A faj : biológiai jelenség. Nem alkalmazhatók rá etikai normák.
Az emberfaj egésze, mint az élő természet része, sem nem jó, sem nem rossz. Ha a mi saját fogalmainkat vetítenénk ki az egész természetre, a rossz alapesetének az azonos fajú egyedek elpusztítását kellene tartanunk. A négylábúak zöménél ösztön gátolja a fajtársak megölését. Az embernél ez az ösztöni tiltás hiányzik, vagy legalábbis ki van kapcsolva. Viszont a túlnyomó többségnek olyan ösztöni késztetése sincs, hogy gyilkolja embertársait. Általános emberi rossz nem létezik.
Az előző bekezdés a fajról íródott, most pedig a személyiségről lesz szó. Az mindig individuális. Legalább három meghatározója van: szomatikus, pszichés, szociális. Hatásuk öszefonódik. Az egyes ember lehet rossz. Ez az ő személyes felelőssége és szabadsága. Míg az általában vett Gonosznak nem azt mondom, hogy távozz, hanem azt, hogy nem létezel, egyes emberek gonoszságát tapasztalati tényként ismerem el. Mint minden, ez is változásnak alávetett és egyénenként különböző módon létezik, vagy nem létezik.
Mindig van egy kisebbség, amely a maga gyilkos ösztöneit szabadjára próbálja engedni. A többség általában valamilyen tekintély alá rendelve, annak ösztönzésére cselekszik. Amikor tömegbe verődik, emócionálisan kiegyensúlyozatlanná válik és átveheti egy aktív kisebbség beállítódását. Olyan tettekre lehet képes, amelyeket egyénileg nem követne el. A gonosz tömegcselekmények eredete nem a genetikailag kódolt ösztönökben, nem az emberi pszichikum örök tulajdonságaiban, hanem a szocium mindenkor változó konkrét hatásában rejlik.
A nagy létszámokat manipulálók a maguk érdekében mindig felhasználták az érzelmi labilitást, az értelem meggyengülését és a tudás hiányát.
