Szerintem LaMicoque az ideális lakóhelyi környezet.
Meredek sziklafal alján kucorgó házacskák. A hajlék nem válik külön a tájtól. Miért tenné? A benne lakó ember maga is az élő természet egyik testrésze.
Egyidejüleg mozog és mégis mindig a helyén marad az életadó víz. A régi hiedelem értelmében ez a világ egyik fő eleme. Cseppjei erősebbek a szilárd kőzetnél. A sebes folyó pár millió év alatt mély árkot vágott magának a szervetlen anyagba. Ami csak ma szervetlen. Néhány száz millió éve még parányi élőlények mészhéja volt. Az ő anyagcseréjük alkotása.
Ama parányi élőlények másik része kovasavakból építette fel a maga kis védő burkolatát. Az itt talált kova a mészkő mellett az ember által készített első eszközök alapanyaga lett. A sziklafalban rejlő hatalmas barlangi járatokban fémillió éves kőbaltákat találtak. A kova segítségével az ősember tüzet csiholt. Így működött közre a kezdetkori élőlények közvetítésével ránk származó kova a második világelem, a tűz fenntartásában. Egy harmadik világelem, a föld szerepét itt a dús növényzet mutatja. Az őskori táplálékláncban is ebből éltek az állatok és emberek. Meg a vízben úszkáló halból. Nem élhettek volna levegő nélkül. Annak létezéséről nem tudtak, az eget tartották a negyedik őselemnek.
A legősibb hit szerint az egész világ a szerelemből lett. Mintha ez hiányozna abból a szép együttesből. Vagy mégsem? Vessünk egy pillantást a képre. A virágokra.
