Nyitott gondolkodású embert a nem szokványos nézetek is érdekelhetik.
A címben jelzett elemzés Zarathustra, Mózes, Jézus, Mohamed próféciáiban szereplõ kijelentésekre terjed ki. (Whizkid aláírással az everything com címen jelent meg). Reálisnak tekinthetõ, vagyis valaha létezett történeti személyek által kapott sugallatokról szól. Az európai hitvilág alapjait érinti.
A bírálat részben arra vonatkozik, hogy a hívõk számára az egyik fõ forrás a nevezett próféták szava. Kijelentésük arról, hogy kijelentés történt. Õk maguk mondják azt, hogy isteni kinyilatkoztatást hallottak. Saját tévedésük, félreértésük, téves érzékelésük lehetõségét a vízionáló próféták kizárják. Õk maguk elhitték azt, amit a látomásuk tárgya közölt velük: hogy Istennel beszélnek. A hívõk a magasabb szintû kijelentésrõl az azt missziósan közvetítõ embertõl értesülnek. Nekik is ki kell zárniuk a próféta téves érzékelésének, hibájának lehetõségét. A vallási meggyõzõdés azon alapszik, hogy elhiszik egy ember szavait, a szavak viszont tévesnek is bizonyulhatnak, ami elõbb-utóbb ingataggá teszi a meggyõzõdést és a hozzá kapcsolt erkölcsöt.
A bírálat másik vonulata arról szól, hogy a szakrálisan tisztelt könyvek a kijelentett elveken alapuló vallásos meggyõzõdést egyedi, idõhöz és helyhez kötött eseményekkel is alá kívánták támasztani. Megtörtént dolgokat részben, vagy egészében tévesen, hibásan írhattak le, a narratíva másik része pedig mûvészien megformált hitlegenda, hitrege, vagyis fikciós jellegû volt. Amikor a hitet történetek támasztják alá, a történetekrõl pedig kiderül, hogy tévesek, vagy mesések, a bizonyosságot keresõ hit könnyen meginog. Vele inog a valláshoz kötõdõ morális meggyõzõdés is.
A klasszikus buddhista a fentiek helyett azt tanácsolja, hogy az ember ne isteni kijelentésre és ne történeti esemény, (például az elsõ emberpár bûne) miatti szenvedésre alapozza a meggyõzõdését. Azt a szemléletet terjeszti, hogy az egyéni szenvedésnek elsõsorban az egyén életfelfogása és gyakorlata az okozója. Az ebbõl kivezetõ útat határozott magatartási normákkal jelöli ki. Ezek betartása a leginkább igényes etikai követelményeket is kielégíti, anélkül, hogy ehhez bármelyik említett vallás embertõl különbözõ lényeit kellene segítségül hívnia. Magasrendû erkölcsöt hirdet és gyakorol, amihez nincs szüksége a teista hitvilágra és annak metafizikai elképzeléseire.
