Ha valaki csak a régmúltat ismeri, nem értheti a jelenlegi helyzetet és problémahalmazt, tehát a megoldási módokat és feladatokat sem. Mégsem haszontalan a kínai öreg mester útmutatása:
Az ôskor útját birtokolva
s a jelenkort általa megragadva
rálátni mindennek eredetére:
ez az út vezetô-fûzére.
Igen, szellemileg „meg lehet ragadni” a mai gyakorlatot a történeti elõzmények irányából, de ehhez a taohoz hozzáteszem: ha az ember arra is ügyel, hogy ne ez legyen az egyedüli, vagy a legfontosabb nézõpontja.
Egy davosi beteg szintén azon gondolkodott, hogy a világ megértését miben segítheti a hajdani és a mai történések közti összefüggés felismerése.
Ez is csak a tao álláspontja lenne, de semmit se fogadjunk el kritika nélkül. Ami a mozgást illeti, van benne körbenjárás, de mindig produkál minõségileg új fejleményeket is. A „mostban” nem az „akkor” ismétlõdik, hanem az a közös emberi tartalom, ami az õsidõkre és a jelenre egyaránt érvényes. És a nálunk (itt) történõk sem egyszerûen egy másik ország, földrész (ott) eseményeit másolják. De mindezekre a mozgásokra általános, mindenütt létező összefüggések is hatnak.
Fontos tehát messzebbrõl és idõben távolabbról is rátekintenünk mai önmagunkra. Ez megvéd az önmagukba zárkózó közösségek bornírtságától.
Igaz, ami igaz: ilyen és hasonló ajánlásokat általában nem a napi hírfolyamot közvetítõ és értelmezõ média szokott terjeszteni. Az igényesen gondolkodó emberek mindezt magától értetődőnek is tekinthetik. Minél többen vannak az utóbbiak, annál jobb.
