Az évforduló naptári dátumától megfontolt távolságban, de még halálának ötvenedik esztendejében: beszéljen a verse.
IMA A GYERMEKEKÉRT
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tõlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek õket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, õsz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fû, kõ, légy párna a fejük alatt.
Kináld õket gyümölccsel, almafa,
tanítsd õket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élõ és holt anyagok,
tanítsátok õket, felhõk, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tûz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tûz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tûz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
Szabó Lõrinc könyörgése
2007.11.24. 15:21 Italo Romano
Szólj hozzá!
Címkék: asszociációk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ismeretvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr785048204
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
