A lactose tolerancia kulturális természete.
*
Az ember faji természetéről írva megemlítettem a többi húsevõvel közös, genetikailag programozott elsõdleges parancskészletet, amely a létezéshez és szaporodáshoz szükséges magatartást írta elő. Ezt azzal folytattam, hogy a sapiensnél a többi emlõs állattal közös késztetésekre egy másodlagos parancskészlet települt. Létrejött egy minõségileg új, specifikus létezésmód és magatartás: a létfenntartási kultúra. Ennek a genetikailag kódolt mozzanata, az elemi kulturális készség öröklõdik. A dns, mint memóriatároló elraktározza a tartóssá vált emberi életmódban újonnan elsajátított, sok nemzedék által begyakorolt kulturális képességeket és továbbörökíti őket. Ilyen az emberi diéta egy része is. Most erre hozok fel egy példát. Ezutáni elbeszélésem még egy darabig a zsákmányoló életmódot folytató emberrel fog foglalkozni. De a kulturális készség öröklődését alátámasztó legfrissebb kutatási termék a mezőgazdaság létrejötte utáni korszakra vonatkozik. Így a kronológiai merevséget félretéve, időben előreszaladva, röviden ezt ismertetem.
A lactose toleranciát, vagyis a tejcukor emésztését és felszívódását engedélyező gén a modern embernél hosszú ideig csak a kis gyermek anyai táplálása idején működött, majd néhány év alatt kikapcsolódott. A tejcukor bontását végző lactase enzim termelése az emberek többségénél felnőtt korban megszünt. A gének ki és bekapcsolását, illetve intenzitásukat dns környezetük szabályozza. A dns állománynak csak mintegy 5%-a tartalmaz géneket, a többi rész egyik feladata éppen a gének kondicionálása, kapcsolgatása.
A szarvasmarhatartás terjedésével az emberek addig nem ismert hatalmas táplálkozási energiahordozóhoz jutottak. Az ezt megemészteni képes populáció demográfiai növekedése megtízszereződött. Azok voltak képesek megemészteni, akiknél egy genetikai mutáció miatt a lactase enzim termelése felnőtt korban sem kapcsolódott ki. Arányuk a lakosságban egyre nagyobb lett. Ez a mutáció és a természetes kiválasztódás együttes következménye, tehát az evolúciós komplexum eredménye volt.
A folyamat nem vezethetett totális átalakuláshoz, hiszen, mint ismeretes, a mai emberiség egy része is képtelen feldogozni a tejcukrot.
Fontos a folyamat konvergens jellege, vagyis az, hogy minden égtájon egymástól függetlenül ugyanahhoz az állapothoz vezetett: Európában, Afrikában, a Közel-Keleten, az Indus völgyében és másutt. A feltétel a szarvasmarha tartás elterjedése volt. Az egyik legkésőbbi esetet mostanában találták meg Kelet-Afrikában, ahol a tejelő állattartás és vele együtt a lactose tolerancia csak mintegy 3000-3500 évvel ezelőtt fejlődött ki. (Forrás: NYT 2006. 12.10.)
Folyt. köv.
