Erasmus műve 500 évvel ezelőtt jelent meg.
Rotterdami Erasmus (1467. 10.28. - 1536. 07.12.) munkáiból hatalmas életmű kerekedett ki. Legnépszerűbb írását:„A balgaság dicséretét” először 1509-ben hozta nyilvánosságra. Az évforduló alkalmából a humanizmus mesterének ebből a könyvéből említek néhány részletet.
Az alábbi szemelvények és idézetek három csoportra oszthatók, aszerint, hogy témájuk (1) az emberi természet, (2) az Egyház, (3) az üzleti világ.
1. „A lélek működésének összes jelenségei szoros kapcsolatban vannak a testtel”, habár ennek a kapcsolatnak az ereje nem egyforma, vannak olyanok, melyek a többinél kevésbé kapcsolódnak a testhez. Minden emberi dolog magában hordja az ellentétét is, mint ama ókori művész szatírszobrai, melyek, felnyitva egy-egy isten képmását tartalmazták.
Aki felülről nézné az emberi zsivajgást, azt hinné, hogy legyek vagy szúnyogok nagy seregét látja, „akik egymással veszekednek és háborúskodnak; akik egymást csalják és fosztogatják..”
2. Némelyek a bölcs címére pályáznak, „holott bíborban járó majmok és oroszlánbőrbe öltözött szamarak”„A teológusokat talán tanácsosabb volna hallgatással mellőzni...s nem bántani ezt a bűzös fát...”, nehogy még a végén engem kiáltsanak ki eretneknek. Ámde ők arra büszkék, „ha minél zagyvábban beszélhetnek, s mindenféle badarságot összehordhatnak”. A szerzeteseknek rendjük szabályait egyformán be kell tartaniuk. „S ki ne látná be könnyen, hogy ez az egyformaság annyi különböző testű és szellemű egyénnél milyen messze jár az egyformaságtól?”
„Továbbá, mivel a keresztény egyházat vérrel alapították, vérrel erősítették és vérrel növelték nagyra, ők is úgy hadakoznak fegyverrel, mintha a Krisztus többé nem is oltalmazná az övéit”. Háborújuk iszonyatos, mintha nem emberek, hanem vadállatok között folyna.
3.„Ha egy kereskedő vagyont akar szerezni, ugyan csinálhat-e magának nyereséget..., ha a hazugságon rajtakapva elpirul, s ha a legcsekélyebb mértékben is számba veszi a bölcseknek a lopásra s a csalásra vonatkozó aggályait?” A Gazdagság igazgatja a halandóknak minden magán- és közös ügyét.
*
A második csoport megállapításainak szándékolt célzatairól többen vitatkoztak. Úgy gondolták, hogy mivel a szerző maga is a pápasághoz hű (csak kiemelkedően művelt) katolikus , azokat mint téves nézeteket közölte és éppen ezen vélemények fölött ironizált. Ezért egy másik művéből a „Beszélgetésekből” is idézek egy részletet:
Fogadós:
Nézzétek a képet mellettetek bal felől: ott látjátok a rókát, amint szentbeszédet tart, de hátulról a csuklyájából liba dugja ki a nyakát. Odébb meg látjátok a farkast, amint gyóntat, de ruhája alatt kidudorodik az elrejtett bárány hátulja. Látjátok a majmot barátcsuklyában ülni a beteg mellett, egyik kezében a keresztet tartja, de másik keze már a beteg erszénye felé nyúl.
Ez ugyanaz a kritikai irányzat rendkívül szemléletes és gúnyos formában. Erasmus nemcsak keresztény tudós, az Újszövetség filológiailag pontos szövegének helyreállítója volt, hanem a visszaéléseket kérlelhetetlenül ostorozó humanista szellem legnagyobb alakja is. Ezért követte, a többi között, Janus Pannonius az ő bölcseleti hagyományát.
