Halála után harminc évvel megérdemel egy megemlékezést.
Most biztonságos távolban vagyunk a júliusi naptári évfordulótól, így elkerülhetõ a felesleges vita ennek a jegyzetnek a keltezésérõl. Nem vagyunk az időszerűség rabjai.
Nabokov orosz volt, azon a nyelven írt, majd harmincnyolc éves kora után az angol nyelvû irodalom kiemelkedõ mûvelõje, sõt, modern klasszikusa lett. Bravúros stílusmûvészetét nézték, nem a származását és jöttangol volta miatt senki sem szapulta. A nagy port felvert "Lolita" egy kamaszlány iránti, tehát pedofil szerelem s kölcsönös erotikus szenvedély története. Nagyon csekély mértékben lehet bûncselekménynek tekinteni. Belsõ feszültségét az teremti meg, hogy ezzel a szerelemmel mégis együttjár a marcangoló bûntudat a fõhõs katolicizmusa miatt.
Nem a tárgyválasztás dönti el egy regény esztétikai minõségét. A maga korában perverznek tekintett témákat többen emeltek mûvészetté. Például Th. Mann: a vérfertõzõ bûnös, majd pápa, a Wa¨lsungvér testvérpár, vagy egy velencei haláleset történetében. Hõsei felejthetetlen egyének és ilyenek Nabokov regényalakjai is.
A Lolita sikere nem homályosíthatja el a többi alkotást. Nagy szenvedélyeket írt le távolságtartó módon, kiegyensúlyozott elmével, mintegy 'harag és részrehajlás nélkül'. A történelmi tanulmányokkal érintkezik Nabokov megalkuvás nélküli totalitarizmus-kritikája. De ezt sem történészként, hanem a szépíró közvetett módján viszi végre: mesterien megírt alakokon keresztül. A "Baljós kanyar" egy közösségi jelszavakkal operáló balos diktatúra képe. A hatalomhoz jutott terroristák elrabolják az ellenfél, Krug professzor fiát, hogy az apát kegyetlen lélektani zsarolásnak vessék alá. Minden eszköz alkalmazását megengedettnek tartják. (Mint azok az ultrajobb terroristák, akik az életrajzi Nabokov antikommunista apját megölték, mert nem volt eléggé szovjetellenes.)
Külön lehetne méltatni Nabokov bravúros mûfordításait.
Nabokovnak nem voltak nevelõ szándékai. Öntörvényû mûvészete felülírta a morális didaktikát, az egykönyvû világnézeteket, országos korlátoltságokat. Írásmódjának szecessziós cizelláltsága posztmodern szerzõkre is hatott. Maga is a komolyság és a groteszk közti keskeny pallón egyensúlyozott sikerrel. A világot nem kívánta megjavítani, mégis hírt adott elgondolkodásra késztetõ erkölcsi döntésekrõl.
Nála, csakúgy mint a többi nagy írónál, a regényhõsök az elsõ fejezetek után már a saját pályájukat futják be és sorsukat önálló személyiségük is meghatározza. Ílymódon a regény bizonyos részben saját magát írja és sokszor a szerzõ eredeti elképzelésétõl függetlenül, a korabeli ember képére és hasonlatosságára alakul.
