Bármely ajánlás a körülményektől függően lehet okos intelem, vagy az ellenkezője.
A delfi jósda kapujára kiírták a régebbről ismert felszólítást: ismerd meg önmagad. Fontos részbölcsesség. Egyetemes érvényű, minden helyzetre és vitára megoldást kínáló formula azonban nem létezik.
Jadviga a férjéhez: „Csak egyszer nézzél már szembe önmagaddal!” Pedig Osztatní András nincs önismeret híján, gyakran elgondolkodik saját személyiségéről. Magában ki is fakad: „Mi a rosseb az, hogy szembe- és magábanézés?”…
További belső monológjában így részletezi a választ:
Mint egy fölingerelt és magában gyűlöletet észlelő, s zavarában büntetéshez folyamodó anya kergetnéd a sarokba térdepelni a gyereket, magad se tudod még, miféle vétkéért, de kuporodjon csak oda, vizsgálja át magát, az fölösleges nem lehet, mert bűnei mindenkinek vannak, és csak rájön majd, hogy mi bajod lehet ővele? És nem énrám való áthárítása-e mindennek az a lélekfoglári parancs, hogy „nézzél szembe önmagaddal”?
Bölcs mondás? Általában igen. A fent leírt helyzetben viszont azt a nem csupán lélekfoglári, hanem valóságos kihallgatói parancsot is eszünkbe juttatja, amikor a fogolynak saját magának kellett kigondolnia egy politikai bűncselekményt, melyért azután elitélhetik.
