Szófia beszéd. Szép magyar szó lett régi nyelvünkben. Álokoskodást értettek alatta. Persze, ha valamit nem érünk fel eszünkkel, az még nem szofizma, álbölcsesség. A görög szofistáknál ilyesmi is elõfordult, de többnyire megszívlelendõ módon érveltek. Példának okáért, egyik korai képviselõjük szerint:
"a törvényesség mind a közösség, mind az egyes ember számára a legkiválóbb, a törvénytelenség pedig a legrosszabb állapot."
...
"Az is a törvényességnek köszönhetõ, hogy az embereknek az idejüket nem kell pártharcokra pazarolniuk, hanem az élethez szükséges tevékenységek elvégzésére fordíthatják."
...
" A törvénytelenség állapotában... a szerencsétlen helyzeten meg nem lehet úrrá lenni: a bizalom és a társas együttlét hiánya miatt mindenfelé eluralkodik.
Ugyanezen okok miatt...belsõ polgárháború is könnyebben tör ki s ha még nem következett be, hamarosan bekövetkezik. A pártharcokban a kölcsönös ármánykodás az oka ennek: ez ugyanis a polgárokat fogékonnyá teszi arra, hogy egész életüket pártvillongásokban és egymás elleni áskálódásokban éljék le."
Erre még mindig az válaszolható, hogy a szofisták talán hülyék voltak. Amibõl viszont két irányban lehet folytatni a diskurzust. Vagy úgy, hogy "mi viszont okosak vagyunk".
Vagy így: lehet, hogy a szofisták hülyék voltak, de mi még hülyébbek vagyunk.
_________
A hat és fél éve megjelent poszt nézettsége az alábbi volt:
|
2006-10-21 |
1174 |
