A buddhizmusról szóló legutóbbi bejegyzés után most a római vallást veszem sorra és Guillaume Apollinaire írását ajánlom az olvasó figyelmébe. Delhonneau abbé a makacsságukról ismert kelták leszármazottja volt. A francia pap audienciát kért a római pápától. Arra a bizonyosságra jutottam, vallotta meg, "hogy dogmáink nem isteni eredetûek...Egyetlen ága sincs a tudománynak, amely kétségtelen tényekkel ellent ne mondana a vallás úgynevezett igazságainak."
Mire a pápa azt felelte, hogy minden pap ismeri ezeket a kételyeket. Vonuljon félre egy idõre és majd visszanyeri hitét. Delhonneaut viszont az a kijelentés ragadta meg, hogy a pápa is ismeri ezeket a kételyeket. "Vallja be, Szentatyám, hogy a tiara, mely homlokát ékíti, szentelt hazugságoktól súlyos! A pápai hatalom valóságos terhe a félelem, a rettegés attól, hogy a szentatya évszázados hazugságok segítségével uralkodik..."
Amikor a pápa megkérdezte az abbét, hogy mindezzel hová akar kilyukadni, látogatója a pápai csalatkozhatatlanságra hivatkozott. Amit hitbéli dolgokban a szentatya kijelent, azt minden hívõ köteles elfogadni. "Hirdesse ki, hogy a katolicizmus praktikái babonás jellegûek! Nyilatkoztassa ki, hogy vége az Egyház évezredes diadalmas szerepének! Emelje dogmává mindezeket az igazságokat, s akkor elnyeri az emberiség háláját! Méltóképpen száll le a trónusról, amelyen a tévedés hatalmával uralkodott, s amely trónt ezentúl senki sem foglalhatja el jogosan és törvényesen, ha a Szentatya kijelentette, hogy örökre üresen kell maradnia!"
A pápa felállt és szó nélkül távozott. "Nem sokkal késõbb a pápai kúria új püspökséget alapított Fontainebleauban, és fontainebleau-i püspökké Delhonneau abbét nevezte ki."
(Az abbé vallomása ennek nem állott az útjában. A püspökök nagy többsége már régen elveszítette hitét a vallási dogmák isteni eredetében, a katolicizmus babonás praktikáiban. Az õ gondolataikat is áthatotta ezek tagadása, de õk magukban tartották felismeréseiket. Csakúgy, mint a pápa. )
Idézetek forrása: "A csalatkozhatatlanság" c. novella. Ford.: Réz Pál. Saját észrevételem zárójelben olvasható.
Római dogmák
2006.11.22. 22:00 Italo Romano
Szólj hozzá!
Címkék: asszociációk csalatkoztathatatlanság
A bejegyzés trackback címe:
https://ismeretvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr465048324
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.