Bölcs tartózkodás, vagy kollektív kényszerneurózis?
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Vaccshagotta remete felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost Vaccshagotta remete:
- Azt az elméletet vallja-e, Gótama úr, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?
- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.
- Tehát azt az elméletet vallja Gótama úr, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?
- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.
- Vaccsha, az az elmélet, amely szerint a világ örökkévaló (vagy nem örökkévaló, stb.), pusztán tévhitek sűrűsége, bozótja, szemfényvesztése, zűrzavara, béklyója, és szenvedéssel, bajjal, kínnal, gyötrelemmel jár.
Buddha csak olyasmiről alkotott véleményt, ami a megértett, átgondolt, átérzett, általánosított emberi tapasztalatból megismerhető. Óvott az ezen a körön kívül eső ingoványos területtől, melyen járva az elme olyan bizonytalanná válik , hogy ez lelki zavarokat okoz. Ezért a világnak valamely időpontban történt létrejötte, keletkezése sem tartozott az általa vizsgálhatónak tekintett témák közé. Ha ezt a megállapítást fokozni lehet: még ennél is kevésbé foglalkozott azzal, hogy teremtés útján jött-e létre a mindenség. Ezekről a kérdésekről nem állított semmit, azt sem, hogy a világ örökkévaló.
Bölcsen tartózkodó nézeteiből mindenki nyugodtan elfogadhatja a lelki zavarok összefüggését az említett spekulációkkal. Az efféle témákon való rágódás még napjainkban is a kollektív kényszerneurózis egyik eleme.
