Európa mai arculatát egy eredendően Kínából kiinduló lökésszerűen továbbhaladó népmozgás kezdte formálni.
A Csin korban megkezdték, a Han korban (2200 évvel ezelőtt) visszafordíthatatlanná tették a hunoktól való felszabadulást. Ehhez az épülő Fal nem lett volna elegendő. Egy fal csak védelmi létesítmény. Támadni kellett. Ez akkor vált lehetővé, amikor a kínaiak rendszeres utánpótlást kaptak a ferganai medencében kinemesített harci lovak állományából. A Han-kori Kína a mai országnak csak egy kis részére terjedt ki. A hadászati kezdeményező pozíció elérése után visszaesések és külső uralmak következtek, de a birodalom - fellendülései és kudarcai révén egyaránt - állandó hatást gyakorolt a nyugati világra.
A hunok vándorlásait a keleti népekről közölt bejegyzésben, főleg kommentek formájában részleteztem. Most az általuk a germán törzseknél okozott migrációs lökéssorozatról számolok be. Az említett törzsek egyik korai elhelyezkedési alakzata a következő volt:
A térképen sok tucat törzs látható, a kisebb csoportokkal együtt a számuk a százat is eléri. Csak néhányuk nevezhető önálló népnek, az etnogenézis fő szakasza még hátra van. De már megindult. A mai szemnek szokatlanul nagyfokú etnikai tarkaság nemcsak a germán, hanem az egyéb területekre is jellemző.
.bmp)
Az egyik korai germán migráns csoport a nyugati gótok = vizigótok közössége.
A keleti gótok vándorlásuk egyik korai szakaszában a mai Ukrajna térségében éltek:
A keleti (osztro) gótok és a vizigótok időközönként váltogatták a háborús és a szövetségesi állapotot a hunokkal, a Kelet- és a Nyugatrómai Birodalommal. Az ariánus vallás hívei, később egy részük áttér az akkor még dogmatikailag egységes római-bizánci kereszténységre. A vizigótok változatos fejlemények után a mai Spanyolországban kötöttek ki. Uralmukat majd a mórok döntik meg. Az osztrogótok késői elhelyezkedésének Itália volt a súlypontja.
A hunok legfőbb germán szövetségesei a gepidák, akik a velük ellenséges osztrogótokkal és vandálokkal állottak harcban. Attila halála után azonban ők vezetik és viszik győzelemre a küzdelmet annak fiai ellen. A hun dominanciát egy időre gepida uralom váltja fel. De már régóta erősödik az a törzs, amelyet a rómaiak sem tudtak leigázni, és amely végül saját uralma alatt egyesíti Nyugatot:a frankok népe. Az ő nemzetségi szervezetük és a római birodalom átalakuló társadalomszervezete elegyedik a fokozatosan kialakuló feudalizmusban. Ezzel összhangban állott az általuk az évezred közepén felvett római kereszténység. A régi nemzetségi demokráciát uralmi és alávetettségi viszonyok váltották fel.
A hun nyomás miatt Róma kivonta csapatait Britanniából, melynek területét a különböző kelta eredetű lakosság vette újra birtokba. Nem sokra rá két germán törzs, az angolok és a szászok foglalták el annak egyes részeit. Visszaszorították, de megsemmisíteni nem tudták a keltákat. Azok utódainak egy része ma is önálló etnikum. Többségük összeolvadt az angolszász populációval, majd a hódító dánokkal, normannokkal, stb. Így függ össze a mai angol nemzet kevert származási összetétele a hun hódítással és végső soron a kínai birodalom kialakulásának folyamatával. Az utóbbi nemcsak erre, hanem az egész mai európai világ formálására hatott.
