"Pajtás hát persze mozog a föld/ de nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak/ a tökfejünek..."
Több mint három éve, 2006. szeptember 20-án írtam az alábbi, irodalmi forrásokat idéző bejegyzést, amit most, a téma iránti érdeklődés bizonyos élénkülését tapasztalva, csekély szerkesztési módosítással megismétlek.
Kulcskérdés volt a kopernikuszi tan, amely nélkül az egész téma érthetetlen.
1616-ban az Inkvizíció teológiai szakbizottsága indexre teszi Kopernikusz fõ mûvét. 1624-ben Galilei elkezdi írni a Kopernikusz és Ptolemaiosz rendszerét párbeszédekben összehasonlító Dialogo-t, amely 1632-ben jelenik meg. A többi között ez áll benne:
..."az égitestek sorrendje és a Mindenség általunk ismert részeinek elrendezése is bizonytalan volt Kopernikusz fellépéséig. Õ volt az, aki elõször fedte fel elõttünk az épület igazi szerkezetét, õ világosított fel bennünket arról, hogy a Venus és a Merkur meg a többi bolygó a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül.... ” (231.l.) "Az elmult négy nap vizsgálatai tehát fontos bizonyítékokat szolgáltattak a kopernikuszi rendszer igazsága mellett..." (235.l., az 1983-as magyar nyelvû kiadás alapján.)
..."az égitestek sorrendje és a Mindenség általunk ismert részeinek elrendezése is bizonytalan volt Kopernikusz fellépéséig. Õ volt az, aki elõször fedte fel elõttünk az épület igazi szerkezetét, õ világosított fel bennünket arról, hogy a Venus és a Merkur meg a többi bolygó a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül.... ” (231.l.) "Az elmult négy nap vizsgálatai tehát fontos bizonyítékokat szolgáltattak a kopernikuszi rendszer igazsága mellett..." (235.l., az 1983-as magyar nyelvû kiadás alapján.)
A szerzõt a „Szent Hivatal” kollégiuma elé idézik. Németh László, korabeli feljegyzéseket a maga módján értelmezve, így képzeli el Galilei 1633-ban, 68 éves korában történt megkínzását :
„Lukács mester - a hóhér -leveti a vádlott kabátját. Ráteszi a hevedert.A vádlott remegve néz körül és elsírja magát. ....Meghúzzák a kötelet.
Galilei: Jaaaj...Mi történik velem...A csontjaim! Ó! Hogy nem tud kiszakadni belõlem a lélek.
Leeresztik a kötélrõl, de nem mondja azt, amit várnak tõle.
Sinceri (a hóhérhoz): Húzd meg mégegyszer.
Galilei: Jaj, jaj...( További kínzást érzékeltetõ szünet.) Nem bírom tovább... Vallok...
Maculano: Beismered tehát, hogy a könyvedet a kopernikuszi tanok elfogadtatására írtad?
Galilei: Be.
(Németh László: Történeti drámák. Bp.1957. 228-229.l. Ezzel a beismeréssel máglyára is kerülhetne. De megkímélik életét és ehelyett életfogytig tartó háziõrizetre ítélik, a következõ párbeszéd után.)
Gipsius: Megesküszik rá, hogy a föld mozdulatlan?
Galilei: Meg.
(I.m.,239.l. Ezt az esküt nagy nyilvánosság elõtt is meg kellett ismételnie.)
„Lukács mester - a hóhér -leveti a vádlott kabátját. Ráteszi a hevedert.A vádlott remegve néz körül és elsírja magát. ....Meghúzzák a kötelet.
Galilei: Jaaaj...Mi történik velem...A csontjaim! Ó! Hogy nem tud kiszakadni belõlem a lélek.
Leeresztik a kötélrõl, de nem mondja azt, amit várnak tõle.
Sinceri (a hóhérhoz): Húzd meg mégegyszer.
Galilei: Jaj, jaj...( További kínzást érzékeltetõ szünet.) Nem bírom tovább... Vallok...
Maculano: Beismered tehát, hogy a könyvedet a kopernikuszi tanok elfogadtatására írtad?
Galilei: Be.
(Németh László: Történeti drámák. Bp.1957. 228-229.l. Ezzel a beismeréssel máglyára is kerülhetne. De megkímélik életét és ehelyett életfogytig tartó háziõrizetre ítélik, a következõ párbeszéd után.)
Gipsius: Megesküszik rá, hogy a föld mozdulatlan?
Galilei: Meg.
(I.m.,239.l. Ezt az esküt nagy nyilvánosság elõtt is meg kellett ismételnie.)
A Kolosszeum egyik köve alatt, Karinthy Frigyes költõi képzelete szerint, levelet hagy az utókornak, aminek a vége így hangzik:
„Pajtás hát persze mozog a föld
De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak
a tökfejûnek aki vígan száguld vele s el se hiszi
Bár állana meg és dõlne dugába és omlana össze...”
(K.F.: Nem mondhatom el senkinek. Budapest, 1977,145.l.)
„Pajtás hát persze mozog a föld
De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak
a tökfejûnek aki vígan száguld vele s el se hiszi
Bár állana meg és dõlne dugába és omlana össze...”
(K.F.: Nem mondhatom el senkinek. Budapest, 1977,145.l.)
