Történetük kezdetei
A héberek, zsidók az archaikus korszak vége felé alakultak önálló néppé. Akkor, amikor már több ezer éve létezett a keleti társadalmak fejlett termelési, igazgatási és szellemi kultúrája. Utóbbiakhoz képest elkésve, rövid idõ alatt tértek át a vándorló állattartásról a földmûvelésre, a nomadizálásról a civilizációra. Mibõl éltek, hogyan szervezõdtek - ez életmódjuk két fõ ismérve.
Juhokat, kecskéket és szamarakat legeltettek, egymástól távoli, lazán kapcsolódó közösségekben, mint a többi beduin típusú népcsoport az i.e. II. évezred derekán. Kultúrájuk sokkal szegényesebb volt, mint a városokban, oázisokban letelepült semita földmûvelõké, például a kánaánitáké. A zsidók az ezek szomszédságában található legelõkön pásztorkodtak.Technikai és szellemi mûveltségük kezdetleges volt, keramikát, fémöntést, házépítést alig folytattak.
Nemzetségi, törzsi keretekben éltek. A többi népcsoporttal együtt az idõközben kibontakozó karaván kereskedelemben is részt vettek. Nem lehettek gazdagok, hiszen az éhinség elõl kéredzkedtek be a termékeny egyiptomi földekre. Menekülésük után a sivár sinai pusztákon próbálták folytatni a legeltetõ életmódot. Erre fõképpen a Dzsebel Musza környéki , viszonylag termékenyebb szállásterületükön volt módjuk. A kiszemelt végleges kánaáni letelepedési helyük katonai meghódításának céljából itt törzsszövetséget kötöttek.
Szervezõdésük módját is ez a stratégiai cél határozta meg. Országnak híjával voltak, mégis meg kellett valósítaniuk egy állam néhány feladatát, hogy ütõképes hadsereget alakítsanak és lefolytassák a kíméletlennek ígérkezõ területfoglalási küzdelmet a most már fõ ellenségnek tekintett kánaánita etnikai rokonaik ellen. Babiloni és részben egyiptomi mintára, saját érdekeikhez igazítva, kormányzási elveket, magán- és családjogot, mindennapi erkölcsöt, egészségügyi szabályokat fogalmaztak meg mindenki számára kötelezõ normák formájában. Kijelölték a rabszolgaság intézményes kereteit. A törzsszövetségi uralmat az orientális birodalmakhoz hasonlóan, vallási keretekben szervezték meg. A széthúzó és egymással vetekedõ törzseket egyetlen szövetségi istenség abszolút hatalma alá rendelték. Prófétáik ennek kijelentéseire hivatkoztak, hogy az engedelmességet kikényszerítsék. A direkt kényszer sem maradt el: a szabályok megsértõit kivégezték.
A sémi pásztorok vándorlása és honfoglalása közben létrejövõ társadalom egyértelmûen az archaikus Kelet hagyományait folytatta. Az európai civilizációnak nem lehetett sem az elõképe, sem a mintája. Az utóbbi az évszázadokkal korábban létrejött politeista krétai és acháj városállamok gyakorlatából fejlõdött ki.
Nemzetségi, törzsi keretekben éltek. A többi népcsoporttal együtt az idõközben kibontakozó karaván kereskedelemben is részt vettek. Nem lehettek gazdagok, hiszen az éhinség elõl kéredzkedtek be a termékeny egyiptomi földekre. Menekülésük után a sivár sinai pusztákon próbálták folytatni a legeltetõ életmódot. Erre fõképpen a Dzsebel Musza környéki , viszonylag termékenyebb szállásterületükön volt módjuk. A kiszemelt végleges kánaáni letelepedési helyük katonai meghódításának céljából itt törzsszövetséget kötöttek.
Szervezõdésük módját is ez a stratégiai cél határozta meg. Országnak híjával voltak, mégis meg kellett valósítaniuk egy állam néhány feladatát, hogy ütõképes hadsereget alakítsanak és lefolytassák a kíméletlennek ígérkezõ területfoglalási küzdelmet a most már fõ ellenségnek tekintett kánaánita etnikai rokonaik ellen. Babiloni és részben egyiptomi mintára, saját érdekeikhez igazítva, kormányzási elveket, magán- és családjogot, mindennapi erkölcsöt, egészségügyi szabályokat fogalmaztak meg mindenki számára kötelezõ normák formájában. Kijelölték a rabszolgaság intézményes kereteit. A törzsszövetségi uralmat az orientális birodalmakhoz hasonlóan, vallási keretekben szervezték meg. A széthúzó és egymással vetekedõ törzseket egyetlen szövetségi istenség abszolút hatalma alá rendelték. Prófétáik ennek kijelentéseire hivatkoztak, hogy az engedelmességet kikényszerítsék. A direkt kényszer sem maradt el: a szabályok megsértõit kivégezték.
A sémi pásztorok vándorlása és honfoglalása közben létrejövõ társadalom egyértelmûen az archaikus Kelet hagyományait folytatta. Az európai civilizációnak nem lehetett sem az elõképe, sem a mintája. Az utóbbi az évszázadokkal korábban létrejött politeista krétai és acháj városállamok gyakorlatából fejlõdött ki.
