Március Idusán ölték meg Julius Caesart
A köztársasági Rómában évszázadok óta folyt a harc az arisztokrata szenátusi párt és a populáris párt között. Az utóbbi régebben jogos társadalmi igényeket is képviselt, késõbb az egyszemélyi diktatúrára törekvõ vezetõket segítette.
Julius Caesar ehhez a párthoz tartozott, holott maga is arisztokrata volt. Kora ifjúsága óta csak az uralkodói hatalomra vágyott. Eszközként az erõszakot, a manipulációt, a megtévesztést, a demagógiát is alkalmazta. Hagyományok nem kötötték. Sajátos politikai eszméit így fejezte ki:
"A köztársaság semmi, test nélküli, tartalmatlan fogalom, puszta elnevezés."
"A hatalmat tekergõk és orgyilkosok segítségével is megtartanám."
Gyakran idézgette e verssorokat: "Ha már jogot tiporsz, uralmadért tegyed,
De más dolgokban törvénytisztelõ maradj."
"Polgárháború kellene, csak az segíthet rajtunk." Ezt akkor mondta, amikor már nem tudott további pénzforrásokat szerezni a nép és a befolyásos emberek kegyeinek megszerzéséhez. Azért is szeretett volna mindent felforgatni és zavart kelteni, mivel alkotmányos úton nem tudta megvalósítani akarnok terveit. A szenátus nem teljesítette a kívánságait, sõt, követelték, hogy erõszakot gyakorló kísérete nélkül ténykedjen. Ekkor megindult Róma ellen, mondván: "Menjünk hát, amerre az istenek jeladása és ellenségeim igazságtalansága vezérel."
Már korábbi konzuli ténykedése során is gátlástalanul alkalmazta a személyi támadás, a fenyegetés és az erõszak eszközeit a vele szembenállók ellen.
Uralomra jutva a legfõbb tisztségeket saját magára ruháztatta. A többi tisztség betöltésérõl is egymaga döntött. A szenátus jogkörét üressé tette, tagjait félelemben tartotta, közfelháborodást keltõen formálisan is megalázta. Uralmának és életének összeesküvés vetett véget.
Mindez olvasható Suetoniusnál, aki így summázza ezt a történetet: "Visszaélt hatalmával, nem ok nélkül gyilkolták meg."
Ehhez hozzátehetjük, hogy abban az idõben a birodalom fennmaradása és terjeszkedése igényelte az új típusú politikai berendezkedést, ha nem is a gátlástalan módszereket. A központi hatalom a gazdaság és a társadalom racionálisabb mûködését is elõsegítette. Ami a populáris gyakorlatot illeti, az oda módosult, hogy a politikai életbe beáramló vegyes, deklasszálódó tömeg mindenféle alantas célra is megvásárolható áruvá vált.
