A hajdani korokba tett tanulmányi körútat ma befejezem.
Mivel a blogtéri bejegyzéseim első éve is most zárul, néhány észrevételt teszek az eddigiek alapján.
Az ú.n. művelt közönség zöme csak az utolsó két évezred fejleményeivel számol. Hagyja magát bezárni ebbe a kétezer évbe. Nincs gondja az előző 2000 évvel és a még régebbi kétezer évekkel. Az emberi jelenségről beszerzett tudása ennyiben bornírt (korlátolt), torz. Nincs összehasonlítási alapja, ezért saját magát sem ismeri eléggé.
A legősibb multról szóló tudás saját természetes és kulturális ösztöneinkről tájékoztat. Ha egy 30000 éves barlangrajzot nézek, azt gondolom: aki készítette, olyan volt, mint mi vagyunk. Ha nem is ugyanolyan.
A hajdankor nyomai többnyire nem alfabétikus jelekben maradtak ránk. A későbbi városi életmódról viszont már írások szólnak. Az ötezer évvel ezelőtti időtől kezdve minden lényegest megtudhatunk a városok, államok, birodalmak életmódjáról és művészetéről. A középkor elejétől fogva az emberi társadalom csak az ókori civilizációkban már többször lejátszott színjátékokat ismétli magasabb technikai szinvonalon.
Olykor még fogok írni a régi időkről, nem sorszámozva a bejegyzéseket.
