November 7-én volt Hamvas Béla halálának negyvenedik évfordulója. Idézetek.
"Már néhányszor elmondtam. Oroszországban is az történt,
ami másutt, és mindenütt, ahol valaha forradalom volt. A baloldali
demokratikus testvériség forradalma nem tudta magát tartani, és
mint Athénben, és Rómában, és Londonban és Párizsban a
demokratikus és felszabadító egyenlőség forradalma egyéni
diktatúrává, és jobboldali privilegizáltak önkényuralmává
lett. Ez történt Oroszországban Sztálinnal. Ez az amit nem
szoktak tudni, sőt ez az, amiről nem szabad tudni. Oroszországban
1924 óta fasizmus, vagyis jobboldali diktatúra van, és ez azonnal
fölismerhető, és minden ismertetőjeléről azonnal
megállapítható. A baloldaliság mindössze az a hazugság, amely
ezt a hazugságot elviselhetetlenné teszi. Ez a hazugságot hozták
át ide a háború után, és ötvenhatban ez ellen a hazugság ellen
kelt fel ez a "korbácsra és igára született nép". De
Magyarországon mindig ugyanaz történik. Mindegy, hogy itt milyen
kormányzat van."
"Nem lehet itt semmit a fehérekre, vagy a
vörösökre hárítani. Az elaljasodásnak minden kedvezett, és
semmi egyéb nem volt, mint elaljasodás. Ha a forradalom győzött
volna, akkor sem lett volna más, sőt. Akkor jöttek volna a
magyarok.
Ez a szint azonban számomra már
régóta érvénytelen. A fasizmus-bolsevizmus az emberi egzisztencia
leszűkítése, mint ahogy az egész politika az. A leszűkített
ember primitívvé válik, ezért kezdünk ma hasonulni a vadakhoz.
Egyedül az ember kitágítása a fontos. Szűkítés süllyedéssel
jár, tágulás felemelkedéssel. Nekem minden politika kevés. Még
a művész is kevés, a költő is kevés. A világirodalomban csak
kevesen bírták ki, hogy költők legyenek. Ha költő lettem volna
elzüllöttem volna, mint ahogy a többiek léha mutatványokban
elzüllöttek. Nekem még a szent is kevés."
