Az európai ember önmagát hozza nehéz helyzetbe, ha nem számol India, Kína és más távoli országok tapasztalataival és nem gazdagítja velük saját életmintáit.
Akkor együgyûen gondolkodik és cselekszik ahhoz a planetáris tevékenységi pályához képest, amit be kell játszania. Más kontinensek fõképpen angolszász többségû országai is osztoznak ebben a szemléletben. Ilymódon a nyugati emberrõl van szó, bizonyos szempontból szûk látókörérõl. Szûkagyúsága a gõggel jár együtt. Akkor kezdõdött nála ez a lelkibaj, amikor technikai, gazdasági és katonai fölényben volt más bõrszínû emberekkel szemben. Ha érdeke úgy kívánta, elnyomhatta õket és modern barbárok módján ezt meg is cselekedte. Most viszont fokozatosan az õsrégi civilizációs tapasztalatokat öröklõ Kína és India kerül gazdasági fölénybe. A nyugati embernek, hogy a versenyben helyt álljon, tudnia kell az életrõl mindazt, amit a távol-keletiek tudnak. Átvenni nem muszáj, ismernie kötelezõ. Abból sem minden használható a számára, és az európai, amerikai embernek a kultúrájában nem kell indusssá, vagy kínaivá válnia. De ha megõrzi a felsõbbrendûségi mítoszát, barbár tudatlanságát, saját gõgje miatt a maga túlélési lehetõségeit csökkenti.
