Az idegeneket, felesleges szolgákat régebben egyszerűen meggyilkolták. A vallás kifejlődésével ezt szent cselekményként hajtották végre. Az áldozati szertartásokat a papok felügyelték. Jóslással is ők foglalkoztak. A társadalmi hierarchiában különleges helyet foglaltak el.
A vallási célú edényeken gyakran ábrázoltak szörnyeket.Az alábbi motívum hasonlít a maja esőisten szimbólumához.Ez talán összefügg azzal, hogy az Újvilág őslakói is a mongolid népességhez tartoztak, csakúgy, mint a kínaiak.
Harminc királyukról tud a krónika, az utolsó kilencről részletesebb írások maradtak fenn. Kiemelkedett közülük az i.e. 1189-ben elhunyt Wu Ding. Személye azért is fontos, mert az ő Fu Hao nevű ágyasát káprázatosan gazdag sírba temették és ez volt az egyedüli sír, melyet nem találtak meg a fosztogatók. Tartalma érintetlenül jutott a jelenkori leletmentők kezébe. Összesen több mint másfél mázsa fínoman megmunkált bronztárgy került elő, ami a királyi család kivételes gazdagságát mutatja.
