Óegyiptomi istenpolitika Marczali Henrik szavaival és helyesírásával.
(Történeti előzmény: a 18 dinasztia idejében Egyiptom világhatalom lett. A dinasztia legnagyobb uralkodója, III. Thutmosis - i.e. 1504-1450 - elfoglalta Közel-Keletet és a Nílus-vidék nagy részét.)
„A tizennyolczadik dynastia trónralépése és nagy tettei nem csak Thebaenek szerezték meg az elsőséget Egyiptomban; hanem istenét Ámont is a többi egyiptomi városok istenei fölébe emelték. Ámon az északon és délen összehalmozott zsákmányból talán még többet kapott, mint magok a királyok. Őt illette a csatatéren összegyüjtött hadizsákmánynak, az ellenségen felhajtott adónak, a rabszolgaságra hurczolt foglyoknak jelentékeny része. Ez a gazdagság, nemzedékről nemzedékre, rendszeresen nőtt s a főpapot majdnem olyan hatalmas személyiséggé emelte, mint maga a fáraó. Az igazság jogos látszatával mondhatták az emberek, hogy Ázsia meghódítására első sorban és egyedül az ő érdekében vállalkoztak az egyiptomiak. Az anyagi hatalommal egyenes arányban nőtt a szellemi hatalom. A papok, a mint látták, hogy Thebae királya a világ hódolatát fogadja, elhitették magokkal, hogy Ámonnak viszont az ég hódolatára van joga, s hogy ő az igazi isten, a ki mellett a többi isten számításba se jöhet.
A régi szövegekből, a melyekben megtalálták az istenegységre törekvés csiráját, megállapították az istenegység dogmáját és mindent elkövettek, hogy azt az ország többi részére is ráerőszakolják. Ámon volt az, a ki mindig és mindenütt győzött: ő lett hát az ő szemökben az egyedüli isten. A királyok kedvetlenűl látták a papi nagyravágyásnak ezt a következetes fejlődését s előre igyekeztek biztosítni magokat az abból származható hatalombitorlási kisérletek ellen. Valami csodás álom hatása alatt, már IV. Thutmosz kiásatta a homokból a nagy Sphinxet és fölelevenítette a Harmakhuti, (a nap a két éghatáron), régi tiszteletét; III. Amenhotpu, régi heliopolisi hagyománynyal kapcsolatban, átvitte Thebaebe Áton, a naptányér, vallását s uralkodásának X. évében ünnepet rendelt a jövevény tiszteletére. Fia IV. Ámenhotpu még tovább ment vakmerőségében; hogy annál biztosabban végezzen a főpappal, úgy gondolta, hogy elveszi Thebaetől a husz századig élvezett székvárosi méltóságot s uj székvárost alapít, a melynek istene majd Ámon helyébe lép, mint főisten.” (M.H.:Nagy képes világtörténet 12 kötetben.)
(Újabb átírásban Thutmosz=Thutmosis, Amenhotpu=Amenhotep.)
