A Biblia elején a Pentateuchus könyvei olvashatók. A hagyomány ezeket Mózes öt könyve néven is emlegeti.
A könyv stílusára és tartalmára vonatkozó vizsgálatok megállapították, hogy nem egységes mûrõl, nem egy kéz alkotásáról van szó. Ez nem érinti Mózes népvezéri mûködését és szerepét a monoteizmus meghonosításában. A 19. század vége felé bebizonyosodott, hogy a Pentateuchus négy kódex egybeszerkesztésébõl lett. A kódexek (okmányok) különbözõ idõbõl és helyrõl valók, s jóval késõbbiek Mózesnél. Az istennév vagy Jahve-ként vagy Elohim-ként (Él) fordul elõ bennük. A jahvista részt Kr. e. a 9. században foglalták írásba Júdeában, az elohista rész pedig északon keletkezett Izraelben, a késõbbi idõben. Még késõbb adódott hozzájuk a Második Törvénykönyv (Deuteronomium) és a Papi kódex. Mindeközben részletesen kidolgozták egy közös õs, Ábrahám személyiségrajzát és a tõle levezetett származási vonalakat is.
Az ázsiai civilizációkhoz tartozó közösség keleties ritusai a babiloni tartózkodás idején rögzültek. A zsidókra több száz évig hatottak a perzsa hagyományok, közöttük Zarathustra tanai. Vallásukba ekkor a hitvilág olyan, erõteljes lélektani hatású elemei kerültek be, mint a megváltás gondolata, az ember fia, a Messiás alakja, az utolsó ítélet, a feltámadás, a halhatatlanság, és az égi hierarchia.
Szerkesztõi átalakítások akkor és a késõbbi átírásoknál is elõfordultak. A Pentateuchus kb. Kr. e. 400 körül, Ezdrás idejében kapta a mai alakját. Már csak ezért sem lehet mindezt Mózesnek tett kijelentésként értelmezni. Buddhista szerzõk rámutatnak arra, hogy egyébként is, az egyes személyek által hivatkozott sugallatok esetében mindig felmerül a kinyilatkoztatás médiumának szavahihetõsége. Mindenesetre, kár volt embereket megölni azért, mert kételkedni merészeltek az isteni eredetûnek mondott könyv valamelyik megállapításában.
Katolikus egyházi tekintélyek, a Keresztény Portál szerint elõször 1906-ban foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és részben elhatárolódtak az "okmány-elmélettõl". De elismerték, hogy a mû végleges összeállításánál szájhagyományok és Mózes koránál régebbi források szerepelhettek, sõt még Mózes után is történhettek benne változások és hozzáadások. 1948-ban már feltételezik a források széles körû használatát és az elbeszélések fokozatos fejlõdését, a késõbbi idõk társadalmi és vallási állapotának megfelelõen. Sõt, arra is rámutatnak, hogy a Pentateuchusban szereplõ sok törvénynek vagy intézménynek megvan a párhuzama és megfelelõje a Biblián kívül is. Ezek sokkal régebbi idõre mutatnak vissza, mint a kódexek kora.
Az említett katolikus egyházi forrás is elismeri, hogy a Teremtés könyvében együtt van mind a jahvista, mind az elohista, mind a papi hagyomány. Ezáltal szintén elfogadja, hogy maga a könyv nem lehet Mózesnek sugalmazott kijelentés. Még kevésbé lehet eredeti mózesi mû a Második Törvénykönyv. Mózes beszédét keretül használták a leviták által összeállított szabályokhoz. A beiktatott új részeknek az õ nevével adtak tekintélyt.
