Halottak napjára.
Színhely: magyar hadifogolytábor Szibériában. Idõ: elsõ
világháború. Meghozták az otthonról jött postát. A fogoly rápillantott
az apjától kapott levelezõlapra. Könny szivárgott a szemébõl.
- Meghalt az anyám.
Társa megnézte a lapot:
- De kérlek...hiszen itt nincs szó errõl! Honnan veszed?
A fogoly hallgat. Pontos ember az apja, minden leírt
betüjének indoka van. A múltkori levelet így kezdte: "Kedves Fiunk..."
Most meg így: "Édes Fiam..." Kemény ember, de most a szokottnál
melegebben ír. A végére odaírja, hogy csókol feleséged, kisfiad,
szeretõ apád. A Mamát nem említi. Így írja meg...Nem bírja másképp.
A fogoly választ fogalmaz. Röviden beszámol életérõl. Úgy, mint máskor...
Csak a végére nem írja oda, hogy anyám kezeit csókolom.
Forrás: Markovits Rodion: Szibériai garnizon.
Szólj hozzá!
Címkék: asszociációk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ismeretvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr405048336
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
