Kormos István emlékére. Harminc éve halt meg.
_________________________________________
Kormos IstvánJászol
Hóval jöve Karácsony,
Károlymajort fejbúbjáig belepte;
a kimlei ács: Józsep úr
toporgott ajtónkban köhentve.
Ment istállónkba nagymama,
sajtár forró vízzel ment nagymama,
ha sajtárt nem visz, nyoma sincs a hóban.
Utána ment az ács meg a kölök.
Lámpát emelve a jászol előtt
állt nagymama, Samu szamarunk horkant,
fölágaskodtam: Zöld Erzsi fejőslány
feküdt a szalmán, gyöngyös verítékben,
csak ennyit nyögött: „Fiúnk született.”
_________________________________________________
